LOVAG A PADLÁSON

NAOMI TERVE

Lolita és Alex visszajöttek a karddal. Úgy döntöttem nem megyek a barlanghoz,inkább otthon maradtam.
-Szia, nem fogod elhinni, mi van nálunk.-mondta Alex miután ajtót nyitottam. -Elhoztuk a kardodat!-tette hozzá suttogva és Dristanra nézett. Beengettem őket, szerencsére anya nem volt otthon.
-Komolyan?? Khöm...komoly? Tök jó, meg minden de azért Naominak is szólhattatok volna.
-Így van. Én ismerem hármunk közül legjobban Dristant, én is részt akartam venni a küldetésben.
Dristan le se tudta venni a szemét a kardjáról.
-Ez még semmi. Képzeld sikerült megakadályoznunk a halálod!!
Neki is és nekem is leesett az állam.
-Akkor miért vagyok még mindig itt?? Akkor nem is kéne szellemnek lennem!
Alexék elmesélték mi történt.
-Nem azokba a sérülésekbe haltam bele! Ez nálunk megszokott volt, majdnem minden lovagi tornán megsérültem. Emlékszem a lovagra, apám egyik ellensége bérelte fel, hogy megöljön. De nem sikerült neki. Aznap éjjel kaptam a halálos sebeket, nem a lovagi tornán. Ha segítettetek bármit is, fölösleges volt.
Mindenki csöndben maradt egy darabig. Ezek szerint mégsem akkora hősök, mint amennyire hitték.
-Hát a kard mindenesetre itt van.-szólalt meg Lolita.
-Mikor ássátok a síromhoz?-kérdezte.
-Éjszaka kellene.
-Nyilván, pont akkor amikor én nem tudok veletek menni. Nektek könnyű, de én  anyukámmal élek.
-Akkor majd megbeszéljük.
-Jó, mindegy, akkor rejtsd el a kardot, addig is sziasztok! Éppen egy sakkpartit zavartatok meg.-mondtam és bevágtam az ajtót.
-Ugye nem forgatsz semmit a fejedben?-kérdezte Alex a csukott ajtó mögött.

-Szóval valamikor ma éjjel sebesítettek meg?-kérdeztem.
-Igen.
-Tehát ha ma éjjel visszamegyek, akár meg is akadályozhatom a gyilkosod?
-Lehet.
-Lolitáék úgy döntöttek nélkülem hozzál el a kardot, szóval az az ő küldetésük. Az enyém pedig, hogy megmentselek.
-Mire készülsz?
-Nem elég egyértelmű? Visszamegyek a te idődbe és megakadályozom a halálod. Én leszek a te Jeanne d'Arc-od. Megmentelek. Akárcsak egy hős lovag, a bajba jutott hercegnőt.