LOVAG A PADLÁSON

AZ UTOLSÓ ESÉLY

-De hogyhogy nem haltál bele a sérülésbe?
-Hát, nem vagyok izompacsirta, de azért jó kondícióban voltam és a sérülést túléltem volna, ha nem mérgeznek meg. Nem volt mély seb de elég nagy volt, ezért rá lehetett fogni a halálom. Másnap vért köptem...az orvosok és mindenki azt hitte a seb miatt volt, pedig a méreg volt az oka.
-Senki nem jött rá, hogy megmérgeztek?
-Miután rájöttek, már késő volt...
-Akkor is bántottalak, amit soha nem bocsátok meg magamnak.
-Nem tehetsz róla. -mondta Alex és megölelt.
-Mi lett a hipnotizőr férfivel és Adramelechel? -kérdeztem.
-A férfi miután rájött, hogy te "rossz munkát végeztél" és nem sikerült halálos sebet okoznod, köddé vált,elmenekült.Gondolom
Adramelech nem adta föl és rámküldött egy álorvost, aki megmérgezett.
-Ez hátborzongató.
-Nem jó érzés ám az ember haláláról beszélni. Most már nincs mit tenni. Egyébként mikor ássátok el a kardomat? -váltott témát Dristan.
Kis hatásszünet után megszólalt Alex:
-Akár lehetne ma éjjel is, de szeretném előtte részletesen kidolgozni a tervet.
-Különben sem hoztunk feszítővasat. -tette hozzá Lolita.
Dristan sírja egy romkertben volt nem messze innen. Éjszakára bezárták, azért kellett volna feszítővas.
-Nem kell feszítővas. -mondtam.
-Dehogynem kell, a romkert kapuját éjszakára bezárják. Vagy te hajcsattal akarod kinyitni? -kérdezte Lolita.
-Nem, de nem kell a romkertbe mennünk, mert nem ássuk el a kardot.
-Már hogyne ásnánk el?? Hiszen csak úgy nem kell majd Dristannak tovább kísértenie.
-Naomi, az nem szégyen ha félsz, viszont Lolitáéknak megengedhetnéd, hogy elássák a kardot.-mondta Dristan.
-Semmi szükség rá, mert Lolita visszaviszi a kardot és megakadályozza a halálod.
-Én??-kérdezte a lány.
Tágra nyitott szemekkel néztek rám. Leginkább Dristan.
-Dejavu. -mondta. -Naomi, köszönöm amit értem teszel, de add fel. Engem nem kell és nem is lehet megmenteni.
-De igen. Alex és én már nem mehetünk vissza, mi már voltunk 2x. Ő viszont csak egyszer.
-Ne, nem kell.
-De igen, kell. Figyelj Dristan, én szívesen megmentelek, ez az utolsó esélyed.-mondta Lolita.
- Mi a terved Naomi?-kérdezte.
-Azon gondolkozom.
-Talán az lenne a legjobb, ha leleplezné az álorvost. -mondta Alex.
-Nem, nem lesz jó. Valahogy a tudtomra kéne adnia, hogy meg fognak mérgezni. De inkább hagyjuk. A történelmet nem lehet megváltoztatni!
-De mivan ha mégis? Emlékszel rám, tehát nem ártottam neked, hanem az életed része volt az, hogy megsebesítettelek. Én nem avatkoztam bele semmi olyanba, amibe nem kellett volna. Bárki bármit csinál, ennek így kellett történnie. Lolitára ugye nem emlékszel.
-Nem, senki sem mondta, hogy amit megiszok, az tulajdonképpen méreg. Simán megittam.
-Pontosan, szóval ha most Lolita beleavatkozik az életedbe és figyelmeztet arra,hogy ne idd meg a mérget,MEGMENEKÜLSZ!
-Hát persze!! Nem az a befejezetlen ügyem, hogy elássátok az idióta kardomat! Hanem az, hogy megtaláljam Lolitát, aki visszamegy a múltba és figyelmeztet! Oh, Istenem de okos vagy! Most úgy megölelnélek!
-Ez csodálatos!-kiáltotta Alex és Lolita. Nagyon örültem, hogy megmenekülhet Dristan.
-Csak, azt nem értem...hogy mi akkor...hogy kerülünk a képbe Alexszal?