LOVAG A PADLÁSON

AZ ÉLES FEGYVER ÁLDOZATA

Lolita és Alex a múltban voltak. Azért, hogy nélkülem keressék meg a kardot. Körülbelül délben átmentek a falon. Miközben a várudvarban sétáltak, látták, hogy lovagi tornához készülődtek. Pont egy sátor előtt sétáltak amikor meghallották Dristan hangját. A várúrral, vagyis az apjával beszélt.
-De apám, tudod mennyire nem kedvelem a lovagi tornát.
-Ne szégyenlősködj fiam! Ez nem lovaghoz méltó viselkedés.
-De...
-Nincs de!! Most ütöttek lovaggá és te így viselkedsz? Az egyik vendég, aki mellesleg egy tapasztalt lovag, felajánlotta neked, hogy megküzd veled. Mész és fölfegyverzed magad! Egy-kettő!
A fiú nagyot sóhajtott majd ennyit kérdezett:
-Éles fegyverekkel?
-Nem. Egyébként meg, drága fiam, csinálj valamit a hajaddal, ha folyton a szemedbe lóg, nem látod az ellenfeled és könnyen veszíthetsz.
Pár perc múlva megkezdődött a lovagi torna. Az ellenfél harminc év körüli izmos,erős férfi volt. Erős arcvonásokkal. A szolgája odanyújtotta neki a lándzsáját, ám ő visszaadta és a fülébe súgott valamit. A szolga elvitte a lándzsát egy sátorba.
-Megnézem mi folyik itt.-mondta Lolita.
A szolga egy sátorba vitte a lándzsát és Lolita meglepetésére,
elővett egy kést és kifaragta a hegyét. Aztán elővett még kettőt és azokat is kifaragta.
-Éles fegyverek! Éles fegyverekkel küzd az ellenfél.-mondta Lolita Alexnak miután visszament.
-Ezek szerint most fog halálos sebeket kapni. Tudom, hogy nem kéne beleavatkozni, de én szólok a várúrnak.
-De nem azt mondta, hogy rejtélyes körülmények között sebezték meg?Nekem egy lovagi tornán éles fegyverekkel szerzett seb, nem olyan rejtélyes.
-Csak mi tudunk róla és ha tudunk róla de ignoráljuk az majdnem olyan rossz, mintha benne lennénk.-mondta Alex.
A várúr messziről mutatta a fiának, hogy söpörje ki a haját az arcából. Pont abban a pillanatban megszólalt egy kürt és megkezdődött a párbaj. A két lovag egymásnak rohant, az  ellenfél olyan erőset ütött a nála sokkal kisebb ellenfelén, hogy az majdnem kiesett a nyeregből és még védekezni sem tudott.
-Lord Montford, kérem hallagasson meg, a fia nagy bajban van. Az ellenfél éles fegyvereket használ.-mondta Alex.
-Kedves Lord vagy Sir, de inkább Lord, mert ha lovag lenne tudná, hogy nem lovagi tornán nem sűrűn küzdenek éles  fegyverekkel. -válaszolt a várúr.
-De láttuk ahogy az ellenfél kifaragtatja a lándzsáját.
-Nézze meg!Az nem éles lándzsa csak a fiam ma kissé gyenge.
Tényleg nem tűnt messziről
-De a fia valószínűleg összeesküvés áldozat lesz.
-Elég volt! Hordja el magát innen! Ne merjen ilyet állítani egy becsületes lovagról!
Alex visszament Lolitához.
-Hajthatatlan.
-Akkor nekünk kell cselekednünk
Dristan vigyázz, éles fegyver van nála!!-kiabálta Lolita.
Dristan a hang irányába nézett, az ellenfél egy szempillantás alatt hatalmas erővel kiütötte a nyeregből. A fiú nagyjából 2 métert repült, aztán nagyot zuhant, a kantár egy része pedig a kezében maradt. Ezután ellenfele előrántotta kardját, és elindult áldozatja felé. Ez a párbaj része volt, hogyha az egyik leesett a lóról, akkor a földön folytatták karddal. Dristan alig tért magához, levette a siskját. A feje vérzett a páncélja pedig behorpadt.