LOVAG A PADLÁSON

DRISTAN SZERELME

Ruhában és cipőben feküdtem le.
Aztán este 11:30-kor kikeltem az ágyból és nagyon nagyon halkan
kimásztam egy földszinti ablakon. Nem akartam az ajtónál kulcszörgéssel zajt csapni.
Odaértem a barlanghoz.
-Nagyon bátor vagy! Bármi baj van, azonnal gyere vissza, jó?-mondta Dristan.
-Jó,jó csak hadd menjek ,tiszta ideg vagyok.
-Ja és, Naomi! Köszömöm!
Rámosolyogtam és átmentem a falon. Az sötétkék melegítőmből egy egyszerű ruha lett, a fekete pulcsimból meg egy hosszú, csuklyás fekete köpeny.A várban sok fény égett. Nyilván az ünneplőket a lovagi tornás incidens sem tántorította el. A várőrök nem akartak először beengedni, de végül bemehettem.
Nem annyian, mint múltkor, de azért sokan voltak a teremben.
Dristant azonban sehol sem láttam. Megkérdeztem egy lányt, hogy mit tud róla.
-Ó, az a lovag jól megijesztett mindenkit. Most már nem árthat senkinek. Börtönbe vetették és nemsokára bíráskodnak fölötte.
Dristannak nem esett nagy baja, a fején van egy seb. Nem komoly, kemény feje van a drágának. Azt mondta, kutya baja. Amikor láttam, hogy vérzik rettentően megijedtem.
-Te...nem egy jobbágylány vagy?
-De igen, elnézést kérek Milady, hogy mertem válaszolni a kérdésére.
-Nem, nem, nem azért mondtam.
Szerintem te tetszel Dristannak. Nem mondom el senkinek, ne aggódj.
-Ennyire észrevehető? Áh, ezt csak mondja, miért tetszenék neki? Ismerem őt, nem az ilyen lányok tetszenek neki.
-Ezt a származásod miatt mondod? Attól még lehetsz a szerelme.
-Hát persze, kisasszony. A lovagok rá se néznek az ilyen parasztlányokra, szakadozott ruhában. Inkább az olyan nemes hölgyekre, mint maga, és nem hiszem, hogy szerelmes belém.

Azon gondolkoztam, vajon mi lett volna, ha szegényes ruhát kaptam volna, meg azon, hogy most a szakadozott ruha a menő.