LOVAG A PADLÁSON

A GYILKOS

Miután elköszöntem a lánytól, fölmentem az emeletre. Hátha ott megtalálom Dristant.
Egy fura bácsi jött velem szemben. Csuhát viselt, nem láttam az arcát a csuklyája miatt.
Annyit láttam, hogy fehér szakálla volt, és botra támaszkodott. Félhomály volt az emeleten, három fáklya világított a folyosón. Rajta kívül senkit nem láttam. Köszöntem neki, de ő nem válaszolt. Lassan elkezdtem felé induli a szűk folyosón. Mikor már mellette voltam, elkezdett valamit mormolni. És akkor megtörtént, az a szörnyű dolog, amit még most sem bocsátottam meg magamnak.
Az férfi HIPNOTIZÁLT ENGEM.
Ami a legrosszabb, azt kérte, ÖLJEM MEG DRISTANT.
A férfi hangját hallottam a fejemben:
-Most mész és megölöd a fiút!
Ott egy kard az egyik szobában, a falra akasztva. Menj és öld meg vele!
Engedelmeskedtem. Bementem egy szobába és levettem a kardot a falról. Utána pedig elindultam vele Dristan szobája felé. Az ajtó nyitva volt, fény szűrődött ki a szobából.
Dristan háttal állt nekem és az ágya előtt egy könyvet olvasott. Nagyon lassan közeledtem felé, úgy, hogy ne haljon. Amikor már fölemeltem a kardot és ott csengett a fülemben: Öld meg!, hirtelen hátrafordult és felugrott az ágyra. Így ahejett, hogy lecsaptam vola a fejét, a mellkasán egy nagy sebet ejtettem, ami a szívéig húzódott.
Ő az ágyára rogyott, a sebét fogta és segítségért kiabált. Közben levergődött az ágyból és minél távolabb kúszott tőlem. Szörnyű volt látni, hogy a tőlem kapott sebtől szenved. A vére megszínezte az ingjét, aztán a padlót. Bántottam... Pedig azt mondtam, sose tennék ilyet. Halálra váltan nézett rám, mint aki a végső csapásra vár.
A hipnózis véget ért. A kard hatalmas csattanással hullott ki a kezemből.
-Istenem...mit tettem?-dadogtam.
-Hidegvérű gyilkos!-kiáltotta az öregember. Vagyis nem kiáltotta, hanem még mindig a fejemben hallottam a hangját.-Nemsokára ideérnek és elfognak. Bármit hordasz össze, nem fognak hinni neked. Azért igazán a nyakát is eltalálhattad volna. Nem baj, így sem bírja sokáig. A te lelkeden szárad a halála. -azzal megfogta Dristant, kirángatta az ajtón és nem csak az én fejemben ezt mondta:
-Gyere, nem lesz semmi baj, a gyilkosodat majd bebörtönzik és megölik. -ezután rámzárta az ajtót és máris kiabált a többieknek.
Egy pillanatig nem tudtam gondolkodni. Mi legyen? Ha itt maradok 100% hogy megölnek. De hogy meneküljek meg? Most mát volágos, én öltem meg. Az ablakhoz rohantam. Nem volt benne üveg. A legnagyobb szerencsémre, pont a várfalra nézett. Két méterrel alatta volt a várfal. Ígyhát kimásztam az ablakon. Végigrohantam a várfalon, senki sem járőrözött rajta. Aztán lementem egy lépcsőn és már ott is voltam a várkapu előtt. Az őrök éppen egy lovaskocsit engettek ki rajta, így én is kiosontam, pontosabban kirohantam rajta és meg sem álltam a barlangig.