Mikor visszamentünk 2019-be a telefonomon nem volt nem fogadott hívás anyától.
-Csak 3 órát voltunk a múltban.
-Hol a kard??-kérdezte Dristan.
-Nem tudtuk leszedni rólad kedves most már soha többé nem veszem le.
-Majd este vagy éjszaka visszamegyünk.
Miközben kifelé mentünk a barlangból, be nem állt a szám.
-Vajon mit szólna Lolita, ha ezt megtudná? Tuti nagyon irigy lenne.-mondtam pont akkor amikor kiléptünk a barlang száján.
-Arra mérget vehetsz.
-Lolita te hogy kerülsz ide?-kérdezte Alex.
-Miért nem veszed fel a telefont?? Ennyire fontos neked ez a kis csitri? Szerintem ti titkoltok valamit. Miért nem szóltál...
De nem tudta befejezni mert összerezzent, amikor meglátta Dristant.
-Az...meg ki?
-Te is látod!-mondta Alex én pedig a kezeimbe temettem az arcom.
-Ne félj kicsim, mindent elmondunk.
-Ne gyere közelebb!Nem tudom mit tettél a pasimmal, de amíg te nem bukkantál fel, minden rendben volt.
Ezután, hosszas magyarázkodás után elejétől a végéig mindent elmondtunk neki. Ő pedig undok tekintettel méregette Dristant. Mindannyian beszálltunk a kocsiba és hazamentünk. Lolita sokkolva volt, így Alexszal maradt.
-Nem hiszem, hogy ma este visszamegyünk Naomi. Lolitának szüksége van rám.-mondta és átölelte a lányt.
-Hát jó, téged ismerve Dristan, a kard holnap este is rajtad lesz.
-Oh, ilyen korán itthon vagy?-kérdezte anya.
-Aha, nagyon jó volt. Fönnt leszek ha keresnél.
Dristannal arról beszélgettünk, hogy mennyire nem szimpatikus Lolita(azonban mennyire szép) és közben sakkoztunk. Mármint ő mondta, hogy hova lépjek a bábuival.
-Játsszunk?-kérdezte anya.
-Aha, csak még befejezem Dris...
vagyis magammal.
-Édesem, te egyre furább vagy.
YOU ARE READING
LOVAG A PADLÁSON
Historical FictionAZOKNAK AKIK SZERETIK A KALANDOS, DE NEM TÚL FIÚS, SZÖVEVÉNYES, HUMOROS, DE MÉLYÉRZÉSŰ,IDŐUTAZÓS TÖRTÉNETEKET. "Naomi vagyok, 15 éves. Egy hete költöztem ebbe a Dél-Angliai kisvárosba. Azt gondoltam ez lesz az új életem kezdete és csak annnyi lesz a...
