5. Rossz játék

3K 101 3
                                    


5. Rossz játék

Addig fogsz játszani amíg nem lesz már kivel

/KIMBERLY/

-Hogy kell öltözni erre a szarra? -morgolódott mellettem Brandon miközben a harmadik ingjét vette fel. Én már régóta készen voltam. Nem terveztem nagyon kicsípni magam de azért mégis megtettem. Fekete térd fölé érő farmer szoknya fedte a combjaim amibe bele volt gyűrve egy sima fehér ing. Az ajkaimra felkentem egy vörös rúzst a szemeimre pedig enyhe szemsminket. Ritkán sminkeltem és általában ha sminkeltem is akkor se nagyon.

-Gyönyörű vagy. -ölelt át hátulról mire felnéztem a tükörbe és egy eléggé bánattól csillogó szempárral találtam szembe magam. A kezei a hasamra fonódtak és úgy szorított magához mintha most kéne elengednie. 

Brandon mindig is ilyen volt. Állandóan játszotta a kemény férfit akit nem lehet megtörni. Rezzenéstelen tekintettel hallgatta a kritikát és mondott véleményt. De ahogy mindenkinek neki is volt egy pont ahol megtört. És az a pont után Ő volt az érzelgős kisfiú. Személy szerint imádtam és imádom is ezt a tulajdonságát. 

-Mi a baj, Brandon? -fordultam meg a karjaiban és az arcára tettem a kezemet, miközben a szemébe néztem. Étcsokoládé szeme csillogott de nem az örömtől, nem az izgalomtól. Szomorú volt. Látszott rajta, hogy teljesen kivan. 

-Semmi. Induljunk. -hunyta le a szemét pár percre, majd a derekamnál fogva kivezetett az ajtón. A nappaliba érve mindenkinek elmagyaráztam, hogy nemsokára jövünk és próbálják meg nem szétszedni a házat. 

-Izgulsz? -kérdeztem tőle a házból kilépve. Ujjai hamar megtalálták az enyémet, így a végén egybefonódtak.

-Hogyne. Láthatlak téged sporttoppban. Alig várom. -vigyorodott el mire megforgattam a szemeimet. Talán most kezdte el leplezni azt, hogy szomorú az egész idő alatt néma csendben meredt maga elé amíg meg nem szorítottam az ujját.

Nem akartunk kocsival jönni ugyanis pár beteg ember az ellentétes csapatból nem egyszer verte szét Brandon autóját így inkább gyalog jöttünk. 

🌼🌼🌼

Rájöttem, hogy a modellkedés mégsem olyan könnyű. Kitalálta Dorothy, hogy már most csinálhatnánk pár képet amibe sokan belementek. Brandon csak elhúzta a száját én pedig hasonlóan cselekedtem. Nem azt mondom, hogy nem akartam hanem azt, hogy nem volt kedvem. Fáradt és nyűgös voltam.

-Rendben azt hiszem ez a gatya tökéletes lesz. -jelentette ki mellettem Dorothy. Fekete passzos leggings volt, rajta a cég logójával. -Brandon szeme biztosan fekete lesz. -nyomta a kezembe vigyorogva a ruhadarabot. 

-Nem kell ahoz ruha, hogy az legyen. -motyogtam magamban mire Dorothy felnevetett.

-Szó szerint! -tette hozzá mire mind a ketten röhögésben törtünk ki. Dorothy eltűnt a sorok között majd a nadrággal egyenlő, fekete színű pólót hozott elő szintén a cég logójával.

-Ez így jó is lesz. Átszólok Sean-nek, hogy kész vagy és, hogy Brandon, hogy áll. -magyarázott nekem aztán eltűnt az ajtóban. 5 perc múlva visszatért Brandonnal a háta mögött aki a tekintetét rögtön rám kapta, így én is végig mérhettem őt. A lábát a szokásos sportcipője fedte, míg rajta is fekete póló volt. Egy egyszerű fekete szabadidő nadrág fedte a lábait rajta a cég logójával.

-Na gyertek! -csapta össze a tenyerét Dorothy és elvezetett minket egy terembe. A fotósok már ott álltak a sminkesekkel és gondolom a szerkesztőkkel. A vászonra mű fű volt terítve és rajta volt egy pad. -Rendben, akkor üljetek le egymás mellé. Brandon te bal, Kim te pedig a jobb oldalra. -megcsináltuk amit kért és vártuk a következő utasítást. -Rendben és Kim amelyik lábad Brandonhoz közelebb van azt rakd át a lábán. Brandon te pedig fogd meg a combja belső felénél. -rakosgatta a kezeinket és a lábainkat majd kicsit hátrált, hogy megnézhesse az eredményt. -Tökéletes. Brandon kérlek súgj valamit Kim fülébe, úgy, hogy látszódjon. A kamerába az fog látszódni, hogy odasúgsz neki valamit amitől Kim elmosolyodik majd. -intézte az utolsó szavait felém mire bólintottunk. -Ja és Kim hajolj hozzá közel kérlek. -tette hozzá majd odaállt a fotósokhoz. 

Egy Újabb FogadássalDonde viven las historias. Descúbrelo ahora