Egy Újabb Fogadással

16. Édes éjjel, Még édesebb reggel

16. Édes éjjel, Még édesebb reggel

Közös reggelek, közös esték. Csak erre vágyom

/BRANDON/

Igen, teljes mértékben megérte, hogy megveressem magam és eljátsszam a szörnyű betörőt és a megmentő Exet. 

Minden végtagom már elvan zsibbadva de senki kedvéért nem kelnék fel. Az ujjaimat már nem éreztem, de ugyanúgy szorítottam magamhoz, Kim derekát, mintha csak egy álom lenne és félnék, hogyha felkelnék Ő csak eltűnne. A másik kezem már szintén zsibbadt de semmi pénzért nem engedtem el, Kim aprócska kezét. A derekam már kitört de mégis melegséggel töltött el, hogy Kim rajtam csimpaszkodott. Bal keze teljesen a nyakamra fonódott akár csak egy inda míg a másik az én kezemet szorította. Halk szuszogása törte meg a néma csendet a szobába mire hatalmas vigyor terült szét a számon. Hálóingje kissé felvolt gyűrődve ahogyan felemelte a kezeit így teljes mértékben kilátszódott a hófehér fehérneműje ami vonzotta a tekintetemet. Nem bírtam betelni a látványával több és több kellet belőle, de hamar csapott belém villámként, hogy Őt már nem mondhatom magaménak. 

Gondolataimban elmerülve kezdtem el köröket írni csupasz derekán mire kirázta a hideg és megrezegtette a szempilláit. Lassan kinyitotta fáradt aranybarna szemeit és olyan dologgal köszöntött ami most jelen pillanatban esett a legjobban. Puszit nyomott az arcomra, aztán gyorsan a nyakamba temette a fejét, hogy ne lássam a már nem annyira kislányos piruló arcát. Imádom őt. A kezem ami eddig a kezét szorította, most az elengedtem és szinte már fekete, de annál inkább vonzó tincseit a füle mögé tűrtem. Puszit nyomtam a halántékára, mert szinte már olvadoztam érte, hogy a szám bármilyen úton- módon hozzá érjen. Megcsókolni nem mertem mert nem tudtam, hogy reagálna rá de ennyit kötelességemnek éreztem megtenni. 

-Jó reggelt. -súgtam a fülébe mire halkan felkuncogott de csak mert tudta, hogy kikészít mikor ezt a hangot csinálja. -Gyere adok valami ruhát és menjünk le reggelizni. -keltem fel az ágyból, mire minden végtagomba visszafolyt a vér és kezdett minden visszaállni a normális kerékvágásba. -Megakarom leckéztetni Norát, emlékszel mikor Liliannal csináltuk? -kérdeztem tőle mire hevesen bólogatni kezdett mire felálltam és a szekrényhez sétáltam és kivettem egy inget az enyéim közül. Kim egyből vonult be a fürdőbe ugyanis, tudom, hogy itt hagyta a egyik sminkes dolgait vagy mik azok. Legalább 5 réteg vörös, szinte már bordó rúzzsal tért vissza amik már vakítottak az ajkain. Letérdelve elém megfogta a derekamat és az 5 réteg rúzsból legalább hármat az alsó kockáim közé nyomott. Édes Istenem. 

-Fordulj meg. -szólt rám mikor átadtam neki az ingem és várta, hogy ne lessek. Hülye lennék nem lesni. Ő is elfordult én meg vissza, hogy lássam a hátát. Jobb lapockájánál még ott ékeskedett a vágás amit Paul okozott neki gimiben. Mielőtt megfordult volna én visszafordultam. -Nézhetsz. -amint kimondta ezt az egy szavas mondatot, fénysebességgel fordultam meg. A kissé világoskék ingem éppen, hogy eltakarta a fenekét és a fehérneműjét, miközben a combjai szabadon voltak. -Azt hiszem rövid egy kicsit. -próbálgatta lehúzni magán de amint elengedte az ing visszaugrott az eredeti pozícióba. Az ujján meglátta az ing márkájának a címerét és eltátott szájjal figyelte, hogy a legdrágább ingemet adtam rá. -Olcsóbb nincs? Nem érzem jól magam ilyen drága holmikban. -és Kim igazat mondott. Sosem vette meg a drágább cuccokat ami nálam nagyon jó pont volt. Nem szállt el magától mint egyesek. Ezért is szeretem rettenetesen őt.

-Megérdemled a legdrágábbat. -mosolyodtam de ez az angyali mosoly le is hervadt. Kim kiröhögött. Innen tudtam, hogy vesztettem. Sok hibát követtem el amivel elvesztettem a bizalmát. Fejcsóválva indult el az ajtó felé de én elkaptam a csuklóját. -Nem kurváztam, rendben? -mondtam ki kerek perecen, nyersen. -Nem nyúltam ahoz a nőhöz. Haza vittem. Ennyi volt. Egy gimis barátom volt és ennyivel jártam neki, ha már szétszakítottam a pasijával. -mondtam a szemébe, őszintén de legbelül éreztem, hogy nem fog hinni nekem. 

-És fogadni merek a pasija is azért szakított vele,mert te az ujjaid köré csavartad és megfektetted, Őt. -köpte elém a fájó mégis igaz mondatokat. -Őszintén Brandon velem is megcsináltad volna? -kérdezte miközben könnyes szemekkel nézett rám. -Még most is állandóan az ujjaid közé csavarsz, hogy elhiggyem, hogy érzel bármit is irántam, hogy miután lelépek, nem is foglalkozva 3 gyerekeddel lefekszel a bejárónőnkkel. Minnél közelebb húzol magadhoz, hogy aztán ellökj magadtól jó messzire és a padlóra kerüljek. Aztán mikor újra felállok ismét megteszed. Mond meg, Brandon miért teszed? Mit akarsz tőlem? Pénzt? A gyerekeket? A hatalmam? Esetleg a munkám? A kampányt? Miért csinálod ezt, Brandon? -kérdezte halkan, csendesen miközben egy aprócska könnycsepp lefolyt az arcán. Bántott a dolog amiért ezt tettem vele és az is fájt, hogy mikor régebben felidegesített akkor is nekem volt bűntudatom. Most is az van, és közel van ahoz, hogy megöljön engem. Szeretem őt. -Egy bábú vagyok a fonalaidon, Brandon. Néha játszol velem, de hamar megunsz. 

-Ne mondj ilyeneket, Kim. -simítottam végig az arcán amit nagy meglepetésemre engedett is. Néma, fájdalmas könnyek folytak végig kerek arcán és hagyta, hogy letöröljem őket. Mindenki tudj,a hogy sosem játszanék veled. Te többet érdemelsz annál. -szorítottam két kezem közé az arcát és úgy véstem a szemeim az ő aranybarna tekintetébe. 

-Miért nem tudtad akkor megadni nekem? Miért hagytál szenvedni? -kérdezte de a kérdése nagyobb sebet keltett bennem a válasznál. Fájt tőle ezt, hallani és legjobban az fájt, hogy a fájdalmat én okoztam. Egyedül mert megint részeg volt. Mert megint belekeveredtem valamibe amibe nem kellett volna. Körül lettem véve újabb és újabb csodás, ragyogó emberekkel, de mégis sötétséget érzek mert a legragyogóbb nem lehet velem. -Fogadtál megint pedig tudtad, hogy fájni fog. Kegyetlen voltál velem, pedig tudtad, hogy nekem a mindenem voltál! -akadt ki már teljesen. -Annyira szerettelek és szeretlek is de te nem vagy képes viszonozni mindezt! -ordított már rám de a folytatni már nem bírta ugyanis a száját elzártam az enyémmel és erősen a szekrénynek passzíroztam őt.

Ohh igen pont ez hiányzott már. 

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész. Sajnálom, hogy ilyen rövidet hoztam nektek de nagyon siettem viszont amiért rövidet hoztam, azért boldogabbat és végre, hosszú részek után vissza találtak egymáshoz. De ez még nem a vége. Sietek a következővel és igyekszem egy két nap múlva hozni. Addig is puszi nektek!