9. Nem akarlak kínozni...

2.6K 103 12
                                    

9. Nem akarlak kínozni...

Túl mélyen vagyok itt a világ legtetején

/BRANDON/

Én is helyet foglaltam Kim mellett a másik fotelben, míg Betty velünk szembe ült és gyilkos pillantásokat küldött felém ahogyan megérintettem  az anyja hátát.

-Mi történt Betty? -kezdte el egyből a kihallgatást Kim és aranybarna szempárját teljesen a lánya hasonló színű szempárjába fúrta. -Mert egy eléggé nagy fülest kaptam az osztályfőnöködtől. -döntötte enyhén oldalra a fejét és úgy tanulmányozta Betty bársonyos arcát.

-Semmi nem történt elkéstünk, oké? -kérdezett vissza élesen mire nekem az égig szaladt a szemöldököm. Betty ha lehet mondani a család legnyugodtabb embere volt. Türelmes volt a testvéreihez, ahogyan hozzánk is. Nem mutatta ki ha un valamit mert tudta, hogy az egyeseknek rosszul esik.

-Inkább, hogy kihagytátok. -vágott vissza az anyja mire a szemöldököm mégjobban felszaladt a többes szám hallatán.

-Kihagytátok? Kivel csináltad ezt, Betty? -vettem át a szót, mire a velem szembe ülő lány rám vezette a tekintetét. Látszott a szemében a mérhetetlen nagy gyűlölet és a csalódottság ami miatt hatalmas ürességet éreztem a mellkasomban.

-Jackkel. -rántotta meg a vállát "nem érdekel" stílusban és mosolyogva nézett rám, mert tudta, hogy ez engem idegesít.

-Megszabad tudnom, miért? -kérdeztem és előrehajolva szenteltem minden figyelmemet a lánynak. Kim a beszélgetést hallgatta és habár sokszor nyitotta ki a száját, hogy hozzátesz valamit rögtön be is csukta.

-Mert Jack nem akart egyedül lógni. -adott választ mire nem bírtam tovább és fel kellett, hogy röhögjek. Kim roszálló tekintettel reagálta le a cselekedetemet mire megköszörültem a torkomat 

-Te most ugye szórakozol velünk, Betty? -kérdeztem már halál komolyan mire megrázta a fejét. Nagyot sóhajtottam és hátradőltem a fotelban miközben a két kezem a tarkómhoz raktam.

-Apa minket csak nem érdekelt a történelem! -tárta ki a karját én meg csak felnevettem.

-Könyörgöm, Betty! Elit iskolába jársz amit havonta fizetünk és az a hála, hogy ellógsz egy bukott fiú miatt?! Ne szórakozz velem Kicsi virág. -dörrentem rá a kelleténél hangosabban mire szemre láthatólag megijedt. Kicsi keze remegett ugyanis eddig sohasem emeltem fel a hangomat rá, vagy a testvérire.

-Ne beszélj így róla! -kezdte védeni a kis barátját mire inkább Kimre néztem és átadtam a szót amit egy bólintással át is vett.

-Betty, apádnak igaza van, nem szabadna ezt tenne... -Kim a mondatát be sem tudta fejezni ugyanis Betty olyan gyorsan pattant fel a kanapéról amilyen gyorsan csak tudott.

-Elég anya! -ordított a vele szembe ülő nőre akinek a szemei könnyesek voltak. -Ötös vagyok mindenből, sportolok, versenyzek, zenélek és próbálok egy tökéletes gyerek lenni, anya! -a lányom szemei szintén könnyesek voltak és a sós folyadék hamar lefolyt az arcán és a rózsaszín felsőjén állt meg.

-Igen, Betty! -vágtam vissza és inkább figyelmen kívül hagytam a trágár szót amit használt. -Nem így neveltünk! hátba szúrásnak érezzük ezt az egészet, Betty! -dőltem előre a fotelben miközben az aranybarna szeme az enyém ellen harcolt. 

-Te mondod a nevelést apa? -kérdezett vissza halkan, veszélyesen mire a torkom összeszorult. Kim is felkapta a fejét ami annyit jelenthetett, hogy hamarabb vesztettem mint gondoltam. 

Egy Újabb FogadássalWhere stories live. Discover now