Vladimirt akarata ellenére férjhez adjak, ám házassága előtt teherbe esett volt szerelmétől es mikor feny derül a titokra cselhez kell folyamodnia. Arra azonban nem számít, hogy tervébe egy apró hiba csúszik.
Vladimir pov. Itt van és fogja a kezemet miközben épp keserves kínok közepette szülöm a gyermekünket. Próbàlom valamennyire elfolytani a hangomat, hogy a szomszédoknak ne legyen feltünő. És, hogy a házban tartózkodó őrség ne tudjon szólni a ferjemnek. Meg egy erőset kell nyomnom. Megszorítom a szerelmem kezét és egy jó nagy nyonassal vilagra hozom a szerelmünk gyümölcsét. Szerencsénk van, halkan sír, de sír. A bába óvatosan Igor kezébe adja, aki felém nyujta a kisbabát, hogy meg tudjam érinteni a fejét. - Kincsem... - Kislány. Gratulálok. - mondta a bába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azonban tudtam, hogy nem gyönyörködhetek a lányomban sokáig. - Vidd! Vidd el gyorsan! - Vladimir... - Szeretlek és őt is szeretem! Mondd majd meg neki, hogy szeretem, de tartsd tavol tőlem! Menjetek! Kérlek! - láttam, hogy könnyek csillognak a szemében, de a baba gyrosan bebugyolálta a kisbabát majd egy magy kendővel Igor hasához kötötte. Egy utolsó csókot nyomott a homlokomra majd neztem ahogy kimaszik az ablakon a lányommal és ezzel eltűnnek az életemből. Alig telik el pár perc mikor ismét eles fajdalom nyilal a hasamba. Mintha az egész kezdődne előlről. A baba ijedten nez a pabaim közé majd úgy emeli rám a tekintetét mint, aki szellemet látott. - Mi történik? - Még... Meg egy fejet látok. Még egy baba! - még egy? Az nem lehet! Ez nem... Igor! Ne, már elment. Mindenem annyira fáj. Hirtelen kinyitódik az ajtó és belép a férjem. Mosolyogva lép hozzám majd megragad a hajamnál. - Ha már nem az én fatyjamat szülöd legalább szülj egy fiút, érthető voltam? - ezzel hátra dobott és kiment. A bába ijedten sietett a segítsegemre és bár a fejfájásom ellen semmit se tudott tenni, legalább a babámnak segitett. Egy óra szenvedés után aztan újabb sírás ütötte meg a fülem. Ez viszonylag hangosabb volt. A sírás után egy perccel ismét megjelent életem megrontója. - Nos, fiú lett? - I... Igen, uram. Kisfiú. - valaszolta a bába és mutatta volna a babát, de a férjem fintorogva elhúzódott. - Hozzám ne érjen így! Add az anyjának! - utasított mire az öregasszony meglepetten felém lepett és a mellkasomra tette a pici babát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nagyszerű! - ezzel kiment. Óvatosan magamhoz öleltem a picit. Nem tudtam, hogy ikreket várok. Ezek szerint a tervem csak félig sikerült vegre hajtanom, de legalább a lányomat kimenekítettem innen.
