💖32. fejezet💖

1.6K 134 16
                                    

Külön kérésre most megint egy kis Edgard sztori!

Edgard pov.
Elengedtem. Muszály volt. Bármennyire is fájt, be kellett látnom, hogy nem kényszeríthetem, hogy szeressen és bármennyire is szeretném, Dennis sosem lesz az én fiam. Miután elment nagyon fájt a fejem így arra gondoltam, hogy sétalok egyet. Mar késő este volt így csak élveztem a csendet. Eljutottam a közeli parkig ahol aztán leültem egy padra. A mellettem lévő futópalyán meg égtek a reflektorok. Megértem a kocogókat, akik ilyenkor járnak futni. Sokkal csendesebb és hűvösebb. Most csak egy ember volt a pályán. Ahogy megláttam az arcát, azt hittem elajulok. Fiatal fiú, barna hajjal és csillogó szemekkel. Fehér pólóban es rövidnadrágban fut, a felsőteste már tiszta izzadtság. Gyönyörű. Ez az egy szó passzolt rá.
Ezek után szinte minden nap kijártam és megnéztem, hogy ott van e. Egy nap azonban véletlenül ráléptem egy ágra és meghallotta. Észrevett, ahogy ram nézett a gyönyörű kék szemeivel, lefagytam.
- Helló! Julian vagyok, és maga ki?
- É... Én... Én... E... Ed... Edgard vagyok. - jöttek a szavak nehezen a számra. Most úgy éreztem magam mint egy kamaszlany, aki épp az osztaly nagymenője előtt áll.
- Hát jó! Örültem, Edgard! - mondta majd visszament kocogni. Alig hiszem el, hogy hozzám szólt. Vajon, ha elhívnám randizni belemenne? Áh! Biztos van baratnője, annyira szerencsés lány lehet.
Ezt a leselkedősdit úgy egy hétig csinaltam. Időközben lattam Vladimirt a TV - nem. "Két hetes kisgyerek Papát kiáltott!" Szóval a kis Dennis zseni. Ahogy Vladimirt néztem elgondolkodtam, hogy miért is akartam annyira magamhoz láncolni. Már rég boldog lehetett volna ezzel az Igorral és nem kellett volna ennyit szenvednie miattam. Ha aláírom a válási papirjaim, biztos, hogy a vagyonom 2/3 - át neki fogom adni.
Ma is meglestem Juliant. Annyira szexi ebben az új szettben. Akár egy kis zöld manó.
- Úgy is látom, hogy ott vagy! Inkább gyere elő! - kiáltotta mire bennem megállt az ütő.
- Szi... Szia!
- Komolyan azt hitted, hogy nem látlak? Tudom, hogy minden nap kijössz. - mosolygott rám. Én csak zavartan ácsorogtam és alig bírtam megszólalni.
- Szóval... Edgard. Miért leselkedsz utánam minden nap?
- Hát... - fülig vörösödtem. Ez annyira kellemetlen volt így. Végül belültünk egy közeli kávézóba, ahol óràkig beszélgettünk.
Azóta eltelt egy hónap és mit ne mondjak, fülig szerelmes vagyok. Most tényleg! Végre tényleg bármit megtennék ezért az angyalkáért, aki miutan megtudta, hogy mit műveltem, sem hagyott el. Mert szerinte megváltoztam és jobb ember lettem, ezt nagyra értékeli. Én pedig őt.

A tavolság átka (Befejezett)Where stories live. Discover now