Fogd a kezem (BEFEJEZETT)

35.rész

                   8 hónappal később

Ma vettük meg az utolsó kis dolgot a szobába, ahogy ránézek erre a szobára a rózsaszín falakkal és a fehér bútorokkal eszembe jut ez az elmúlt pár hónap ami kétség kívül életem legszebb napjai voltak a fájdalmak ellenére is, Scottal csak mégjobban szeretjük egymást mint valaha. Persze a szüleink segítettek nekünk mindenben amiért nem lehetek elég hálás nekik.
- Kicsim gyere egy percre. - szólt anya a nappaliból, amióta terhes vagyok hiába a távolság anyáék mindennap meglátogatnak.
-Igen? - mondtam miközben kiléptem a nappaliba amikor láttam hogy anya éppen a kanapén ülve győzködi Michaelt, leültem melléjük.
- Szívem mondd meg Michaelnek hogy egy kisbaba még nem tud xboxozni! - mondta anya mire elnevettem magam, de anya intett Michael mögött hogy legyek komoly.
- Figyu ő még nagyon picike lesz ahhoz hogy ilyeneket csináljon, de ha vársz egy kicsit akkor megengedem hogy addig játszatok amíg már ki nem dőltök. - mosolyogtam rá mire felcsillant a szeme.
- Eskü?
-Eskü! - mondtam mire megölelt jó szorosan.

                                ♾
                          Másnap.
Reggel 4:37 perckor született meg Sofia Henderson, a leggyönyörűbb kisbaba aki valaha láttam. Mikor a először a mellkasomra rakhattam mindent elsöprő érzés volt, éppen elakarták volna vinni a nővérek amikor Scott belépett az ajtón és meglátta a kislányát, a szája elé kapta a kezét és sírva fakadt, majd elindult felénk. - Istenem, milyen szép vagy. - mondta, amikor lassan átadtam a kezébe.
- Jess, hogy lehet ilyen szép? - kérdezte rám nézve könyes szemmel, amikor a nővér belépett az ajtón és Scottra nézett.
- Elnézést de a kis Sofiának mét átkel esnie pár vizsgálaton. - mondta mire Scott megpuszilta a kis arcát mire Sofi felnevetett, majd átadta a nővérnek aki elvette és kisétált vele az ajtón.
- Jólvagy szívem? - kérdezte miközben a kezemet simogatta a széken ülve.
- Hát ha azt mondanám hazudnék, de megérte. - mondtam mire közelebb hajolt majd egy csókot nyomott az arcomra.

                             ♾
Három nap múlva haza is engedtek a kórházból, éppen a liftbe léptünk be amikor Scott a babakocsit alakította át hordozóvá, szegénynek nem nagyon megy de én nem tudok neki segíteni mivel az én karomban van Sofi.
- Szívem, hagyd a fenébe mindjárt ott vagyunk. - mondtam mosolyogva mire csak bólintott, de láttam rajta hogy nem tetszik neki a helyzet, ezért oda léptem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- Te vagy a legjobb apa akit valaha láttam. - mondtam mire elmosolyodott és átvette Sofit és egy puszit nyomott a kis arcára.
Mikor beléptünk az ajtón anyáék ott ültek a kanapén és amikor megláttak minket egyből felugrottak.
- Hát hogy lehet valaki ilyen gyönyörű kislány? - mondta anya miközben Scott átadta neki Sofit, én pedig elővettem a kamerámat és levideóztam ahogy anya kezében Michael megpuszilja Sofit.

                              ♾
Este Sofi fürdetését végig Scott csinálta egyedül, mert megbeszéltük hogy egyik nap én másik nap ő, persze nem tetszett neki az ötlet először mivel ő akarta volna csinálni mindennap de én pedig nem akartam hagyni hogy egyedül csináljon mindent ezért így megbeszéltük.
Amikor elalvás előtt megszopiztattam Sofit, Scott végig nézte én pedig kicsit feszengtem az elején de utána meg tetszett is olyan csodálattal nézte végig, és persze én minden percét imádtam az egész anyaságnak.
Mikor Sofi elaludt és mi is lefeküdtünk, Scott oda fordult hozzám, és mélyen a szemembe nézett.
- Köszönöm Jessica, nélkületek el sem tudnám képzelni az életemet, és szeretném ha tudnád hogy mindig fogom majd a kezed. - mondta én pedig teljesen elérzékenyültem.
- Fogd is a kezem mindig. - mondtam majd egy csókot nyomtam az arcára és egymás karjaiban el aludtunk.

Vége.

Köszönöm hogy elolvastátok, Jessica és Scott szinte már az életem részesei lettek.
Viszont arra gondoltam hogyha nektek is tetszik az ötlet akkor egy kis idő múlva jöhetne a 2. évad! Kiváncsi vagyok a véleményetekre, hogy nem-e lenne már ez túlzás vagy ilyesmi.
Ezer puszii♥️♥️♥️