Okt 1. Péntek

2.2K 108 43
                                    

Még múlthét szombaton miután hazaértem jó ideig meredtem magam elé de ez nem segített abban hogy értelmezni tudjam hogy mi a franc történt. Cortez segítségét pedig nem óhajtottam igénybe venni viszont két óra alatt annyira jutottam hogy leszedtem a koris képem meg vagy ötször akartam írni Ábelnek hogy él-e még meg hogy amúgy mi történt de egyszer se küldtem el neki amit írtam pedig kíváncsi lennek hogy mikor gondolta azt hogy előjön.

Természetesen Bogi előtt nem maradt sokáig titokban az hogy mi történt és miután lebeszéltem róla hogy nemigen kéne nekimennie Ábelnek mivel egyrészt semmi se történt és igazából jobban belegondolva nem is bántam hogy nem történt semmi köztünk ezért elég indokolatlan lett volna másrészt meg ha nekimegy Ábelnek akkor Balu kérdez ha Balu kérdez akkor meg az egész iskola tudni fogja hogy mi volt. Amihez evidens hogy nem volt nagy kedvem.

Szóval a mai napig nem sikerült kiderítenem hogy pontosan mi zajlott Ábel fejében de már kezdett kissé kínos lenni hogy Ábel mindig lelép mindenhonnan ahol ott vagyok. Ennél körülbelül a Marcit körülrajongó lányok tábora idegesített csak jobban akik napról napra csak gyűltek amit egyszerűen nem bírtam felfogni ép ésszel hiszen alig van lány a suliban de mégis minden rohadt szünetben más szórakoztatta.

- Odajössz hozzánk?- kérdezte Cortez magamhoz terítve a gondolataimból amikor már majdnem a suli elé értünk péntek reggel.
- Mostanában úgy érzem túl sokat lógók rajtad.- vallottam be amikor végignézve a lépcső előtti egyik nagyobb társaságon tényleg csak a bátyám osztálytársai volták jelen. Se Marci, se Balu, se Bogi, se senki aki ténylegesen az én osztályomba jár. Marci, Levivel, Ábellel és Ádámmal beszélgetett tőlük nem messze Peti pedig valamelyik kilencedikes lanynak magyarázott nagy lendülettel. Ábelékhez nem volt  ledvem odamenni de Bogi épp akkor érkezett meg Baluval hozzájuk de ott is hagyta őket hogy egy nagyobb lánycsapathoz odamenjen.
- Hallod is miről tépem a szám vagy nem figyelsz?- kérdezte a mellettem sétáló Cortez aki tényleg beszélt csal nem tudtam miről.
- Őszintén nem figyeltem.- vallottam be. A szombati nap után mondjuk nem is csodálkozom. A gondolataim elég hamar elterelődnek.
- Azt mondtam hogy nem zavarsz, és ha te is belekezdesz ebbe a Reni felé zavarsz, nem zavarsz idiótaságba esküszöm felkötöm magam.- foglalta össze röviden.
- Azért azt nem kéne.- mosolyogtam fel rá.- egészen hiányoznál.
- Vicces vagy.- forgatta a szemét.- de  tényleg jó hogy ott vagy mellettem.
- Mert szemmel tudsz tartani.- nevettem. Talán nem voltam hajlandó semmit midnani neki szombaton miután hazaértem. De mivel semmit nem mutattam ki abból hogy ilyen összezavarodott meg életemben nem voltam ezért nem hitte hogy bármi baj lenne.
- Is.- vigyorgott.
- Tényleg köszönöm, hogy nem koptatsz le de tényleg szocializálódom kéne egy kicsit.- húztam el a szám.
- Ki vagy te és mit tettel a húgommal?- röhögött ki kegyetlenül.
- Vicces vagy te is.- forgattam a szemen.
- Tudom, szinte toppon vagyok ma.- bohóckodott kicsit.
- Kardost azért lehetőleg ne borítsd ki ma.- forgattam a szemen.
- Minden tőlem telhetőt megteszek de nem ígérhetek semmit. - intett és elindult a srácok irányába én meg Bogiék fele.

- Sziasztok.- köszöntem a lányoknak amikor megálltam a legjobb barátnőm mellett.
- Bree de jó hogy jössz!- mosolygott Fanni.- hogy legyen a péntek? - kérdezte izgatottan.
- Mert mi lesz akkor?
- Hát Ábel meccse!
- Ja igen persze.- kaptam a fejemhez. Nem nem felejtettem el csak hirtelen nem jutott eszembe. Hogy őszinte legyek most nem igazán érdekelt hiszem azt se tudtam, hogy haragszok-e rá vagy hogy egyáltalán hogy érzek iránta.
- Amúgy legyen úgy ahogy szeretnétek úgyis csak este lesz.- mosolyogtam kissé erőltetettemre nem úgy tűnt hogy észrevették volna.
- Fhu nekem nagyon gyorsan el kell mennem a mosdóba meg irodalom előtt.- játszotta el Bogi hogy hirtelen begörcsöl a hasa. Neki nem ilyenkor szokott meglenni.
- Van nálam pont egy darab menjünk be.- bólintottam szinte azonnal. Említettem már hogy imádom ezt a lányt?

Antai-Kelemen Brigitta Élete A Szent Johanna Gimiben VOL.1Where stories live. Discover now