Antai-Kelemen Brigitta Élete A Szent Johanna Gimiben VOL.1

Okt. 8. Péntek

Sziasztok!
Itt az új rész ami remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást mindenkinek és ne felejtsetek el voteolni és kommentelni mert nekem nagyon sokat jelent a visszajelzésetek!
~Bella

Annak örömére, hogy tegnap kibékültünk Ábellel ma úgy döntöttem hogy ideje iskolába menni és az se volt hátrány hogy ma Bogi is tiszteletét kívánta tenni a suliban igaz, hogy mostmár köhögött és szerintem amúgy lázas is volt de az anyuja csak azzal a feltétellel engedte el a meccsre este ha suliba is jön. Bogi pedig jönni akart és nem utolsó sorban azt is tudni akarta, hogy mi történt tegnap, amit azért nem tudtam elmondani neki, mert Ábel hazakísért és azután meg Bogi nem volt jól amikor hívtam és inkább elküldtem aludni de megesküdtem az életemre, hogy ma mindent elmondok neki.

- De most akkor végülis miért nem csókot meg?- kérdezte Bogi miután a tegnapi nap minden részletét ismertettem vele szó szerint az elindulásomtól a hazaértemig.
- Igazából nem nagyon derült ki.- vontam vállat- azt mondta megijedt.- tettem hozzá Bogi kérdő pillantását látva de így se tűnt elégedettnek.
- Már elnézést de nem az a lényege egy ilyen beszélgetésnek, hogy kiderüljön a dolgok miértje?- ráncolta a szemöldökét. Van abban valami amit mond.
- Nekem az a fontos, hogy jóba vagyunk újra. Ha azt mondja, hogy megijedt akkor megijedt. Majd elmondja ha akarja a többit. Ezt is csak nagy nehezen mondta el.- magyaráztam .- amúgy rettentő aranyos meglepett fejet vágott amikor bementem hozzá.- nevettem fel
- Komolyan nem hiszem el, hogy tényleg nem vagy bele esve.- rázta a fejét a barátnőm. Attól, hogy valaki aranyos attól még nem vagyok bele szerelmes.

- Kibe vagy beleesve?- kérdezte a semmiből felbukkanó Balu átkarolva Bogi derekát de felém irányítva a kérdését.
- Brad Pittbe.
- Tom Hollandba.- vágtuk rá egyszerre Bogival aztán olyan mivan fejjel néztem rá hogy, hogy mégis, hogy jött ide Brad Pitt.
- Ja igen bele, Tomba.- bólogatott Bogi. Ilyenkor igazán kár hogy nem ismeri a Marvel univerzumot. Csak úgy sütött róla, hogy azt se tudja ki Tom Holland. - milyen könnyű ezeket a neveket összekeverni.- játszott rá még jobban amivel csak meg tovább erősítette Balut abban, hogy egyáltalán nem róluk volt szó.
- Én most úgy teszek, mint aki ezt elhitte.- bólintott Balu és puszit nyomott Bogi fejére.- szeretlek.- suttogta Boginak de tekintve hogy mellettük álltam hallottam én is.
- Én is.- mosolyodott el Bogi felnézve a barátjára.
- Mindjárt idehányok.- utaltam arra, hogy undorítóan aranyosak de tartsák már tiszteletben azt, hogy nekem nem hogy ilyen tökéletes kapcsolatom nincs, mint az övék, hanem semilyen sincs.
- Hívom Tom Hollandot aztán csendben maradsz.- rázta a fejét vigyorogva Balu, ezzel emlékeztetve arra, hogy még  mindig nem hiszi el azt amit Bogival összehordtunk. Én se hinném el.- majd elmondod?- nézett a barátnője felé.
- Nem.- rázta meg egyszerűen Bogi a fejét.
- De...- kezdett érvelésbe Balu amit figyelmen kívül hagytam és a folyosót kezdtem pásztázni jobb híján.

- Jó reggelt.- tátogta felém elhaladtában Ábel amire elmosolyodtam es felé intettem.
- Ideányok.- forgatta a szemét nevetve Bogi a nem sokkal ezelőtt elhangzott mondatomat idézve.
- Miért?- kérdezte Balu körbenézve de semmit se látott.- Rosszul vagy?
- Neked még nagyon reggel van.- állapítottam meg miközben elindultunk angolra.
- Olyan vak vagy egyetlenem.- hitetlenkedett Bogi Balura nézve.
- Tegnap még azt mondtad, hogy mennyire jól átlátom a dolgokat.- tárta szét a karját Balu értetlenül.
- Igen mivel nem vagy hülye a matekhoz csak lusta. Arról, hogy nem látod, hogy  mi van a szemed előtt nem beszéltünk.
- Most csináltam valamit?- kérdezte Balu felém fordulva kérdő tekintettel rám meredve.
- Majd szólok egy ököllel az arcodba ha igen.- mondtam teljesen őszintén aztán hozzátettem egy mosolyt a dologhoz, mert talán kicsit erős lett így a mondat. Amúgy meg kéne tanulnom kedvesebben fogalmazni.
- Nem tudom ki volt az az elmebeteg aki jónak látta téged bármilyen közelharcra tanítani a temperamentumoddal.- mondta Balu pislogás nélkül rám meredve. Asszem nem segített a mosoly.
- A bátyám.- bólogattam nagy szemekkel mint aki mit se ért az egészből.
- Őt se írattam volna be.- ezzel a végszóval váltam el tőlük, hogy helyet foglaljak Ábel mellett aki a munkafüzete felé hajolva próbálta beírogatni a válaszokat.
- Need help? ( kell segítség? ~ köznyelvbe lehet így mondani de suliban a Do you need help? verziót preferálják. ~ amúgy ezt akkor mondod ha nem is gondolkozol azon hogy segítség kell az illetőnek ha meg bele teszed a mondatba hogy Do you need SOME help?~ azt meg akkor mondod amikor nem igazán tudod eldönteni hogy meg tudja csinálni egyedül is vagy kell segítség. Soha nem mondjuk úgy hogy Do you need A help mert a help az nem megszámlálható dolog. Helyette lehet mondani a Do you need a hand?- ( kell egy plusz kéz (? -néha nem vagyok biztos abban hogy ilyenek egyáltalán léteznék magyarul) mondatot. Ha meg fancy akarsz lenni vagy mégiscsak akarsz valami tiszteletet mutatni (polite) akkor a May I help you?-t használjuk #angolgyorstalpallobyBella ) - tettem le a táskám a padra amire azonnal felém fordult. Bezzeg ezt megérti.
- Aha.- vigyorodott el és közelebb húzta a székét hozzám, a fejét meg a padra hajtotta és elém tette a munkafüzetet.
- Arra gondoltam, hogy segítek és nem megcsinálom helyetted.- nevettem fel de nem volt túl komplikált szavakat írogatni a munkafüzetebe és látva Ábel eddigi teljesítményét úgy döntöttem gyorsabb ha én csinálom meg.
- De álmos vagyok.- csukta le a szemét.
- Kend rám.- nevettem fel.
- Annak örültem, hogy nálam voltál csak rohadt későn érkeztél.- nevetett ő is még mindig csukott szemmel.
- Edzettél előtte, amúgy meg amikor haza akartam menni azt mondtad magadjak.- emlékeztettem.
- Ez is tény.- bólintott.- de..- kezdte volna.
-Jó angolt.- vigyorodtam el gonoszan amikor megérkezett O'Realy és visszacsúsztattam elé a munkafüzetet.
- Neked is jó éjt.- nevetett ki halkan miközben lehajtottam a fejemet a táskámra, hogy aludjak egy kicsit. Nagyi amúgy tegnap nem értékelte, hogy fél tizenkettőkor értem haza.