Antai-Kelemen Brigitta Élete A Szent Johanna Gimiben VOL.1

Nov. 19-22. Péntek-Hétfő

Hello there,
Jó olvasást!
És ne feledjétek hogy ma nemzetközi Cortez nap van😃😘

11.19

Imádok itthon lenni főleg amikor kinnt rémes az idő, szakad az eső, szürke az ég és az embernek semmi életkedve nincs. Igaz, hogy kedden amikor még a halálomon voltam az orvosi rendelőben akkor nem ez volt a véleményem hanem az hogy nincs is rosszabb dolog a betegségnél de hát mi csodálatosabb mint a tini szervezet így mára már kutya bajom se volt és igaz, hogy Bogi nagyival karöltve minden nap a házival idegesített hogy csináljam meg és hogy gyakoroljak az órákra valamint meg hogy magyarból megbukni nem elegáns, kifejezetten jól teltek a napjaim sorozatozással, festéssel, gitározással es nemi olvasással.

Bogi és ezálltal Balu is konstans vendégek voltak nálam délutánonként amit meglepetésemre Balu nem viselt annyira nehezen mint gondoltam mert valljuk be milyen fiú az aki a barátnőnek a beteg barátnőjénél tölti az idejét ahelyett hogy csak ketten legyenek? Viszont mivel imádja Bogit így pont nem zavarja hogy a délutánjainak egy részét nálam kell töltenie ha meg nagyon megunja a dolgot akkor meg simán átmegy Cortezhez. Szóval ma se lepődtem meg amikor Nagyi felszólt hogy látogatóm van és meg se állítottam a sorozatom nem törődve azzal hogy hogy néztem ki a fejem tetején kontyba felfogott hajjal, nagy pulcsiban és hozzá egy fekete joga nadrágban az ágyon. Amúgy hozzáteszem hogy életemben nem használtam jogára csak arra hogy otthon tunyuljak benne de mivel Bogi már látott rosszabbul is Balu meg nem igen érdekelt hogy mit szól a kinézetemhez így nem izgattam túl magam a dolgon.

- Látszik milyen beteg vagy.- jött egy fiú ironikus hangja az ajtó felől de nem a Balu féle szarkazmus áradt felém ezért meglepedten a hang irányába néztem és totálisan ledöbbenve néztem az ajtómban álldogálló félistent.
- Te meg?- kerdeztem egy kissé több meglepettséggel a hangomban mint illett volna de minden lány zavarba jönne attól ha az előbb leírt állapotban ül amikor Pósa Marcell tök random megérkezik a szobájába.
- Én is örülök hogy látlak.- röhögött fel Marci miközben a táskájából előszedett egy papírhalmot.- hát még ezek.- dobta le a papírokat mellem majd rövid gondolkozás után ő is leült az ágyamra.
- Nem fertőzök meg semmi.- tisztáztam hogy nem kell felni tőlem.
- Szerinted komolyan félek tőle hogy megfertőzöl?- vonta fel a szemöldökét.
- Hát én azt honnan tudjam?- kerdeztem és jobb híjján ránéztem a papírokra amin Bogi jegyzetei voltak.- amúgy újrafogalmazom a kérdést. Hogyhogy te vagy itt és nem Bogi?
- Baluéknál megy a balhé a szülei között.- avatott be Marci a dologba amin kifejezetten meglepődtem.
- Min?- ez azért lepett meg mert Balu szülei nem szoktak veszekedni tekintve hogy az apukája kinnt lakik Németországban és leginkább annyi kommunikáció van a szülei között hogy semmi és így veszekedni nehéz lenne.
- Az apja a születésnapjára kihívta Balut meg Bogit magához úgy hogy már a repjegy megvan csak erről nem szólt Márti néninek.- húzta el a szájat.
- Huh.- foglaltam össze a véleményem és hamar megértettem hogy Bogi miért nem válaszolt egész délután az üzeneteimre és azt is megértettem, hogy miért van ilyenkor inkább a barátja mellett.
- Ja.- bólintott Marci.- inkább átjöttem hozzád mert tiszta telefon világháború van Balu szülei között ami abból áll hogy felváltva hívogatják egymást mert az egyik előbb utóbb a másikra csapja a telefont ha meg nem veszi fel Balu anyuja akkor Balut hívja az apja, de ha meg az apja nem veszi akkor a Baluéról hívja az anyja az apját. Kész káosz az egész, Balu eredetileg örült de most totál ki van megint és inkább Bogira van szüksége.- magyarázta.
- Jól tetted hogy eljöttél.- tettem a vállára a a kezem valami biztatás képpen, mert láttam hogy fáj neki hogy nem tud segíteni Balun aki akár örül a dolognak akár nem akkor is ki van attól hogy a szülei veszekednek.
- Este elmegyünk biliárdozni a srácokkal azt mondta majd akkor beszélünk bár így nem hiszem hogy jön.- vont vállat mintha semmiség lenne.
- Igen tudom hogy mentek mondta Áb.. már Balu.- bólogattam és úgy láttam hogy nem jött le a baki Marcinak - bár szerintem offolja a dolgot.- tettem hozzá belegondolva hogy én mit tennék.
- Szerintem is.- bólintott és éreztem hogy valami témát fel kéne hozni mert ez a csend ami be fog állni közöttünk elég kínos lesz viszont ez nem ment olyan könnyen tekintve hogy Marcival nem beszélek olyan gyakran mostanában.