One and Only |Jikook FF.|

10.|Jimin|

Egyedül. Ezzel a szóval tudnám összefoglalni éjszakámat. Kook nem keresett és még csak egy kis jelét sem mutatta annak, hogy érdekelném. Persze, ezt már eddig is tudtam.

A történtek után teljesen elzárkóztam mindenkitől, így a barátaim sem tudnak rólam semmit. De talán már azt sem tudják hogy létezem. Hiszen minden időmet annak a fiúnak szenteltem, aki az előző este cserben hagyta érzelmeim.

Ha őszintének kéne lennem mindenemet a fiúnak adnám. Tényleg mindenem. Ő viszont csak tart engem mind egy babát akit ha kedve tartja megrakhat.

Ma nem mentem iskolába, szóval nagy az esély rá, hogy gondolataim szereplője betoppan. De úgysem kell mást csinálnom, csak tűrnöm ahogy élvezkedik bennem. Elvégre úgy sem fogja megkérdezni hogy hogy vagyok. És hogy miért nem, arra a válasz igazán egyszerű. Nem érdekli. Engem sem kéne hogy érdekeljen. Hidegen kéne hogy hagyjon az egész lénye azok után, hogy az egész éjszakámat végig sírtam. Sírtam, mert én szeretem. Vele ellentétben. 

Gondolataimat a csengő szakította félbe. Kíváncsian indultam az ajtó felé. Nem azért, mert az reméltem, hogy Kook az. Ő nem keresne.
Ajtót nyitva szembe találtam magam Taehyungal. A legjobb barátom aggódva végig mért.
-Jimin, mond el kérlek mi a baj. Ne mond, hogy semmi, látom rajtad és suliba se jöttél.-hangzanak szavai én pedig valahol belül megtörök. Hazudjak neki vagy dobjam el a becsületem?

°•°•°

A szobámban ülök és meglehetősen lesújtva érzem magam. Miután Taenak elmondtam mindent feszülve fürkészem a padlót.
-Bele szerettél, igaz?-kérdezi óvatosan. Na igen, az érzéseimet kihagytam a sztoriból.
Lassan bólintok és érzem ahogy szemeimben ismét könnyek gyűlnek. Eszembe jutott minden. Az első csók, az első érintés, az első szeretkezés. Minden. És persze ez Taehyungnak is feltűnt.
-Menjünk el abba a kávézóba, ami a közelbe nyílt múlt héten.-jelenik meg keserű mosoly az arcán.
-Tae, nekem most tényleg nincs ehhez kedvem.-motyogom halkan.
-Hidd el, jót fog tenni!-ragadja meg a karom és már húz is az ajtó felé. Hiába is voltam annyira letört, nem akarom elrontani a kedvét. És különben is, lehet igaza van. Talán ha lefoglalom magam nem fognak annyira emészteni a reménytelen érzelmeim. Gyorsan magamra aggattam kabátom  és cipőmet majd már követtem is Taet.

Talán fél órával később már a kávézó egyik asztalánál ültünk miközben néha-néha bele kortyoltunk az előttünk lévő kávéba. Jól esett most az ital.
-Sosem mondtad, hogy a fiúk vonzanak-állapította meg a fiú.
-Én sem tudtam-mondtam. Elvégre is, ez az igazság. Mielőtt Kook az életembe lépett volna teljesen megvoltam győződve róla hogy egy lányt fogok csókolni. Úgy mint engemet Kook. De mostmár csak őt akarom csókolni és érinteni. A karjaimmal csak őt akarom ölelni, és a testem is csak rá vágyik.

Tovább folytatva a társalgást már elhittem hogy beválik. Már csak néha villant fel Jungkook maró képe élmémben és csak néha remegtem meg miközben érintésére gondoltam.
De a kellemes és derűs beszédet az asztalon lévő mobilom rezgése törte meg. Ő volt az. Kook keresett.