One and Only |Jikook FF.|

15.|Jimin|

Vállaim egyfolytában rázkódtak a zokogás miatt. Úgy éreztem szívem darabjai hullik, ahogy lejátszódott előttem a múlt. Egy pillanatig újra a múltban voltam. Aztán visszacsöppentem a jelenbe és Kook karjaiba, aki most biztonságot nyújtva ölel magához. Kétségbeesetten kapaszkodom pólójába a hátán, mintha csak félnék hogy eltaszít magától. Ez azonban nem következik be. Nem lök el magától, csak biztatóan símogatja hátam.

Egyszerűen nem megy, nem tudom abba hagyni a keserves sírást. Olyan megnyugtató a karjai közt, de mégis feldúlt vagyok. Túl hosszú ideig volt távol tőlem és én kezdtem beleőrülni a hiányába. Ahogy a hátamra simít, az ajkaimra hajol, én pedig szenvedélyesen a hajába túrok. Hiányzik ez az egész.

Egész testemben remegtem. Mit kéne tennem? Mondani kéne valamit. De egy szó sem szökik ajkaimra. Óvatosan elhajoltam tőle és arcára vezettem tekintetem. Ajkai és szemei nedvesen csillogtak. Olyan bánatosan nézett vissza rám, hogy szívem újra megrepedt. Sokadszorra. Remegő kezemet arcára helyeztem és nagyot nyeltem.

-Sajnálom-suttogtam és őszintén remélem hogy hallotta. Egyre közelebb hajoltam arcához, azonban változott a felállás. Az ágyra vetett engem és fölém tornyosulva lehelt lágy csókot ajkaimra. Végre, amire vágytam. Megkaptam, még ha közben meg is törtem. Most az sem érdekelt volna ha csak kihasznál. Ha csak ki akarja élni rajtam a vágyait. Nekem csak ő kell és hogy legalább csak eljátsza még egy ideig hogy szeret. Még egy ideig... Mondjuk örökre.

Szenvedélyesen mozgatta ajkait a sajátaimon. Hiányzott ez az érzés. Hiányzott Ő.

Átkaroltam nyakát és közelebb húztam magamhoz még ő lábaimat megfogva kulcsolta át azokat a derekán. Majd újra fejem mellett támaszkodva nyomott csókot ajkaimra, majd áttért a nyakamra. Kellemes borzongás futott végig testemen és mostmár csak nagyon halkan szipogtam.

-Én sajnálom-suttogta ajkaimra majd újra lecsapott rájuk. Könny szökött szemembe. Ezúttal nem tudtam volna megállapítani hogy boldogságom vagy enyhén még élő keservem miatt sírtam el újra magam.

Sziasztok!
Nem szoktam megjegyzéseket írni ide, de gondoltam hátha valaki ezt is elolvassa.

Elsőnek is mégegyszer bocsánat hogy ilyen lassan jönnek a részek. Minden erőmmel azon vagyok hogy ne hagyjak ki túl sok időt.

Másodszorra pedig szeretném megköszönni annak a sok embernek aki olvassa és követi a történetet! Nem tudjátok elképzelni milyen jó látni, hogy
tetszik nektek amit csinálok.

Legyen szép napotok/estéket!💫