Who got the power? /Befejezett/

1.rész

Jungkook szemszöge :

Anya megengedte, hogy Taetae-vel elmenjek játszani az erdőbe! Annyira örültem, hogy képtelen voltam végig ülni az ebédet. Anya csak rosszalóan nézett, apa pedig csak mosolygott rajtam. Nem tudom, hogy TaeTae hol lesz, de azt mondta, hogy menjünk az erdőbe. Vajon ő már ott lesz, vagy menjek el hozzájuk? Hm… Inkább elmegyek elé, hogy tudjak köszönni Mina néninek, Taetae anyukájának és Wonhonak, TaeTae bátyjának. Nagyon szeretem őket! Nekem sajnos nincs bátyusom, pedig nagyon szeretnék egyet…. Vagy többet. Anyu azt mondta, hogy nekem van valami erőm, és azért vagyok erős, mert egyke gyerek vagyok és így megörököltem mindkettőjük erejét…. Anyu azt is mondta, hogy ő érzi, hogy Taetaenek nagyobb az ereje, de ő nagyon törékeny, ezért vigyáznom kell rá. Bizony, bizony én már nagyfiú vagyok! Én már 8 éves vagyok Taetae pedig csak 5, de ő olyaaan aranyos és szép! Láttam már pár kislányt is itt a városunkba, de ők nem voltak olyan szépek, mint az én Taetaem! Azok a csúnya lányok akartak velem játszani, de Taetae megmentett tőlük! Ő az kis tigrisem! Rá mindég számíthatok, ahogy ő is rám! 

Taetae házához megérkezve csengettem. Miközben vártam előre hátra dülöngéltem a talpamon. Mina néni nyitott ajtót. Mosolyogva hajoltam meg. 

-Csókolom Mina néni! Én Taetae-ért jöttem! Képzelje megyünk játszani! - újságoltam el neki boldogan. 

Mina néni mosolyogva hallgatta, miközben beengedett a házukba. A lépcső tetején Taetaet láttam meg. A szemeim felcsillantak és mosolyogva vártam, hogy lejöjjön a lépcsőn és végre magamhoz ölelhessem. Taetae vigyorogva szaladt le a lépcsőn, majd mint egy kiscica, bújt hozzám. Olyan aranyooooos! Csak a vállamig ér Taetae, és ez annyira jó érzés. Viszont ahogy ölelem észre vettem, hogy véknyabb lett. 

-Taetae! - mondtam a nevét felháborodva. 

-Mi azs Kookie? - kérdezte aranyos nagy szemeivel. 

-Már megint fogytál?! - kérdeztem aggódva. 

-Szajnálom Kookie! - mondta könnyezve, majd szorosan hozzám bújt. 

-Mina néni! Miért tetszik hagyni, hogy éhhezen az én pici Taetaem? - kérdeztem felháborodva. 

Mina néni nevetve fogta a hasát. Mi olyan vicces?? Miért nevet ki?..... Hm oké… Mostantól nem szeretem Mina nénit! 

-Jaj Kook! Nyugodj meg, adok neki jóóó sok ételt, csak amikor veled játszik, akkor mindég annyit ugrál, hogy leadja a kilókat! - mondta mosolyogva. 

-Taetae mostantól nem ugrálhatsz! Meg kell növesztened a pocakodat! Én csak pocakos Taevel játszom! - mondtam keresztbe tett kezekkel. 

Tudtam, hogy ha megjátszom, hogy nem fogok vele játszani, akkor oda fog figyelni arra, hogy egyen nornálisan. Lehet azért mondja anyu mindég, hogy okosabb vagyok, mint a korombeliek! 

-Bocánat Kookie! Kérlek játsz veleeeem…. Megigéjted, hogy szosze fogsz elhagynyi! Szóval játsz vejem,  én pedig megnyövesztem a pocakom! Anyuu szedsz enyi nekem? - mondta aranyosan, majd futott Mina nénihez. 

Annyira szeretem ahogy sejpítve beszél, ez még aranyosabbá teszi őt! 

-Rendben picim, de csak miután haza jöttél, mivel most úgyis leugrálnád! - mondta Mina néni. 

-Jendben anyu! Kookie menjünk játszanii! - ugrált vissza hozzám Taetae. 

Mosolyogva fogtam meg a kezét, majd elköszönve Mina nénitől az erdőbe indultunk. Taetae nem akarta elengedni a kezem még akkor sem, amikor már az erdőbe értünk.