Who got the power? /Befejezett/

7.rész

Egy hangos csattanásra riadtam fel békés álmomból. Ijedten néztem körbe, s megláttam, hogy Jin hyung egy serpenyővel kergeti Yoongit.

-Mégegyszer használni mered az erődet, az én pici Kookiem közelében, akkor megsütlek te szemtelen! Ne merd ijeszgetni az én kisfiamat! - kiáltozta Jin hyung.

Mosolyogva néztem őket, majd mikor Yoongi észre vette, hogy fel vagyok, hozzám szaladt.

-Védj meg, cukiság! Ez a banya megbolondult! - mondta nekem hisztizve.

Elkuncogtam magam, majd Jin hyunghoz szaladtam.

-Miért akarod bántani, Yoongit? - kérdeztem értetlenül.

-Azért szívem, mert tegnap ijeszgetett téged! - mondta az arcomra simítva.

-Ő nem tudta, hogy félek a vihartól!- keltem Yoongi védelmére, miközben nemlegesen ráztam a fejem.

-De tudta, hogy van egy gyerek a házban, és minden kisgyerek fél a vihartól, erre ő is gondolhatott volna! - felelte, csípőre tett kézzel.

-Ez nem igaz! Az én Taetaem nem fél a vihartól! Ő mindég megvéd engem, és elkergeti a csúnya felhőket! - jelentettem ki határozottan.

-Kár, hogy a te Taetaed most nincs itt! - mondta együttérzően Jin hyung, majd a hajamba túrt. - Nem gondolod, hogy már vágni kellene a hajadból? - kérdezte a hajamat vizsgálva.

-Nem... Taetae szereti amikor hosszú a hajam, mert betudja fonni.... - motyogtam.

-Mi lenne ha most levágnánk, majd ha mész haza, megnövesszük jó hosszúra, hogy a te Taetaed tudjon vele játszani?! - jött oda Yoongi is.

-Rendben! - mondtam vigyorogva.

-Kook! Öltözz át, majd gyere az udvarra! - kiáltott be az udvarról Namjoon hyung.

Vidáman és kipihenten kiszögdeltem Namjoon hyunghoz, az edzős ruhámban.

-Ma folytatjuk az edzést, mint tegnap is mondtam! Kezdj el bemelegíteni! - adta ki az utasítást, majd beszaladt a házba.

Leültem a földre, majd előre hajoltam, hogy elérjem a lábfejem. Szerencsére hajlékony vagyok, ezért nem esett nehezemre ezt megcsinálni. Nyújtottam a másik lábamra is, két lábam közé is, majd felálltam. Törzskörzéseket, és hajlításokat csináltam, amik nagyon jól estek a sok alvás után. Amikor a bokáimmal csináltam kissebb köröket, megjelent Namjoon hyung is.

-Remélem jól bemelegítettél. Most kivételesen körbe futjuk a házat, majd utána nem az edzőterembe megyünk hanem egy titkos helyre..... Nem hiszem, hogy örülni fogsz neki, de hidd el segíteni fog!- mosolygott rám Namjoon hyung, majd elkezdett kocogni az erdő felé.

Követve őt, elkezdtem kocogni. Nagyon jól bírtam mivel néha Namjoon hyung nélkül is eljártam futni, hogy büszke legyen rám. Ám amikor megláttam az erdőben egy farkast és egy ártatlan nyuszit, Tae jutott eszembe.
Ő mindég megvédte az ilyen jámbor állatokat, a vadállatokat pedig egykettőre megszelídítette.
Megállva a nyuszi felé sétáltam. Semmi féle képpen nem szerettem volna hagyni, hogy a farkas megegye ezt az ártatlan állatot. Lassan, és határozottam léptem a nyúlhoz, aki ahelyett, hogy elszaladt volna, hozzám bújt. Végig a farkas szemébe nézve felvettem a nyuszit, a farkas dühösen morgott rám, ám nem törődtem vele. Azonban a nyuszi szemeibe nézve, meglepődtem. Hasonlított rám. A bundája sötétbarna volt, a szemei pedig tűzpiros színben izzodtak. Megbabonázott, ezért nem tudtam másra figyelni, sem arra, hogy Namjoon dühösen jön felém amiért nem őt követtem, hanem megálltam, sem pedig a felém szaladó farkasra, aki vicsorítva készült rámugrani, hogy széttépjen. A nyuszival egyszerre kaptuk a fejünket a farkasra, ki azonnal megállt. Eleinte még morgott, majd a szemeimbe nézve megnémult. Nyüszítve feküdt le hasára, lehajtva fejét előttünk.
Nem értettem, hogy mi történik, de nem is igazán érdekelt.

-Menj innen, farkas. - suttogtam a farkasnak.

A farkas fülét farkát behúzva, amilyen gyorsan csak lehet eliszkolt. A nyuszi hálásan nézett fel rám, ám egyik szeme most kéken világított. Nem akartam a szememnek hinni. Olyan gyönyörű volt ez az állat. Oly nyönyörű, mint Tae, ki most nincs itt, mégis látom őt a nyuszi kéken izzó íriszében.

-Nincs semmi baj nyuszika, senki sem árthat neked! - mondtam neki mosolyogva.

-Kook... - sétált felém Namjoon hyung.

-Hyung nézd csak! Olyan a szeme mint az enyém és a Taetae-é!- nyújtottam felé a nyuszimat.

Hyung elsőnek elsápadt, majd rendezte arca vonását.

-Rakd le, és folytassuk a futást! - jelentette ki ridegen.

Csalódottan adtam egy puszit a nyuszi fejére.

-Vigyázz magadra! - suttogtam, majd elengedtem.

Hyung előtt elkezdtem kocogni. Már majdnem végeztünk, amikor észre vettem, hogy a nyuszi idáig követett. Vigyorogva folytattam a futást egyenesen a házig, majd ott ledobtam magam a fűbe, várva a nyuszkot. Hyung értetlenül nézett engem, majd mikor két lába között átugrált a nyuszi, megijedve hátra lépett.

-Kook, nem kellene azzal a nyuszival foglalkoznod! Előbb-utóbb úgyis megeszi valamelyik farkas! - mondta végig a szemeimbe nézve.

Bekönnyezve öleltem magamhoz a nyuszit.

-Nem! Nem engedem, hogy valaki bántsa! - jelentettem ki idegesen.

Ő mostmár az én kis nyuszim. Nem eshet bántodása! Nem értem Hyung miért olyan gonosz most velem...

-Mi ez a hangoskodás? - lépett ki az ajton Jin hyung.

-Kook haza hozott valami nyuszit! - mondta idegesen Namjoon hyung.

-Ne legyél olyan szigorú szegénnyel! Ennyit had kapjon szegény, a sok erőfeszítésért! - mondta csipőre tett kezekkel Jin hyung.

Elmosolyodva szaladtam Jin hyunghoz.

-Ezt nézd hyung! Olyan a szeme mint nekem és Taehyungnak! - ujságoltam el neki is vidáman.

-Azta, tényleg gyönyörű egy nyuszi, gyere adjunk neki salátát! - mondta hyung mosolyogva

Bólogatva követtem őt a konyhába. A nyuszi éhesen esett neki a nagy salátának. Biztos nagyon éhes volt már, szegénykém!

Namjoon szemszöge:

Egyre több furcsaság van ezzel a fiúval kapcsolatban.
Nemcsak, hogy az ereje segítségével, pirosra váltotta íriszei színét, ezzel megfélemlítve a farkast, hanem a szemeivel, oly dominanciát sugalt, hogy majdnem engem is térdre kényszerített, hogy fejet hajtsak előtte. S ami még furcsább, hogy nem csak neki izzodt pirosan a szeme, hanem a nyuszinak is, majd hirtelen az egyik átváltozott jégkékre. Nem tudom mi kapcsolat lehet közte, az a nyuszi között, és Taehyung között. Tudtommal Taehyungnak jégkék a szeme.... Talán tényleg ide kellene hozni Taehyungot is, hogy kiderítsük mi folyik közöttük. Ez nem csupán ragaszkodás, köztük olyan erős a kapcsolat, hogy félő én se fogok tudni segíteni nekik.
Furcsáltam is, hogy Kook túl gyorsan fejlődik, és már most át kell vinnem a kiképző terepre. A futásnál se fáradt ki, pedig 13km-t futottunk le egyhuzamra, úgy hogy még az erejét is használta, melynek kissé lekellett volna fárasztania. Azonban éreztem, hogy az ereje kezd nőni futás közben. Nem értettem miért, aztán megláttam, hogy a nyúl követett minket. Ez a kölyök annyi munkát ad nekem bassza meg! Nemcsak azt kell kiderítenem, hogy miért kapcsolódik ennyire a két ellenkező erő, melyet ő és Tae birtokol, de még a nyúl erejét is ki kell találnom, hogy honnan van. Árassza magából, Tae és Kook erejét is. Ha Kook ennyire erős, biztos vagyok benne, hogy Tae se gyengébb. Nem hiszem, hogy Mina megengedné, hogy a kisfia is odejöjjön, de meg kell próbálnom!

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!❤❤
Bynie