Who got the power? /Befejezett/

53.rész

Jimin szemszöge:

El sem hiszem, hogy ez a valóság. Rose, az anyukám mögöttem ül, átölelve engem. Amióta tudom, hogy ki a valódi anyukám, azóta erre vártam, de ez sokkal jobb érzés, mint amilyennek elképzeltem. Itt van velem az anyukám és az apukám. A nevelő szüleimmel is jól éreztem magam, de így, hogy itt vannak velem ők, boldogabb vagyok, mint valaha. Kissé még furcsa, hisz nem is ismerem őket, ám a boldogságomat nem tudja elnyomni ez sem. Fel se tünt, hogy mikor értünk haza, már csak azt vettem észre, hogy Yoongi áll Cucu mellett, felem nyújtva a kezét. Mosolyogva fogtam meg, s másztam le Cucu határól. Yoongi ölelésre tárta karját, ám én anyum felé nyújtottam kezem, hogy segítsek neki leszállni Cucuról. Láttam Yoongin, hogy szomorú lett, ezért összekulcsoltam a kezem az övével és az anyukám elé húztam.

-Rose... - szólaltam meg félve.

-Hívj anyának! - nézett rám morcosan.

Kuncogva bólintottam, majd újra kezdtem.

-Anyu, ő itt Yoongi. - néztem páromra. - És... Együtt vagyunk. - fejeztem be félve.

Anya elmosolyodva nyújtotta kezét Yoongi felé.

-Park Chaeyoung Roseanna! Jimin anyukája vagyok, mint tudod, és már jó ideje figyellek titeket! - húzta össze a szemét. - Csak egy dolgot szeretnék mondani. - lépett közelebb hozzánk. - Védekezzetek! - kuncogott.

-Anyaaaa! - kiáltottam piros arccal.

-Meg lesz! - felelte Yoongi vigyorogva.

-Támogatlak titeket, de ha összetöröd a szivét, bezárlak és megkínozlak! - mondta ördögien nézve Yoongira.

-Rendben! - bólintott.

-Ugye tudjátok, hogy még én is itt vagyok? - kérdeztem durcásan.

-Tudjuk szivem, de nem érdekel minket! - mondta anya, majd Hoseok hyunghoz ment.

Olyan furcsa ... Roset tudom anyának hívni, de Hoseok hyungot nem tudom apának hívni. Talán mert rossz volt az első benyomásunk?... Nem tudom, de szeretnék közel kerülni hozzájuk. Szeretném ha mostantól egy családként élnénk.

-Én is támogatlak titeket, bár tudom, hogy ez nem számít! - vakarta meg kínosan a tarkóját Hoseok hyung.

-Miért ne számítana?! Az apja vagy! - vágta rá anya felháborodva.

-Tudom szivem, de.... Amióta ismerem Jimint, sose nézett rám úgy, mintha az apja lennék. Még nem érdemeltem ki, hogy úgy hívjon épp ezért, még nem számít a véleményem! - mondta csalódottan.

-Sajnálom... - suttogtam elszégyelve magam.

-Ugyan, nem kell semmit sem sajnálnod! - mondta miközben összeborzolta hajamat.

Elmosolyodva néztem fel rá. Ahh... Annyira boldog vagyok!

~

Úgy döntöttünk, hogy tartunk egy filmes délutánt, együtt. Anya és Hoseok hyung ült két oldalamon, Yoongi pedig előttem a két lábam közé dőlve. Mosolyogva játszottam Yoongi hajával, miközben jókat nevettünk a filmen. A film közepe felé már kezdett unalmas lenni, ezért inkább csak játszottam Yoongi hajával. Miközben játszottam vele, felnéztem a többiekre. Taehyung és Jungkook összebújva nézte a filmet, néha egy-egy puszit adva egymás arcára. Seojoon hyung és Namjoon hyung szomorúan néztek maguk elé. Mindkettőjüknek nagyon hiányzik Jin hyung. Nem ők az egyetlenek akiket megvisel, hogy nincs itt velünk, de azt hiszem ők azok akiket legrosszabbul érintett ez. Seojoon hyung csalódott a gyerekkori legjobb barátjában, Namjoon hyung pedig elvesztette a szerelmét. Jin hyung mindannyiunknak az egyik legfontosabb személy, és épp ezért most nem tudjuk eldönteni, hogy hogyan is álljunk ehhez. Anya szerint Jin hyung vissza fog jönni, de mikor? Mikor jön már vissza hozzánk?? Hallani akarom a magyarázatát, hogy aztán magamhoz ölelhessem végre. Amióta itt vagyunk, ő úgy viselkedett velünk, mintha a fiai lennék, ezért akármit is tett, számunkra akkor is az egyik legfontosabb hyung marad.

Rose szemszöge:

'Épp Jimint rajzoltam, amikor Jin sietősen jött be a szobámba. Gondolom elakar köszönni, mielőtt lelép.

-Nincs sok időm, csak annyit szeretnék mondani, hogy Namjoonék eljönnek majd érted, de kérlek ne mondj nekik semmit se! - mondta könyörgően nézve rám.

-Rendben Jinie! - mosolyogtam rá. - Ne aggódj, minden rendben lesz! - néztem szemeiben komolyan.

-Remélem... - mondta szomorúan sóhajtva - Kérlek bocsáss meg, hogy ennyi éven keresztül itt tartottalak bezárva... - könnyezett be.

Elmosolyodva ráztam meg a fejem.

-Nem kell bocsánatot kérned! Tudom, hogy miért tetted, ezért nem hibáztatlak, de te is tudod, hogy mi lenne a leghelyesebb döntés jelen pillanatban! Fel fog téged emészteni, ha nem mondasz le róla! - suttogtam füllébe aggódva.

-Tudom, de olyan nehéz! - sírt fel hangosan. - Nem akarlak itt hagyni! - szorított magához.

-Én sem akarom, hogy itt hagyj... De most ezt kell tenned! Nekik is és neked is időre van szükség! Minden helyre fog jönni, főleg ha megteszed.... - sóhajtottam csalódottan. - Siess vissza rendben? - kértem könnyezve.

-Rendben! Minnél előbb visszajövök! - bólintott, majd az épp bejövő Kaira tekintett.

-Mennünk kell! - mondta Kai, majd rámmosolygott.

Jin bólintott, majd ellépve tőlem, megtörölte szemeit. Egy mély sóhajt vett, majd kilépett az ajtón, s becsukta maga után.

"-Szeretlek.... - suttogta Namjoon térden állva.

-Én is szeretlek! - zokogta boldogan, majd párja karjaiba ugrott."

Elmosolyodtam látomásomon, majd az ajtóra néztem, melyen nemrég lépett ki Jin.

-Látod Jinie.... Minden rendbe fog jönni! - mosolyodtam el, majd vártam, hogy Namjoonék ide érjenek. "

Mosolyogva tekintettem Jiminre, aki Namjoont nézte szomorú tekintettel. Elhúztam számat, majd aprót sóhajtottam. Sajnos Jinie meg fogja váratni szegényt.....

~1 év elteltével~

Épp ebédet készítek, várva, hogy betoppanjon ő is. 9 főre terítettem meg, amit Namjoon és Seojoon is furcsálta. Annyit mondtam nekik, hogy egy barátomat is meghívtam, így vállrántva ültek le az asztalhoz. Örülök, hogy Namjoon is lejött enni, ugyanis mióta nincs itt Jin, alig akar enni valamit. Nagyon lefogyott, és akkora gucci táskák vannak a szeme alatt, hogy rossz ránézni.

-Apaaa... Siess mááár! - kiáltotta Jimin hisztisen.

Jimin Yoongi kérésére elkezdte apának hívni Hoseokot, aminek nagyon örülök. Annak is örülök, hogy Yoongi ennyire hatással van Jiminre. Látszik rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást. Miután kiszedtem mindenkinek az ételt, megszólalt a csengő. Boldogan szaladtam kinyitni, majd ugrottam Jinie karjaiba.

-Hazug! Azt mondtad, hogy sietni fogsz!! - néztem rá csípőre tett kezekkel.

-Sajnálom, több időbe telett, mint gondoltam... - hajtotta le fejét.

-Tudom... Ugye már nem fáj?- kérdeztem aggódva.

Jin mosolyogva rázta meg a fejét, ám mosolya eltünt arcáról. Elfehéredve nézett mögém.

-Jin....- suttogta döbbenten Namjoon.

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️💜
Köszönöm szépen az 500 vote-ot! 😍😍
Bynie