Who got the power? /Befejezett/

15.rész

Taehyung szemszöge:

Nem tudom, hogy miért, de azóta a nap óta is, nagyon fáradékony vagyok.
Most is épp matek orán vagyok, de képtelen vagyok oda figyelni. Nagyon kell koncentrálnom, hogy ne aludjak el. Furcsa és kellemetlen érzés, de nem tudok semmit sem tenni ellene. Úgy érzem mintha használnám az erőm, de nem is teszem. Nem értem, hogy mi folyik itt. Sosem használom a suliban az erőmet. Csak akkor amikor anyuval gyakorlunk, de már akkor sem annyira. Nem tudom annyira irányítani az erőmet, mint az előtt. Gyengébb lettem. Mint fizikailag, mint lelkileg is. Mármint úgy értem, hogy maga az erőm lett gyengébb. Elsőnek arra gondoltam, hogy biztos, hogy a sok edzéstől fáradtam ki, de Jiminnek semmi baja. Pedig mindég együtt edzünk...

-Ennyi lett volna mára! Köszönöm a figyelmet, találkozunk következő órán!- mondta a tanárnéni, majd kiment a teremből.

Én mintha leütöttek volna, úgy terültem el a padon. Végre pihenhetek.

-Mi a baj Tae? - kérdezte Jimin, miközben elkezdte simogatni a hátamat.

-Kérlek ezt ne hagyd abba! - suttogtam, majd lehunytam a szemem.

Jimin kuncogva folytatta a simogatásom. Már majdnem elaludtam amikor valaki a hajamba túrt. Mérgesen néztem fel amikor egy lányt láttam meg.

-Ne érj a hajamhoz! - mondtam neki mérgesen.

-S-sajnálom Taetae... É-én csak- motyogta elpirulva.

-Ne is becézz így! Nem engedtem meg!! - kiáltottam rá, mire az a lány elsírta magát, majd elszaladt.

-Miért voltál ilyen durva vele? - kérdezte Jimin felháborodva.

-Csak Kookie nyúlhat a hajamhoz, és csak ő becézhet így! - jelentettem ki.

Kissé bűntudatom van amiért olyan gonosz voltam azzal a lánnyal, de akkor se nyúljon hozzám! Talán majd bocsánatot kérek....

-De azért majd kérj tőle bocsánatot! - mondta Jimin, mire én csak bólintottam, majd bemásztam az ölébe.

Nyugtató amikor átölel, és így aludhatok el. Igaz, hogy Kookie-val sokkal jobb aludni, de ő most nincs itt. Beérem addig Jiminnel is.

-Olyan pici vagy! - kuncogott Jimin, majd szorosabban magához ölelt.

Jólesően felsóhajtottam, majd megpróbáltam elaludni.

Persze, hogy megint megzavartak!

-Gyerekek! A nyelvtan tanár nincs itt, szóval én fogok helyettesíteni! Felhoztam az utolsó tesi órátokat mostanra, szóval menjetek öltözzetek át! -mondta Mr. Seo.

Ahj... Minek tesi?

-Tanárúr, akkor elmarad az utolsó óránk? - kérdezte valamelyik gyerek az osztályból.

Sosem figyeltem oda a nevükre. Nem tartottam fontosnak, hogy tudjam az osztálytárdaim nevét, mivel ugysem a barátaim.

-Igen! Szóval siessetek átöltözni! - mondta, majd kiment a teremből.

Morogva kimásztam Jimin öléből. A tesi cuccomat megfogva az öltözőbe mentem. Gyorsan átöltöztem, majd már bent is voltam a teremben. Utálom amikor néznek öltözés közben, mert az olyan zavarbaejtő. Mindég elpirulok, ők pedig emiatt kinevetnek! Sokszor sírtam emiatt, de senkit nem érdekelt, nevettek tovább. Egyedül Jimin állt ki mellettem mindég. Ezért hálás vagyok neki, mégis arra vágyom, hogy egyszer Kookie jelenjen meg, és védjem meg. Ő azonban sose jelent meg. Már feladtam a reményt, hogy valaha visszajön hozzám. Tudom, hogy 8 év múlva találkozhatok vele, de mi van ha ő nem is kíváncsi rám? Ahj... Nem tudom mit kellene tennem! Látni akarom őt, átölelni, hozzá bújni. Vissza akarom kapni az én Kookie-mat, de... Mi van ha 8 év múlva nem fog emlékezni rám? Hisz mégcsak fel se hív sose! El sem köszönt....
Aish nem! Kookie szeret engem! Tudom, hogy szeret.... Annyira, mint én őt!