18.rész

568 49 24
                                    

Taehyung szemszöge:

-Menjünk haza... - suttogtam Jiminnek megijedve.

-Miért? Van valami baj? - kérdezte Jimin aggódva.

-Nincs... Cs-csak fáradt vagyok.... - mondtam, majd elindultam haza.

-Várj meeg~! - kiáltott utánam Jimin.

Mosolyogva hátra pillantottam rá, majd mikor majdnem hozzám ért, futni kezdtem.

-Sose kapsz eeeeel! - kiáltottam nevetve.

Jimin is nevetni kezdett, majd körbe körbe szaladgáltunk. Párszor majdnem utolért, de akkor mindég irányt változtattam, és így nem tudott elkapni.

-Állhj Taehh... Ahh... Mindjárt kiköpöm a tüdőhm.. - mondta Jimin fáradtan.

A térdeire támaszkodva, nézett engem, miközben lihegett, mint egy kutyus. Hmm... Akarok egy kutyust!
Jininhez sétálva megsimogattam a fejét.

-Leszel a kutyusom? - kérdeztem komolyan.

Jimin csak rámnézett, felegyenesedett, majd tarkon csapott.

-Ember vagyok, nem kutya! - mondta hisztisen.

Én csak szomorúan sóhajtottam, majd Jiminnel az oldalamon haza mentem.

-Jó éjt Jimin! - mondtam neki ásítva.

Már elég sötét volt, szóval szerintem lefekszek aludni.

-Jó éjt Tae! - mondta Jimin is ásitva.

Integettem, majd már be is mentem a házba.

-Hol voltál eddig Tae? - kérdezte anyu.

-Jiminnel játszottunk az erdőben.... - mondtam fáradtan.

-Taehyung!

Az álmosság egy pillanat alatt tűnt el, mikor meghallottam újra azt a hangot.

-Mond ki!

-Mit? - kérdeztem.

-Kihez beszélsz?! -kérdezte bátyus értetlenül.

Francba.... hangosan mondtam?

-S-senkihez... - mondtam megijedve.

-Taehyung!

Hagyj békén!

Kérleltem félve.
Remegni kezdtem, ahogy a hang nem hagyta abba, hanem egyre hangosabban mondogatta a nevem.

-Taehyung? - hallottam meg a nevem újra, mire gyorsan körbe vontam magam burokkal.

ELÉG! Kérlek elég!

Hiába kérleltem újra  hallottam a nevem.

-Tae! - hallottam meg Wonho hangját.

Félve kinyitottam a szemem, észrevéve, hogy a padlót jég borította körülöttem.
Megijedve hátra léptem egyet. Anyáék félve néztek engem.
Ők... Félnek tőlem?..
Egy könnycsepp hagyta el a szemem, mire Wonho közelebb lépett hozzám.

-Kérlek ne sírj Tae... - kérlelt aggódva.

-F-féltek tő-tőlem? - kérdeztem szipogva.

-Dehogy te buta! Téged féltünk Tae! - mondta anya.

Lehunytam a szemem, majd eltüntettem a burkot. Wonho és anya rögtön átöleltek engem. Zokogva szorítottam magamhoz őket.

Who got the power? /Befejezett/  Where stories live. Discover now