Who got the power? /Befejezett/

27.rész

Jungkook szemszöge :

Mély levegő, nagy lendület, gyorsaság ...... Mindezt egymást után hajtottam végre, mely segített végre elérni, amit szerettem volna. Elértem! Sikerült a tetejére jutnom az akadálynak!
Fáradtan nevettem fel, majd nehezen, de felhúztam magam. A lábamat felraktam a szélére, ezzel segítve, hogy előbb felkerüljek a tetejére. Fáradtan feküdtem el, majd megszünt minden hang, engem pedig elnyelt a sötétség.

A szobámban ébredtem fel, nyakik betakarva. Ezt tuti Jin hyung csinálta. Nevetve probáltam felülni, azonban erőtlenül zuhantam vissza pihepuha ágyamba. Ennyire kifárasztott volna?
Elmélkedésemből az ajtó nyitodása zökkentett ki. Kíváncsian néztem azt aki zavarni akar. Nem más volt, mint Namjoon hyung.

-Szia hyung! - köszöntem fáradtan.

-Jobban vagy? - kérdezte mosolyogva.

-Persze! - bólintottam mosolyogva.

Namjoon hyung elnevette magát, majd hitetlenkedve megrázta a fejét.

-Még mindég szarul nézel ki! - mondta nevetve.

-Én is szeretlek! - mondta sóhajtva.

-Ha felépültél elkezdünk végre csak az erőd irányítására komcentrálni! - mondta Namjoon hyung.

-De....mi lesz ha megint bántani foglak? - kérdeztem félve.

-Épp ezért kell gyakorolnunk! - mondta határozottam. - Nem kockáztathatunk! Nem sok van már hátra abból a 8 évből! Ha azt akarjuk, hogy Taehyungnak ne essen bántódása, akkor meg kell tanulnod irányítani!- nézett a szemembe, majd a vállamra tette a kezét. - Nem lesz könnyű, de én hiszek benned! - mosolygott rám biztatóan.

Én is elmosolyodtam, majd bólintottam. Bármit azért, hogy Taetaenek ne essen bántódása.

~ Pár héttel később~

Már minden akadályt végig tudtam csinálni, ezért most itt vagyunk egy másik teremben, ahol az erőmet tanulom majd meg irányítani.

-Mivel nem tudom pontosan milyen is az erőd, hisz más vagy mint én, ezért elsőnek ki kell tapasztalnunk, hogy miket tudsz! - mondta Namjoon hyung velem szemben állva.

-De... Nem azt mondtad, hogy te is támadó erővel bírsz? - kérdeztem értetlenül.

-Az igaz, ám hiába ugyan arra fokuszál az erőnk, azaz a támadásra, mégis te más vagy. - kezdett el járkálni körülöttem. - Én az erőmnek hála, eleve nagyobb erővel bírok, mint az átlag emberek. Ha akarom bárki elméjébe bele tudok tekinteni. Nagyon könnyen tanulok meg harcművészeket, és sajátítok el bármilyen nyelvet. A tudásom is magasan másoké felett áll, azonban túl sokat nem érek vele harcban. De van, hogy nem is kell harcolnom ahhoz, hogy csatát nyerjek. Azonban már jó ideje nem használtam az erőm. - mondta büszkén.

-Miért? - kérdeztem kíváncsian.

-Régen..... - kezdett bele, majd szomorúan hátra tekintett, oda ahol Jin hyung állt. - Amikor még gyerek voltam, és épphogy elkezdtem tanulni az erőmet, akkor találkoztam 3 fiúval, akik a legjobb barátaim lettek. Jung Hoseok, Park Seojun, Park Chaeyoung és Kim Seokjin. - mosolyodott el. - Mi öten elválaszthatatlanok voltunk. Én már gyerekkoromban tudtam, hogy Jin lesz az én hercegnőm! - nevetett fel boldogan. - A legeslegjobb barátom, Hoseok is megtalálta a hercegnőjét, ám elveszítette...... Ez pedig megőrjítette őt...Nem tudtam segíteni rajtuk...hiába volt meg az erőm hozzá.... - mondta szomorúan, majd legördült egy könnycsepp az arcán, melyet gyorsan le is törölt. - Azóta nem használtam az erőm. - fejezte be végül.

-Mi történt vele? Most hol van? - kérdeztem félve.

Féltem, hogy esetleg olyan témát feszegetek, ami fájdalmat okoz neki.

-Majd elmondom, ha itt lesz Taehyung is! - felelte, majd fájdalmasan elmosolyodott. - Szóval! Eddig rájöttünk, hogy tudod a tűzet irányítani, az elméddel mozgatni tudsz dolgokat, a bőröd pedig képes oly keménnyé válni, mint a kő! Na meg persze, akárcsak nekem, a tested gyorsan fejlődik, az izomzatoddal együtt. - gondolkodott el, miközben végül megállt mögöttem. - Vajon képes vagy még másra is? - kérdezte inkább magától, mint sem tőlem, majd elindult egy asztalhoz.

Kíváncsian néztem, hoty mire készül. Megijedve ugrottam hátra, mikor egy kést hajított felém.

-Normális vagy?! - kérdeztem felháborodva.

-Védekezz! - kiáltotta, majd újra és újra kést dobott felém.

Bukfenceztem, ugrottam és vetődtem, hogy kitudjam kerülni a késeket, viszont jópár megsebzett. Az oldalam vérzett, nem egy helyen. A levegőt kapkodva néztem Namjoon hyungra, aki nyúlt az újabb kések után.

-Nem akarsz segíteni?! -

Kérdeztem attól a valamitől.

-Úgy kezdted a mondatot! -

Válaszolta nevetve.

-Basszódj meg! -

Kiáltottam neki, majd újból elugrottam a kés elől. Megvágta az arcomat. A sebből lassacskán folydogált ki a vérem. Elszántam néztem Namjoon hyungra, aki megállás nélkül dobálta a különböző nagyságú késeket. Tudom, hogy néhányat direkt dobott rosszul, más irányba. Láttam a szemeiben, hogy sajnál és nem akarja, hogy továbbra is megsérüljek.
Annyira elfáradtam egy órás ugrálás után, hogy már nem bírtam kikerülni a fegyvereket. A lábamba állt az egyik tőr. Fájdalmasan felkiáltottam, majd a szemeimet összeszorítottam.
Honnan van ennyi kése?! Neki nem fáj a keze?!

-Elég! - szólalt meg Jin hyung.

Fájdalmasan nyögtem fel, majd összeszedve minden erőmet, kihúztam a tőrt a lábamból. Oldalra dobtam, majd a mellém guggoló Yoongi hyungnak a mellkasának dőltem, a sebemet szorítva. Megállás nélkül szinte ömlött belőle a vér. Namjoon hyung megijedve szaladt hozzám, majd a pólóját lekapva, bekötözte a sebemet.
Yoongi hyung megpróbált felvenni az ölébe, ám már nagyobb és nehezebb vagyok, mint ő, ezért inkább Namjoon hyung vett át engem. Becipelt a házba, majd bekötötte a sebem.

-Nagyon sajnálom Kook! - mondta kétségbeesve.

-Nincs semmi gond Hyung! - mosolyogtam rá, ám mikor megmozdítottam a lábam, összekellett szorítanom a szemem, a fájdalom miatt.

-Én innentől nem leszek képes segíteni neked.... Ebben nem! - mondta hyung szomorúan, még inkább kétségbeesett fejet vágva.

-Ezt hogy érted? - kérdeztem döbbenten.

-Ahhoz, hogy megtanuld irányítani, arra van szükséged, hozy a testedet minnél nagyobb fájdalom érje, hogy automatikusan megvédd magad. Ha ez sikerül, utána majd könnyebben tudod, majd ezt a képességedet előhívni! - kezdte el magyarázni, majd egy nagyot sóhajtott. - Azonban én erre nem vagyok képes! Nem tudok neked fájdalmat okozni! - mondta lehajtott fejjel.

-Akkor.... Most mi lesz? - kérdeztem szomorúan.

-Majd holnap elmondom! Most nem akarlak ezzel is fárasztani! - mosolygott rám, majd az arcomra simított. - Behozom ide a nyulat, hátha megmozdítja végre a seggét, és meggyógyít téged! - mondta nevetve, majd kiment a szobámból.

A nyuszival a kezében jött vissza, aki jégkék szemekkel pillantott rám. Mosolyogva vettem át a nyuszit hyungtól, majd lefeküdtem, vele az ölemben. Éreztem, hogy már is gyógyítani kezd, de mást már nem éreztem. A fáradtság magával ragadt, majd elsötétült minden.

Namjoon szemszöge:

Halkan csuktam be Kook szobájának ajtaját, majd a konyhába mentem.

-Most mi legyen? - kérdezte Jin, amint megpillantott.

-Az ő segítségét kell kérnünk! - mondtam sóhajtva.

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️💜
Bynie