Who got the power? /Befejezett/

36.rész

Taehyung szemszöge :

Annyira lesokkoltam, hogy mozdulni se tudtam. Ez az én hibám volt? De... Olyan jó érzés! Tudom, hogy nem szabadna, de gyerekkorunkban is pusziltuk már meg egymást szájon, szóval nem lehet gond belőle..... Igaz?
Behunytam szemeimet, és jobban hozzá nyomtam ajkaimat. Éreztem, hogy Kookie jobban meglepődik, de nem lökött el. Átölelte derekamat, jobb kezét pedig felfutatta hátamon. Jól esően sóhajtottam a puszinkba. Kookie a tarkomon lévő hajammal kezdett el játszani. Mosolyogva váltam el tőle, mire Kookie elégedettlenül nyögött fel.

-Mi a baj? - kérdeztem mosolyogva.

-Miért húzódtál el? - nézett rám csalódott szemekkel. - Nem.... Nem tetszett? - kérdezte lehajtott fejjel.

-N-nem erről van szó... - suttogtam elpirulva.

-Akkor tetszett?! - kapta fel a fejét boldogan.

Piros arccal bólintottam, mire Kookie közel hajolva mégegy puszit nyomott a számra. Elkuncogtam magam, majd én is adtam neki egy puszit, ő pedig vissza adta, és ez így ment tovább.

-Gyere, mostmár menjünk ki a vízből! - mondta Kookie mosolyogva.

-Rendben. Vigyél ki! - mondtam, majd jobban belé kapaszkodtam.

Kookie felnevetett, majd velem az ölében, kiuszott.

-Itt aludnál velem ma? - fordult felém reménykedve Kookie.

Mosolyogva bólintottam, mire Kookie felkapott az ölébe.

-Ugye sose hagysz el? - néztem le rá komolyan.

-Sose foglak elhagyni! Soha többé! - tett le a földre, s a homlokát az enyémhez döntötte.

-Szeretlek Kookie! - suttogtam mosolyogva, majd az ágyig mentem, ahonnan felvettem egy türölközőt.

-Én is téged én pici Taetaem! - mondta mosolyogva, majd hátulról magához ölelt.

-Gyere, ülj le! - húztam el hátam mögül, majd leültettem az ágyra.

A fejére raktam a törülközőt, s elkezdtem dörzsölni a haját. Kookie lehunyt szemekkel, össze görnyedve ült előttem, miközben én szárítottam a haját.
Egyszer csak előre dőlve, hasamnak támasztotta fejét, derekamat pedig átölelte.

-Álmos vagy? - kérdeztem.

-Nem, csak jó érzés így lenni! - válaszolta, majd adott egy puszit a hasamra.

A csikis érzésre elnevettem, magam, majd leültem Kookie mellé.

-Megszárítom én is a te hajad!- mondta Kookie, majd a másik türölközőt felvéve, végig törölte a testemet, majd a hajamat is.

Lehunyt szemekkel élveztem gyengéd érintését. Remélem sose lesz vége ennek a pillanatnak.
A telefonom csörgésére kaptuk fel a fejünket. A ruháimhoz sétálva, kivettem a nadrág zsebemből a telefonomat.
Lisa hívott.
Baszki ő róla el is felejtkeztem! Szegény mennyire aggódhatott.

-Szia Lisa, sajnálom, hogy eddig nem vettem fel! - hadartam el bűnbánoan.

-Tudod te, hogy mennyire aggódtam?! - kiáltott a telefonba szipogva.

-Kérlek ne sírj! Tudod, hogy szeretlek, és nem direkt csináltam! - mondtam szomorúan.

-Kivel beszélsz?! - jött oda hozzám Kookie dühösen.

-Lisaval!- válaszoltam. - Csak egy pillanat! - mondtam Kookienak, majd az ágyhoz sétálva, lefeküdtem.

-Hol vagy?! Jól vagy? Jimin veled van? Ő is jól van?! - hadarta el kérdéseit.

-Lisa, ne ennyi kérdést egyszerre! - nevettem fel. - Kookienál vagyok, és jól vagyok. Jimin is itt van velem, és neki sincs semmi baja! - feleltem elmosolyodva.

Kookie durcásan feküdt le mellém, majd elfordult tőlem. Meglepődve néztem őt. Mi lehet a baja?

-Ahj annyira megnyugodtam! Azt hittem valami bajotok esett! Azt se tudtam, hogy mi a fasz történt! Csak úgy eltűntetek, mint Petőfi a ködben! - mondta felháborodva.

-Ez egy olyan hely, ahova csak olyanok jöhetnek be, akiknek van erejük! Legalább is azt hiszem.. - mondtam elgondolkodva.

-Ahj jó... Mégegy dolog, amit nem fogok megérteni. - sóhajtott fel.- Mesélj eddig mik történtek veletek? - kérdezte kuncogva.

Én pedig mesélni kezdtem, elfelejtkezve az időről. Már csak azt vettem észre, hogy Kookie dühösen felkell mellőlem és kiment. Döbbenten néztem utána.

-Sajnálom Lisa, de most le kell tennem! - mondtam sajnálkozva, majd bontottam is a vonalat.

Kook után siettem, aki szerencsére meg nem volt messze.

-Kookie várj meg! Mi a baj? - fogtam meg kezét, ezzel megállásra bírva.

-Menj inkább és beszélgess a barátnőddel! - kiáltott rám könnyes szemekkel.

-Kiről beszélsz? - kérdeztem döbbenten.

Nekem nincs is barátnőm.

-Az a Lisa vagy ki! - mondta, majd magához rántott. - Megígérted gyerekkorunkban, hogy össze fogunk házasodni! Akkor miért? Hm, miért vagy mással? - kérdezte sírva.

-Ahj te bolond! Lisa a legjobb barátom! Sose tekintettem rá úgy ahogy te gondolod!!! - mondtam, majd kissé elhúzódtam tőle. - Én a tiéd vagyok, te.... Te majom! - mondtam idegesen.

Hogy feltételezhette rólam ezt? Én mindég is csak az övé voltam!

-K-komolyan? - nézett rám döbbenten.

-Igen, te bolond nyuszi! - mondtam, majd elhúzódva tőle, keresztbetett kezekkel visszaindultam a barlangba.

-Várj meg kérlek! - kiáltott utánam, majd hirtelen felkapott. - Azt hittem elveszítelek! - mondta hisztisen.

-Ne legyél bolond! Megmondtam, hogy a tiéd vagyok, és ehhez tartottam is magam! - mondtam felháborodva.

-Sajnálom! Csak féltékeny voltam...... - suttogta szomorúan.

-Miért voltál féltékeny? - kérdeztem össze zavarodva.

-Azért.... Azért, mert azt hiszem szerelmes vagyok beléd! - mondta összeszorított szemekkel.

Félne valamitől?

-Hogy lehetsz szerelmes belém?.... Hisz... Hisz olyan sok ideig nem találkoztunk! Ha úgy vesszük nem is ismersz! Nem ismered a mostani énemet! - mondtam összeráncolt szemöldökkel.

-Az nem számít, hogy mióta nem találkozhattunk! Lehet, hogy a mostani énedet még nem ismerem annyira, de van időnk jól megismerni egymást!
Már gyerekkoromban is nagyon szerettelek, és már akkor tudtam, hogy azt akarom, hogy te legyél a feleségem! Mostanra pedig tudom, hogy szeretlek! Mindég is szerettelek! - mondta komolyan, majd egy puszit nyomott ajkaimra, aztán elszaladt.

Namjoon szemszöge:

Feszülten ülünk a kanapén, várva, hogy Seojoon elmondja mi az a nagy baj.

-Hoseok megtudta, hogy Kooknak és Taehyungnak nagyon nagy az ereje... Szervezkedni kezdett, azért, hogy megszerezze tőlük! De nem csak őket akarja megölni, hanem minket is. Azóta se bocsátotta meg azt ami történt.... - sóhajtott feszülten.

-Hogy mi?! Ebben biztos vagy?! - álltam fel a kanapéról idegesen.

Nem hagyhatom, hogy bajuk essen. Nem veszíthetem el őket is!

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!💜
Bynie ❤️