Balaton És Szerelem //Befejezett

Első találkozás

Gondolataimból a felém rohanó kis kölykök visitása zökkentett ki és az, hogy rám ugrottak.
Az összes kislány egyszerre kezdte nekem és Lilinek mesélni az elmúlt egy év eseményeit és közben mindegyik vigyorgott.

– Lányok, nyugi! Lesz elég időnk megbeszélni mindent.

A lányok elnevették magukat, majd csoportosan rángatni kezdtek minket a tábor végében elhelyezkedő játszótér felé.

– Be szeretnénk nektek mutatni valakit – kezdett bele Zóra egy tíz éves lány. – Ő az új tanár és nagyon jó fej meg baromi vicces. Ti is szeretni fogjátok.

A játszótéren nem láttunk senkit, így Lilivel értetlenül néztünk össze.

– Hol van az a valaki? – érdeklődött Lili.
– Mindjárt jön, csak elment telefonálni.

A lányok felmentek a mászókára és ott mutattak mindenféle trükköket, mi pedig az egyik padról figyeltük őket.

– Szilárd! – ugrottak le a játékszerről és rohanni kezdtek.

Lilivel azonnal megfordultunk és megláttunk egy fiatal férfit közeledni, akit ugyanúgy rángattak, mint minket az előbb.

– Elég helyes pasi.
– Nem tévedtek, mikor azt mondták, mi is szeretni fogjuk – jelentettem ki, majd meg is bántam, ugyanis Lili azonnal rám vezette tekintetét. – Nem úgy értettem.
– Aha, persze – mondta, mint aki egy szavamat sem hiszi.

Eközben a lányok és az írtó helyes pasi már nagyjából csak három méterre voltak tőlünk, így feltápászkodtunk és feléjük léptünk.

– Szilárd, ők itt Lili és Emma – mutatott be minket Kitti, az egyik nyolc éves kislány – Minden évben jönnek ide segítőnek. Lányok, ő pedig itt Szilárd, az új olasz tanárunk.
– Sziasztok! – mosolygott a magas, barna hajú férfi
– Hali.
– Na, befejezzük a fogócskát? – pillantott a kicsikre.
– Igen! – visitottak és már el is szaladtak.
– Bocs hölgyek, hogy elloptam őket.
– Ekkora seggarcot!
– Most miért? Tök aranyos, ahogy a kicsikkel játszik! – ellenkezett azonnal az unokatesóm.
– Ja, csak olyannyira „aranyos“, hogy a lányok már nem is foglalkoznak velünk.
– Te féltékeny vagy?
– Nem!
– Hallod, Emma, két hétig leszünk itt! Nehogy már egy ilyen miatt besértődj!
– Mentem lerakni a cuccaimat.
– Várj meg, én is jövök – szaladt utánam majd a faházunk felé vettük az irányt.

A kis házban azonban nem várt meglepetés fogadott. Valakinek a fekete sport táskája hevert azon az ágyon, amelyiken én szoktam aludni és néhány cucc a földre volt hajítva. Határozottan férfi cuccok. Megnéztem az asztalra helyezett pénztárcában az igazolványokat, ahol Szilárd nevét olvashattam le.

– Ezt nem hiszem el!
– Mi az? Melyik nyomorult foglalta el a szobánkat megint?

Tavaly is valamelyik nyomi elfoglta a házat, de persze kitettük a szűrét és ezt idén sem terveztük máshogy.
Az unokatesóm felé mutattam a személyit, majd visszafordítottam magam felé.

– Rácz Szilárd, 25 éves.
– mondta Lili – Hú, akkor az még pont jó. Csak nyolc év van köztünk – ábrándozott.
– Nem érdekel, akkor is kitesszük innen!
– Emma, ő volt itt előbb! Legalább tudjuk, melyik házban van.
– Ne fogd már az ő pártját! Mindenki nagyon jól tudja, hogy ez mindig a mi házunk. Attól, mert ő csak egy újonc, elvárom, hogy ne foglalja be a szállásunkat! – akadtam ki, majd megfogtam a földön heverő nadrágját és kidobtam a ház előtt elhelyezkedő teraszra.
Megragadtam a táskáját, majd kivittem az ajtóig és azt is elhajitottam volna. Ha Szilárd nem pattan elém és nem rántja ki azt a kezemből.

– Mit csinálsz, kislány? – nézett rám dühösen.
– Itt az a kérdés, hogy te mit csinálsz? – fontam össze a karomat magam előtt. 
– Elvettem tőled a táskát, hogy ne dobd ki – horkantott fel.
– Jogom van innen kidobni, ugyanis ez már évek óta a mi faházunk.
– Igen, pont ezért most az enyém.
– Nem, ez mindig is a miénk volt és amíg idejárunk nyaranta, addig az is marad! – szálltam vele vitába.
– Már megbocsáss, de nem volt ráírva, hogy „idegesítően nyafogó kiscsajok háza“.
– Marha vicces vagy – forgattam a szemem. – Itt mindenki tudja, hogy ez a miénk és senki nem is foglalta el, ugyanis tiszteletben tartják!
– Mégis honnan tudtam volna, hogy egyrészt a tiétek, másrészt, hogy ekkora hisztit csinálsz miatta? – emelte fel a hangját dühösen.
– Attól, mert újonc vagy, itt igenis vannak bevett szokások.
– Az, hogy hisztizünk egy kicseszett faház miatt?
– Akár – fújtattam dühösen. A velem szemben álló sem volt éppen nyugodt és így bámultunk egymás szemébe.

– Jó, szerintem hagyjátok ezt abba! – lépett közénk Lili – Emma, gyere, idén keresünk egy másik házat! Úgyis unalmas, ha mindig ugyanott vagyunk.
– Én ebből nem fogok engedni – akadékoskodtam, mire Szilárd felkapta a táskáját és elviharzott.
– Jól megcsináltad! Most tiszta idiótának tart, amiért egy faházhoz ennyire ragaszkodunk!

Lili dühösen bement a szobába és becsapta az ajtót maga után, én pedig leültem a lépcsőre. Eddig rohadtul nem olyan ez a tábor, mint ahogy terveztem.

Nem sokkal később Zsuzsi, a nyelviskola tulajának felesége szólt, hogy menjünk, mert gyűlés van.
Kedvetlenül battyogtam Lili mellett, aki még mindig duzzogott és hozzám sem szólt.
Megérkeztünk a nagy helyiségbe, ahol rosszabb időben mindig közös játékokat tartanak és ahol most rettenetes hangzavar volt. Utánunk meg néhányan érkeztek, majd Attila, Zsuzsi férje, a nyelvsuli tulajdonosa elkezdte a beszédét.
Első sorban köszöntötte a táborozókat, köztük is külön az újakat, aztán kicsit beszélt a programokról és arról, hogy idén felügyelő párokat alakítanak ki, akik csapatként kell, hogy működjenek és ez a tábor a gyerekek számára valamilyen szinten egy verseny is lesz. Ezután a gyerekeket csoportokba osztotta és kiküldte egy – egy faházba őket.

– A felügyelő párok feladata a saját csapatokra való felügyelet és a versenyek lebonyolítása lesz. Minden felügyelő párt arra kérek, hogy közös szobában aludjanak, ezzel is javítva a csapat egyben létét. És akkor a párok: Lili és Milán, Betti és Viktor, Hajni Marcival, Kitti Gergővel, Dalma és Tamás, valamint Emma és Szilárd. Köszönöm a figyelmet! Minden felügyelő menjen egy faházba és később küldjük a csapatokat is.

Az összes pár egymáshoz lépett és beszélgetve elindult egy házat keresni, miközben én egyedül indultam el a szokásos ház felé, míg Szilárd Attilához lépett és valamit beszélt vele.