Balaton És Szerelem //Befejezett

Akadálypálya

Másnap reggel nem keltem fel ötkor, hanem csak kinyomtam az ébresztőmet és tovább aludtam.
Reggel hétkor arra keltem, hogy valaki az arcomhoz vág egy párnát. Majd megismétli.

– Mi van már?
– Ébresztő! Menni kell reggelizni!
– Normálisan nem tudtál volna szólni? – álltam fel és előszedtem néhány ruhát, majd a fürdőben átvettem.

Szilárd megvárt, majd együtt, szó nélkül indultunk reggelizni. Az ebédlőbe érve Ati ránk sem nézett és a felügyelők is furán méregettek minket. Hallottam olyat, hogy miattunk nem tudtak aludni, meg Lili párja beszólt, hogy biztos jól telt az éjszaka, de halkabban is csinálhattuk volna. Őszintén szólva baromira nem érdekelt, hogy a többiek mint gondolnak.

Ami tegnap este történt csak Szilárdra és rám tartozik, de egyébként sem volt semmi. Legalábbis nem úgy, ahogy mások gondolják.

Csatlakoztunk a csapatunkhoz, akik egyből mesélni kezdtek nekünk. A reggelit tehát csöndben, a kicsiket hallgatva fogyasztottuk el.

Tíztől ebédig megint volt egy játékos angol óra, amin nagyon jópofa dolgokat játszottunk és amit mindenki nagyon élvezett.
Ati délutánra hirdetett egy újabb versenyt, ami miatt a kölykök teljes mértékben be voltak sózva és alig várták, hogy délután négy óra legyen és kezdetét vegye egy újabb verseny.

Miközben a megbeszélt helyre igyekeztünk, imádkoztam, hogy ne megint nekem és Szilárdnak kelljen csinálni mindent, hanem ők is vegyenek részt benne.
A találkozó a focipálya mellett volt, ahonnan lehetett látni, hogy a pályán néhány akadályt állítottak fel Zsuzsiék.

A feladat egyszerűnek tűnt: végig kellett menni a pályán, egyszerre minden csapatnak és aki a leghamarabb végzett, az nyert. Több ugyanolyan pálya volt, ami nagyon ötletesnek bizonyult.
Szilárd beállt leghátulra, én pedig másodiknak, hogy több esélyünk legyen. Én az elején gyorsan megyek, ő pedig a végét hozza majd be.

A verseny elkezdődött és mindenki gyorsan vette az akadályokat. Amikor az előttem lévő Barni visszaért és adott nekem egy pacsit, én is elindultam és végigsiettem a pályán, majd visszaérve adtam én is egy pacsit a mögöttem álló Szandinak.
A verseny végig nagyon szoros volt és a gyerekek egymásnak ordítozva szurkoltak és biztatták a másikat.
Tőlünk ugye Szilárd ment utolsóként és volt egy kis lemaradásunk, így rajta múlt minden. Végül Szilárd beért és ezzel megnyerte a versenyt.

A gyerekek visitozva ugrottak rá, Szilárd pedig a földön fekve nevetett, míg körül ugrálták őt.

– Ha befejezted, – léptem hozzá – akkor akár fel is kelhetnél és megdicsérhetnéd a többieket is.

Szilárd felpattant, majd tőlem néhány centire megállt és egyenesen a szemembe nézett.

– Ügyes voltál, kiscsaj – simította meg az arcom, majd a gyerekekhez lépett és ugrált velük egy sort.

– Valakinek új udvarlója van – súgta a fülembe Lili.
– Persze, udvarló – mondtam, majd leléptem és a szobánkba siettem.

Idegesít, hogy ennyire helyes, de mégis ilyen bunkó velem. És persze én is vele. Idegesít, hogy nem tudunk megmaradni egy légtérben, mert akkor garantáltan összeveszünk.
Mondjuk a tegnapi kis balhénkat nagyon élveztem, imádtam, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz és ha veszekedtünk is, csak egy játék volt. Legalábbis számomra.

Az ágyamon feküdtem és a plafont bámultam, miközben Szilárdon járt az eszem, mikor hirtelen kinyílt az ajtó és ő rontott be rajta.

– Mit keresel itt? Nem jössz ünnepelni? A kicsik várnak rád.
– Úgyis te nyerted meg nekik. Akkor nem mindegy?
– Féltékeny vagy? – emelte meg a szemöldökét.
– Nem. Miért lennék?
– Márpedig szerintem te igenis féltékeny vagy. És tudod miért? Mert nem mindenki veled van elfoglalva.

Nem válaszoltam, csak néztem ki az ablakon.

– Ne duzzogj, hanem indulj! Mi nyertünk! Együtt, közösen – fogta meg a karom és felhúzott az ágyról.

Szilárd kirángatott a pályához, ami persze nem volt ellenemre, de mégis úgy tettem.
A gyerekek felém szaladtak és megmutatták, mit nyertünk. Mindenki kapott egy nyalókát, a nyertes csapat pedig jégkrémet.

Vacsora közben zengett az ebédlő épület, ugyanis mindenki a versenyen átélt izgalmakat mesélte el a másiknak, miközben Atiék és a többi felügyelő mosolyogva nézte a kölyköket.