Balaton És Szerelem //Befejezett

Fegyverszünet

Persze a krémet valószínűleg otthon felejtettem a nagy rohanásban, így elindultam, hogy kérjek Lilitől, de az ajtón kilépve Szilárd a ütköztem.

– Nem látsz a szemedtől? Menj már arrébb! – förmedtem rá, amit izmos mellkasába ütköztem.
– Most mégis mi bajod van már megint?
– Semmi.
– Na, indulás vissza a szobába – fordított meg és belökdödött.
– Muszáj lökdösni?
– Igen. Mi bajod?
– Nem találom a krémet, amivel bekenhetném a kezem, mert kicseszettül fáj, miattad!
– Mondtam már, hogy bocsánat. És nekem van krémem. Kell? Vagy láthatatlannak akarsz venni még 13 napig?
– Ha van, akkor elfogadom, de csak mert miattad van ez az egész.

Szilárd mosolyogva megrázta a fejét, majd a szekrényhez lépett és kivett a táskájából egy krémet. Én összefont karral ültem az ágyamon és néztem, hogy mit csinál, mert még előszedett egy kis gézt is.
Aztán leült mellém az ágyra, óvatosan elvette a kezem és bekente, majd tett a tenyeremre a gézből is.

– Remélem, így megfelel.
– Kösz.
– Figyelj, Emma – szólított tegnap óta először a nevemen – Sajnálom, és szeretném, ha jóban lennénk.
– Miért lennénk jóban?
– Mert mondjuk két hétig vagyunk itt és nem mellesleg muszáj elviselnünk a másikat. Ezt a pár napot igazán ki lehetne bírni, ha más nem, akkor a kölykök miatt. Oké?
– Oké – egyeztem bele, a szememet forgatva. Kizárólag csak azért, hogy jobban megismerjem ugyanis nagyon bejön nekem.
– Akkor menjünk, már várnak minket. Azt mondtam, bújjanak el és majd megkeressük őket.

A kibékülésünket követően kimentünk a házból és egészen vacsoráig bújócskát játszottunk, aztán megettük a mai menüt, majd a tegnapihoz képest sokkal nyugodtabb körülmények között tértünk vissza a szobánkba.

Zuhanyzás után én az ágyamban fekve telefonáltam apával, Szilárd pedig valamit pakolászott.
A hívás befejezése után letettem a telómat és aludni készültem, ugyanis ez a mai nap teljesen kifárasztott.