Balaton És Szerelem //Befejezett

Vége a „bulinak"

Szilárddal azonnal abbahagytuk, amit addig csinaltunk, egymás mellett felültünk és rámeredtünk az összefont karokkal álló Atira, aki mindkettőnket idegesen méregetett.

Végignéztem magunkon és láttam, hogy az ágyak összegyűrődtek, a párnák szétdobálva, a ruhánk hülyén áll és a hajunk kócosan hullt a homlokunkba, meg a vállamra.
Szilárd kisöpörte világos barna tincseit a szeméből és felállt mellőlem, én pedig elkezdtem rendbe tenni az ágyamat.

– Mit csináltok hajnalok hajnalán? Úgy zeng tőletek a tábor, hogy egyszerűen képtelenség aludni!
– Ő tehet róla – mutatott rám – Nem hagy aludni.
– Bocsánatot kértem és aztán te nem hagytál!
– Én jöttem be éjfélkor és keltettelek
fel?
– Én telefonoztam meg zseblámpáztam, hogy bejöjjön a környék összes bogara?
– Én estem pofára?
– Én hagytam a földön a táskámat?
– Elég legyen! Komolyan mondom, olyanok vagytok, mint két óvodás! A gyerekek különbek nálatok. Azért lettetek egy pár, mert úgy gondoltam, jól kijöttök majd egymással és mert mindkettőtöket ismerlek és megbízom bennetek. A bizalmamat most játszottátok el. És ha abban reménykedtek, hogy szétszedlek titeket, akkor nagyot tévedtek. Reggel találkozunk, jó éjszakát! – csapta be maga mögött az ajtót, Szilárd pedig leoltotta a lámpát.
– Kissé kiakadt ránk – motyogtam.
– Neked köszönhetően!
– Na ne mondd már! Te is ugyanúgy hibás vagy! Nem kenheted rám. A balhét közösen csináltuk. Tehát közösen kell jóvátenni.
– Azt gondoltam, lehet veled normálisan is lenni, de tévedtem – nézett rám a srác.
– Mintha veled olyan könnyű lenne szót érteni.
– Alvás! – hallottuk kintről Ati hangját, mire mindketten az ágyunkba mentünk és befogtuk a szánkat.