Balaton És Szerelem //Befejezett

Párnacsata

A házba próbáltam csendben bemenni, ugyanis éjfél körül volt és nem szerettem volna felébreszteni Szilárdot.
A szobában néma csend és sötétség fogadott, óvatosan becsuktam az ajtót. Mikor megfordultam, majdnem szívrohamot kaptam.

Szilárd állt előttem és álmosan törölgette a szemét.

– A frászt hoztad rám! – csaptam a mellkasára.
– Minek járkálsz hajnalban? Mi vagy te? Bagoly?
– Marha vicces vagy – forgattam a szemem a sötétben.
– Hol voltál? – ásítozott.
– Ahhoz neked semmi közöd – löktem arrébb és a fürdőszobába mentem, hogy átvegyem a pizsamaként használt rövid gatyám és rövidujjúm.

Két perccel később fogat mosva, kiengedett hajjal és pizsamában lépkedtem a szobában, Szilárd már visszafeküdt aludni.

– Aú! – szisszentem fel, mikor elestem.
– Mit szerencsétlenkedsz már? – ült föl és a telefonja zseblámpájával megvilágított.
– Nemhogy segítenél! – förmedtem rá dühösen. – Mi a francért van a táskád a szoba kellős közepén? – vágtam hozzá a fekete sporttáskát.
– Ott volt neki hely. Ha nem járkálnál ilyenkor, nem esnél el.
– Inkább fogd be! – feküdtem indulatosan az ágyamba, mire Szilárd csak nevetett.

Magamra húztam a takarót és a fal felé fordultam, de néhány másodperc múlva meghallottam, hogy egy bogár repked körülöttem és elkezdtem csapkodni.

– Idegrángásod van, vagy mi? – szórakozott rajtam Szilárd.
– Ez is miattad van.
– Mi? Az, hogy idegbeteg vagy?
– Nem! Az, hogy bogarak vannak a szobában!
– Nem vonzom a bogarakat, ha erre gondolsz.
– Olyan hülye vagy! A telefonod fénye miatt jöttek be.
– Bocs, hogy megnéztem, jól vagy – e.

Megint a fal felé fordultam és hallgattam a csendet. Azonban egy valami irritált. Szilárd a telefonját nyomkodta és ahogy a készülék megvilágította az arcát, láttam, hogy vigyorog.

– Kikapcsolnád a telefont? – fordultam felé.
– Azt hittem, már alszol.
– Nem tudok, miattad!
– A te hibád. Minek keltettél fel? Ha egyszer felébredek, nem tudok vissza aludni – vont vállat és újra a telójába mélyedt. Én pedig mélyet sóhajtottam.
– Miért nekem kell ezzel szenvedni?
– Már magadban is beszélsz?
– Kussolj már és aludjál! – dobtam hozzá egy párnát, amit reflexből elkapott, majd letette maga mellé és tovább pötyögött valamit.

Egyre csak idegesebb lettem, ezért hozzávágtam a másik három párnát is, de az összeset maga mellé helyezte és kényelmesen rájuk dőlt.
Felálltam és az ágyához léptem.

– Tedd már le az a rohadt telefont, kérlek!
– Mert ha nem?
– Akkor.... – gondolkoztam, de amint eszembe jutott az első dolog, el is kezdtem megvalósítani.

Megfogtam az egyik párnát és csapkodni kezdtem vele a férfit, de néhány ütés után kirántotta a kezemből. Erre vettem egy újabbat, de az sem bírta sokáig.
Ekkor a telefont kezdtem el kirángatni a kezéből.
Mivel Szilárd erősebb nálam, megragadta a karomat és az ágyra húzott. Egyenesen rá estem és úgy kezdtünk el dulakodni. Alig néhány centi választotta el az arcunkat egymástól és alig néhány centi volt a szánk között, de nem ezzel voltunk elfoglalva.

Egy idő után Szilárd elkezdett csikizni, mire legördültem róla, ő pedig fölém került.
Felettem térdelt, miközben még mindig csikizett, én pedig már alig bírtam, úgy nevettem. 

– Hagyd abba, kérlek! – könyörögtem.
– Miért is?
– Légyszi!

Persze, csak azért is folytatta. Kíomban megragadtam még egy párnát és az arcába vágtam jó erősen. Meglepődött a hirtelenségtől, és olyan vicces arcot vágott, hogy muszáj voltam felnevetni.

Gyorsan kibújtam alóla és az ágyamba ugrottam volna, ha ő előbb nem kapja el a derekam és nem teszi meg ezt előttem.

Az én ágyamban feküdtünk és civakodtunk, mikor hallottuk az ajtó nyikorgását, majd nem sokkal később fény gyulladt a szobában és megláttuk Ati kissé álmos, de annál dühösebb fejét.