Balaton És Szerelem //Befejezett

Éjszakai beszélgetés

Lefekvés után, mikor már csendes volt a tábor és Szilárd is aludt, felkeltem és kimentem a házból. Leültem oda, ahová tegnap és néztem a csillagokat. Az ég megint tiszta volt, de jobban fújt a szél, mint tegnap. A víz hullámzott. Csend volt és nyugalom. Csak a város zajait lehetett halkan hallani, meg a kacsákat, de mást nem.

Lépteket hallottam, mire hátranéztem. Csak az alakot láttam, de azonnal tudtam, ki az.

– Mit keresel itt?
– Te mit keresel itt? – terítette le a magával hozott pokrócot Szilárd, majd helyet foglalt rajta.
– Nézem a csillagokat. Te?
– Ugyanazt.

Szilárd végigterült a pokrócon, én pedig még mindig ott ültem a patkán.

– Nem jössz ide?
– Nincs kedvem.
– Neked miért van mindig bajod? Normálisan szeretnék veled lenni és megismerni téged, ha már így együtt kell lennünk, de te mindig ilyen flegma vagy – szünetet tartott. Talán azt várta, hogy mondjak valamit. – Azért jöttem ki, hogy megnézzem, mit csinálsz és beszélgessünk egy kicsit, de hülye ötlet volt. Veled nem lehet beszélgetni! – fogta magát és felállt. Indulni készült.
– Hé, várj! – álltam fel én is. – Bocs, hogy ilyen voltam. Gyere vissza.

Szó nélkül visszament és újra letette a pokrócot. Leültem mellé.

– Miről akartál beszélni?
– Bármiről, csak hogy jobban megismerjük egymást – feküdt hanyatt, én pedig követtem a példáját.
– Oké. Mit szeretnél tudni? – bámultam a holdat.
– Mit kell rólad tudni?
– 19 éves vagyok. Pesten lakok. Szeptembertől megyek fősulira. Nagyjából ennyi. Te?
– 25 vagyok, Vácon élek és a nyelvsuliban tanítok. Miért jöttél ide dolgozni?
– Mert szeretek itt lenni. Mikor idejártam, mindig nagyon jól éreztem magam. És szeretném, ha valaki majd emlékezne arra, hogy én is részt vettem abban, hogy neki jó legyen.

Szilárd hümmögött, majd rám nézett. Felé fordultam.

– Te? Miért pont ezt az iskolát választottad?
– Nem tudom. Ez volt szimpatikus. Milyen szakra mész?
– Pénzügy – számvitel.
– Ilyen középbe is jártál?
– Aha.

Szilárddal világosodásig kint feküdtünk egymás mellett és beszélgettünk. Olyan dolgokról, hogy kinek milyen lett az érettségije, hogy kinek milyen élményei voltak a suliban, hogy ki mit szeretne megtenni.
Nagyon jól éreztem magam vele és bármit megadnék, hogy még egy kicsit ott lehessünk kettesben.

Szilárd felállt, engem is felsegített és együtt mentünk vissza a házunkba. Úgy látszik, ma is elmarad a futás. De nem is bánom.
Mindketten bedőltünk az ágyba és szerintem azonnal el is aludtunk.