Balaton És Szerelem //Befejezett

Angolóra, kirándulás és a csillagok nézése

Kedden ismét ötkor keltem fel, de most csöndesebb voltam, mint előző nap. A mai futásomat is ugyanazon az útvonalon teljesítettem, ahol tegnap, majd visszatérve vettem egy hidegzuhanyt és felvettem egy egybe ruhát.
Mire kész lettem, már Szilárd is ébren volt és éppen a ruhái közt túrkált.

– Jó reggelt! – köszöntem rá, mire ijedtében beverte a fejét az egyik polcba.
– Bocsika – húztam el a szám. – Hogyhogy ilyen korán fent?
– Nem tudtam aludni miattad. Viszont most már egyenlően állunk.
– Mire gondolsz? – pillantottam rá értetlenül.
– Tegnap én fájdalmat okoztam neked – bökött fejével a kezem irányába. – Ma pedig miattad bevertem a fejem.
– Aha, tényleg ugyanaz – válaszoltam gúnyosan és az ágyhoz léptem, hogy megcsináljam azt.

A mai nap délelőttjén egy angol órával készültek Atiék, amin játékos feladatokat kaptak a gyerekek, mi pedig adtunk nekik közben vizet és rágcsát.
Ebédre pizzát kaptunk, délután pedig komppal átutaztunk Tihanyba, ahol bementünk az apátságba, készítettünk rengeteg képet és ettünk fagyit is.

A legutolsó komppal mentünk vissza a táborba, ahol vacsora után minden csapat a felügyelői szobájába vonult és társasozott.

Mi a tick – tack – boom – ot kaptuk és nagyon sokat nevettem a gyerekek beszólásain.
A játék végeztével mindenkit visszakísértünk a házába, én pedig úgy döntöttem, kicsit sétálok a táborban, mikor ilyen csöndes.
Egy rövidebb kör után leültem a partra és néztem a szél által kissé hullámzó tavat, a túloldali fényeket és az égboltot. A Hold majdnem teljes volt és fehéren világított. A csillagok is látszottak, az ég teljesen tiszta volt és gyönyörű.

– Mit csinálsz? – lépett mellém hirtelen Lili.
– Úristen, de megijesztettél!
– Bocs. Szóval, mi a helyzet? – ült le mellém.
– Néztem az eget. Te?
– Semmi különös. Unatkoztam bent.
– Milyen a párod?
– Normális, de már bealudt. Ezért jöttem ki.

Némán bólintottam, majd a felhúzott térdeimre ráhelyeztem az államat és átkaroltam a lábam és újra a tájat néztem.
Lilivel majdnem egy órát ültünk így, néma csendben, majd mindketten elálmosodtunk és a házunk felé indultunk .