Édes Álmok I.: A Kagyló titka - Harry Potter fanfiction

4. Az Éjjel Szarvasa

Remus gyorsan otthagyott minket, így Shane-nel csak bámultunk a ,,Szükség Szobájának" ajtajára tátott szájjal, mint a sült hal. Végül lenyomtam a kilincset és egy kellemes kis helyiség fogadott minket, színes fotelekkel, puffokkal és babzsákokkal, A kis dohányzóasztalon egy kancsó vajsör és töklé állt két pohárral, a falak mellett pedig könyvespolcok sorakoztak, roskadásig könyvekkel. 

- Otthonos - szóltam és levetődtem a babzsákok közé. 

- Igen, főleg, hogy fel is tudsz öltözni rendesen - mutatott egy paravánra az öcsém. Igaza volt, már régóta fáztam, de észre sem vettem. Gyorsan magamra kaptam egy talárt, amit szintén ott találtam, és ezúttal az egyik fotelbe kuckóztam be. - Szóval? - kérdezte Shane kezét tördelve. Értetlenül néztem rá. - Hol szerezted a kagylót? - pontosított. 

- Ja, hogy erről van szó! - értettem meg. - Emlékszel még, hogy mikor te is New Yorkban éltél, néha látomásaim voltak? - Shane bólintott. - Miután ,,meghaltál" az egész rosszabb lett. Mindig zokogva ébredtem az ilyen álmokból, és ez egyre többször fordult elő. 

Shane együttérzően nézett rám. - Sajnálom - motyogta. 

- Mit sajnálsz rajta? Nem a te hibád - ráztam a fejem. Az öcsém hálásan bólintott. 

- És mindennek mi köze van a nyaklánchoz? 

- Az a dolog még nagyon friss. Ma hajnalban történt az egész. Volt egy látomásom, amiben valami öreg, szakadt ruhás varázsló mondta, hogy vigyázzak rá, amíg vissza nem jön. 

- Azt megmondta, hogy mi ez? - kérdezte gyanakodva Shane. 

- Nem. Miért, te tudod? - a fiú a fejét rázta. 

- Kénytelenek leszünk kideríteni - vigyorodott el. - Addig mesélj, mi történt veled ezalatt a néhány év alatt? 

- Elég átlagos életem volt. A látomások miatt nem mentem suliba, bevettek az USA kviddicscsapatába, ott normális hajszínnel játszottam... 

- Igen, kérdezni is akartam, hogy miért nem lila - jegyezte meg Shane. 

- Apánk nem engedte, így csak hajszínező-bűbájjal léphetek utcára. Most is azért engedett csak iskolába különben, mert elköltöztünk és Dumbledore meggyőzte. De most te mesélsz! Hogy telik egy nap a sámánképzőben? 

- Többnyire még sötétben kelünk, napfelkeltekor közösen barantázunk*, aztán egész nap órák vannak, meditáció, más varázslótársadalmak és pálcavarázslás, periton-lovaglás**, növényismeret és még egy csomó minden más. Este aztán megint együtt barantázunk, majd mindenki elmegy aludni a saját törzse jurtájába. 

- Komolyan van olyan órátok, hogy meditáció? - borzongtam meg. 

- Tudom, te ki sem bírnád, nem leptél meg vele - nevetett ki az öcsém, mire hozzávágtam egy párnát. A támadásomból hatalmas párnacsata alakult, a végén pedig Shane nyert, ami nem volt megszokott. Mikor kicsik voltunk, mindig én voltam, aki megvertem őt párnacsatában, most pedig felemelt kezekkel pihegtem a földön fekve. 

- Hogy csináltad? - csodálkoztam. 

- Sok víz lefolyt a Dunán, mióta nem találkoztunk. 

- Hogy mi? 

- A Duna egy folyó Magyarországon és akkor mondjuk, hogy ,,Sok víz lefolyt azóta a Dunán", ha valami régen történt, sok idő telt el azóta - magyarázta. Szerintem év végére profi leszek magyar közmondásokból. 

- És kinek gyúrtad ki magad? - váltottam témát. - Ki a lány? - Shane fülig vörösödött, és kezét tördelve leült a kanapéra. 

- Az a helyzet, hogy... nem lányról van szó.