Édes Álmok I.: A Kagyló titka - Harry Potter fanfiction

6. Meseerdő

Megint az ablak mellé ültem, és megint a kertre bámultam, ami még mindig úgy nézett ki, mint egy meseerdő. Pont ráláttam a fúriafűzre. Oda másztam le a látomásban.

- Sokszor álmodsz rosszat, White! - szólt oda nekem Sirius Black, aki leült a tűzzel szembe.

- Te sem maradsz le sokkal utánam, Black - jegyeztem meg. - Na, ma éjjel mi bántja a kis lelked?

- Miért érdekel?

- Mert egy olyan merlináldotta szent vagyok, aki mindenkinek segíteni akar - mondtam egy kis éllel a hangomban. - Lökjed, mi bajod?

- Én is rosszat álmodtam - motyogta.

- Tessék? Nem hallottam - ismételtettem meg vele, de persze minden szavát tisztán értettem.

- Én is rosszat álmodtam - ingerült lett, mikor harmadjára is el kellett mondania. Diadalittas vigyorral az arcomon ültem le mellé.

- Meséld el - kértem.

- Persze, majd pont neked...

- Ne felejtsd el, hogy egy cipőben járunk - szakítottam félbe. Ha megint ugyanazt látta, amit én, akkor be kell avatnom a látós dologba.

- Jó, rendben - egyezett bele egy sóhajtás kíséretében. Annyira nem volt nehéz meggyőzni. - Az egész annyi volt, hogy egy rakás kölyökkel meg Remusszal álltunk egy szobában és utána belépett egy lila hajú nő, pont akkor, amikor a vörös hajú azt mondta, nem hisz el nekem meg Remusnak valamit.

- Te voltál a rab, Remus pedig a sebhelyes - suttogtam a homlokomra csapva, döbbenten. - Miért van ez az egész? Miért látod az én vízióimat?

- Tehát te is láttad - Black a tűzbe bámult. Bólintottam.

- El kell mondanunk Dumbledore-nak - tápászkodtam fel, de a fiú visszarántott.

- Várj még, előbb magyarázd meg! - nézett rám, szürke szemeit nagyra nyitva.

- Mit? - értetlenkedtem.

- Az álmot, meg, hogy miért vannak ilyen látomásaid.

- Jó, akkor most olyan dolgot fogok elmondani neked, amit rajtad kívül hárman tudnak csak. Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek!

- Megígérem.

- Letennéd rá a Megszeghetetlen Esküt? - kérdeztem, mélyen az íriszeibe fúrva a tekintetem. Halálosan komoly dologról volt szó, nem tudhatja az egész világ, hogy látó vagyok. Sirius várt.

- Letenném rá a Megszeghetetlen Esküt - ismételte.

- Remek! - csaptam össze a kezem, és megszakítottam a szemkontaktust. - Látó vagyok - jelentettem be egyszerűen.

- Hogy mi? - Black zavarodott volt, nem tudom, miért.

- Komolyan, nem tudod, mit jelent az, hogy látó? Még a patkányképű haverod is tudja! - ráztam a fejem.

- Nem vagyok troll, tudom, hogy mit jelent az a szó, hogy látó. Azt nem értem, hogy ez miért akkora dolog.

- Miért akkora dolog? Ezt most komolyan mondtad? Tudod te, hány látó van a világon? - Black megrázta a fejét. - Nagyon kevés. Hallottál már Voldemortról és a szolgáiról, a Halálfalókról? - kérdeztem. - Persze, hogy hallottál, az alapján, amit a a Black családról meséltek nekem - jegyeztem meg. A fiú tekintete elsötétült.

- Álljunk meg egy pillanatra! Akármennyire is azt hiszed, én nem leszek halálfaló, mint a családom. Nem véletlenül vagyok Griffendéles - húzta ki magát büszkén. Bizonytalanul pillantottam rá.