Hogy Lett Volna Ha... Szjg [BEFEJEZETT]

Reni és Cortez a Barátok végén összejönnek 4/4 Reni szemszöge

Augusztus 15 vasárnap

Késő este arra ébredtem, hogy egy kéz kisimítja a hajamat az arcomból, majd a kéz tulajdonosa egy puszit nyom az arcomra, aztán a hajamra. Amikor kinyitottam a szemem sötét volt, csak a nyitott ajtón keresztül a folyosóról szűrődött be némi fény. De ahhoz pont elég, hogy lássam Cortez arcát.

- Szia! – köszöntem halkan rekedt hangon, de ettől függetlenül kivehette a hangomból az ujjongást.
Abban a pillanatban, amikor kiszabadítottam a kezem a takaró alól és felé nyúltam rengeteg minden futott át az agyamon. Például, hogy nem csak álmodtam az elmúlt három hónapot, és hogy nem csak hitegetett, ahogy azt a szüleim hajtogatták folyton ez idő alatt. Merthogy nekik nem nagyon tetszett az, ahogyan intéztük a kettőnk ügyét. Oké tényleg rizikós volt, hogy amikor szeptemberben haza jön, úgy tesz, mintha mi sem történt volna, de mi mást tehettem volna, mint hogy bízom benne. Hiszen szeretem, nagyon is. Azt kell, mondjam, ez az éjszakai látogatása meggyőzött róla, hogy nem hiába vártam.

- Szia!- köszönt vissza hangjában mosollyal. Közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, én pedig a nyaka köré fontam a karom és a nyakába kapaszkodva felültem az ágyon.

Eszembe jutott, hogy ez az első csókunk mióta együtt járunk. Ettől a gondolattól könnybe lábadt a szemem. Hosszú ujjával letörölte az arcomon lévő könnycseppet. De ettől még inkább elkezdtem sírni. Ezek nem szomorú könnyek voltak, hanem örömkönnyek és kicsit a megkönnyebbülésé is. Amikor látta, hogy nem fogom egykönnyen abbahagyni, két kézzel átölelte a derekamat, felemelt és az ölébe ültetett. A mellkasának dőlve zokogtam tovább ő pedig csak puszilgatott és simogatott.

- Hé, sshh, ne sírj hallod?! Itt vagyok-hajtogatta egyfolytában. Nem tudom meddig ülhettünk így, de a zokogásom kezdett alább hagyni.

- Nem hiszem el, hogy itt vagy!- szipogtam. – Milyen volt az út?- néztem fel az arcába.

- Hosszú. De amúgy csak a szokásos. Egy kis turbolencia, nulla alvás –mondta lazán.

- Akkor napoljuk el a tanulást?

- Délutánra kipihenem magam és belevághatunk.

- Remélem elég lesz az idő a pótvizsgáig

- Ha te korrepetálsz, biztosan.

- Gondolom a nyáron bele se néztél...

- Jól gondolod. Na megyek, hagylak aludni – ásított, aztán adott egy búcsú csókot.

- Kikísérlek – mondtam miközben viszonoztam az előbbi csókját. Aztán lemásztam az öléből és felkaptam a köntösöm és a papucsom.

Nem lepődtem meg, hogy a szüleim fent voltak, a konyhában ültek pizsamában.

- Jó éjszakát! – köszönt el Cortez tőlük. - És köszönöm

- Jó éjszakát Cortez!

Cortez felvette a cipőjét, kinyitotta az ajtót, kilépett rajta, de még mielőtt becsukta volna maga mögött, visszanézett és rám mosolygott.

- Holnap

- Holnap

Becsuktam mögötte az ajtót és nagy mosollyal döntöttem neki a hátam.

Augusztus 16, hétfő

OMG el sem hiszem Cortez itthon van, végre. És miután hazaért az első dolga volt, hogy átjöjjön hozzánk, nem számított neki, hogy már nagyon késő van. Mi mást mondhatnék: szeretem, nagyon. És úgy néz ki, ő is viszontszeret. Most, hogy tényleg itt van, azt hiszem elszállt minden kétségem, aminek igazából a nagyját Kinga és a szüleim ültették el a fejemben.

Reggel ezekkel a gondolatokkal ébredtem, hétfő reggelhez képest boldogan. Nyilvánvaló okokból. Hiszen mától fogva láthatom minden nap és már nem több ezer kilométerre van, csak pár utcára.

Mivel még tartott a nyár nem sürgettem az ágyból kikelést. Az ágyon felülve kezembe vettem az éjjeliszekrényemen heverő könyvet és úgy döntöttem, olvasok pár fejezetet még az ágyban.
Nagy nehezen letettem a könyvet, mondván, el kéne kezdeni a napot. Az utam először a fürdőbe vezetett, majd a gyomrom a konyhába. Megreggeliztem, aztán visszamentem a szobámba, hogy átnézzem az irodalmat. Még jó, hogy megvolt Kardos email címe így el tudtam tőle kérni, hogy mire készüljön Cortez a pótvizsgán. Ezzel elszöszöltem egy darabig. Kettő körül megszólalt a Basket case, Cortez felébredt.

- Jó reggelt álomszuszék! – vettem fel a telefont.

- Nem is most keltem – tiltakozott köszönés nélkül. Tudtam, hogy füllent, hiszen a hangja még rekedt volt.

- Hanem kb. 5 perccel ezelőtt- nevettem fel.

Megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá, hogy irodalmazzunk, úgyhogy a nagy melegre való tekintettel egy színes szoknya mellett döntöttem, hozzá egy fehér pólót és a fehér Conversemet választottam. A táskámba beledobáltam a 10.-es irodalom könyvet, füzetet, szöveggyűjteményt.

Mikor a házukhoz értem Cortez már a kapuban várt rám.

- Szia! –üdvözöltem vidáman és átkaroltam a nyakát. Lehajolt hozzám, hogy ne kelljen lábujjhegyre állnom és miközben megcsókolt karja börtönébe zárt.

- Szia!- motyogta a vállamba fúrva az arcát.

Olyan erősen ölelt magához, mintha soha nem akarna elengedni többé. Ami, valljuk be számomra is kellemes gondolat volt. Az elmúlt pár hónapban annyira szerettem volna itt lenni, a karjaiban. Akármennyire nem mondja, ez az ölelés és csók arról árulkodik, hogy ő is így érez.

VÉGE

Sziasztok!
Elhoztam nektek a story utolsó részét. De ahogy már korábban írtam, nemsokára jön a következő történet, amiben egy új szituációban hozom össze Renit és Cortezt. Kommentben írjátok meg, hogy hogy tetszett ez a rész. Hamarosan jön a következő történet, addig is puszi