Hogy Lett Volna Ha... Szjg [BEFEJEZETT]

Reni és Cortez Egyedül, Szilveszter után összejönnek 2/1 Cortez szemszöge

December 31., csütörtök

Kivételesen itthon töltöttem a téli szünetet. Kisgyerekkorom óta nem ünnepeltem a Nagyiékkal a karácsonyt. Jó érzés volt a kis változatosság. Az ünnep jó hangulatban telt, rég nem ettem ennyi töltött káposztát és karácsonyi házi süteményeket. Amerikában a szüleimmel mindig elegáns étterembe mentünk. Az anyám mindig arra hivatkozott, hogy el akarja kerülni a karácsonyi készülődéssel járó stresszt. Nem volt túl meghitt esemény, és az sem javított az élményen, hogy kötelező volt öltönyt viselni.

De ettől függetlenül az év utolsó napját vártam a leginkább. Egy óriási Szilveszteri buli volt készülőben, Zsoltiék garázsában. Este 9 körül gyülekeztünk, a fél iskola kb ott volt a garázsban. Plusz Viki, aki egész este a nyakamon lógott. Persze, mert a barátnőm, bár sosem szerettem. Talán idővel erre ő is rájön és lelép. Sosem szerettem, mert a szívem mindig is Renié volt, de ő erről tudomást sem vesz.

Apropó Reni, jó lett volna, ha itt van ma este, és vele zárhatom és kezdhetem az évet. De ő Virággal ment inkább valami emós banda koncertjére. A többiek zenélnek, csocsóznak vagy isznak. Én pedig csak ülök a kanapén egy dobozos kólával és nézek magam elé. Csak Renin jár az agyam. Hogy ő most biztos milyen jól érzi magát Virággal és Doriánnal. Az este folyamán korábban, amikor a színpadon állva zenéltem a többiekkel, állandóan az ajtó felé vizslattam, hogy mikor lép már be rajta Reni. De mivel nem jött, ez nekem is elvette a kedvem a bulizástól.

Egy órája tart a buli, amikor Ricsi kirángat a gondolataim erdejéből és a konyháig ráncigál, ahol Zsoltival versenyevésre készülnek. Ricsi a kezembe nyomja a mobilját és már kezdődik is verseny. Éppen Ricsi áll nyerésre, amikor a kezemben rezegni kezd a telefonja. A képernyőn Reni neve jelenik meg. Ez a lány talán gondolatolvasó? Talán mégis át akar jönni, és azért hívja Ricsit. Másodpercek telnek el így, hogy csak meredek a legjobb barátom telefonjának a kijelzőére. Aztán egyszer csak felveszem.

- Boldog újévet! – kiabálom túl a hangos zenét. Reni magyarázni kezd valamit, de nem hallom jól. Így arrébb megyek. – Nem hallok semmi, várj! Mindjárt adom Ricsit, csak nem tud beszélni, mert tele van a szája. Zsoltival versenyt esznek.

- Nem kell ad-nod - válaszol szipogva. Jól hallom, hogy sír? Basszus ha bántotta valaki én... Komolyan aggódni kezdek érte.

- Mi történt? Baj van? – kérdezem türelmetlenül.

- Vi-rág – sír. – Virág itt hagyott, és itt ülök az utcán, és nem tudom, mit csináljak, és félek. – Aztán sikolt egyet, amitől kb a dobhártyám beszakad még telefonon keresztül is. Virág csak még egyszer kerüljön a szemem elé! Nem is értem, Reni nem is szereti azt a bandát, csak Virág kedvéért ment el, erre ő meg otthagyja? Hallom a telefonban a folyamatos petárdázás hangját, elhiszem, hogy fél. Bárcsak átölelhetném, hogy tudassam vele, biztonságban van. Egyszerre düh és remény járta át a testem.

- Hol vagy? – Elmondja címet, én pedig rögtön hívom a taxit.

- Ricsi, fejezd már be a zabálást, mennünk kell Reniért!

- Mi van? – kérdezi, miközben kiindulunk az udvarra. A barátom már nem szomjas, fogalmazzunk így.

- Cortez, hová mentek? – Hallom Viki hangját a garázsból.

- Nem a te dolgod – Oké, talán ez durva volt, de most mit mondjak neki?

Időközben a taxi megérkezik, én beszállok előre, Ricsi pedig nagy nehezen hátra. Az út cirka tizenkét percig tart, de most óráknak tűnik, mire eljutunk a szórakozóhelyig. Sötét van, az aszfalt vizesen csillog, nem látom sehol sem őt. Aztán végre meglátom.

- Álljon meg! – mondom a sofőrnek. Reni ott ül a hely lépcsőjén összekuporodva, kabát nélkül. Hol van a kabátja? Amikor kiszállok a taxiból, úgy megijed, hogy azt hiszem, elfut. Odasétálok hozzá és felsegítem a hideg lépcsőről.

- Jól vagy? – Milyen hülye kérdés+ ez? Hogy lenne már jól?

- Nem – mondja, és újra feltör mellkasából a zokogás. Automatikusan átölelem, ahogy a karomba zárom érzem, hogy reszket. Nem csak a sírás rázza a testét. Fázik. Miért nincs rajta kabát? Nem akarom, hogy megfázzon. Megsimítom a haját, és ahogy közelebb hajol, beszívom az illatát. Próbálom nagyon jól megjegyezni, az emlékezetembe vésni ezt a pillanatot, az illatát.

- Egyszerűen itt hagyott. Itt. – Még mindig zokog, forró könnyei a pulcsimat áztatják. - Ahol petárdáznak meg huligánok tombolnak! – Csak abban reménykedem, hogy már nem fél annyira, hogy itt vagyunk mellette Ricsivel.

- De nem értem! Hol van Virág?

- Nem tudom. Amikor vége lett a koncertnek, már nem találtam. Annyira mérges vagyok.

Itt állunk mindhárman a hideg decemberi éjszakában, pulcsiban. Mikor is a taxisofőr nem kapja meg a díját, mert egy fillér sincs nálunk. Ricsi Virág keresésére indul. Én pedig itt maradok Renivel.

- Azt hiszem, fel kéne hívni a szüleidet – mondom neki. Bele sem merek gondolni, hogy milyen szidást fog kapni ezért. Lehet, hogy elviszik egy világvégi toronyba és bezárják. Aztán majd én menthetem meg.

- Szia, Apu! Ne ijedj meg – a legrosszabb mondat kezdés a világon.

- Mi történt? – hallom a telefonban az apja hangját.

- Értem tudnál jönni?

- Tizenkét perc.

- Jön – közöli. Én pedig Ricsit keresem szemmel.

Néhány percig csak állunk egymással szemben, körülöttünk petárda zaj és tűzijáték.

- Annyira sajnálom – suttogja. - Csak azért jöttem el, hogy Virág örüljön. És itt hagyott! Egyedül! Nem mertem anyuékat hívni, de most már mindegy, úgy is nagyon leszidnak. Ne haragudj, hogy iderángattalak titeket, csak nem tudtam, kit hívhatnék...

Mégis miért haragudnék, persze jobban örültem volna, ha engem hív. Lehet, hogy azt hitte Amerikában vagyok. Na, mindegy. Örülök, hogy most itt lehetek, vele. Bár rossz látni, hogy sír és fázik és nagyon nagyon dühös vagyok még mindig Virágra, amiért ezt tette.

- Azért jó volt a buli? – kérdezi. Komolyan emiatt aggódik, hogy elrángatott arról a fránya buliról. Ahol már a második félórában szenvedtem, mert ő nem volt ott.

Csak elmosolyodom válaszul és újra átölelem. Egy pillanatra azt érzem, hogy minden megszűnik körülöttünk, minden jelenlegi probléma. És csak mi vagyunk. Megsimítom a haját, még mindig pityereg. Eljött a te időd, C! Biztatom magam. Ha Reni elhajol előlem, azt sem látja senki. Nincs mit vesztenem. Itt a pillanat, amire kilencedik szeptembere óta várok! Kicsit eltolom magamtól, hogy lássam az arcát és a szemébe nézhessek. Zöld szemei csillognak a benne lévő könnytől és visszatükrözik a tűzijáték fényeit. Csodálatos látványt nyújt. Fél karral még mindig átkarolom, közelebb húzom magamhoz, a szemébe nézek, hogy lássam, el fog-e utasítani. A szemében csak meglepettséget látok. Aztán azon kapom magam, hogy megszünteti az ajkunk között lévő távolságot. Megcsókolom hideg, puha ajkát. Ez a csók sokkal édesebb, mint álmaimban. Bárcsak így maradhatnánk örökre. Ricsi érkezése szakítja félve a tökéletes pillanatunkat. Renivel szétrebbenünk, mintha idáig is Virágot kerestük volna.

Istenem, mégis mit műveltem? Nem lett volna szabad... De olyan jó érzés volt. De nekem barátnőm van, aki a Zsoltiék garázsában vár. Jó, tény, hogy nem szeretem Vikit, Renit, viszont annál inkább, de ez tényleg nagy szemétség volt tőlem. Viki ezt soha nem tudhatja meg. Valószínűleg sejti, hogy bejön nekem Reni és ezért lehet, hogy féltékeny. Ha ez a csók kiderül, a csaj szétszedi Renit. Mondjuk, azt meg nem hagynám, akkor legalább kiállhatnék mellette és közölhetném Vikivel, hogy igen igaz valóban Renit szeretem. Talán akkor Reni is tisztán lát majd és megtudom, hogy ő hogyan érez.

- Jól vagytok? – kérdezi Ricsi. Látja rajtam, hogy történt valami. Szóról-szóra hallani akarja majd a részleteket később. Néha rosszabb, mint egy pletykás vénasszony.