Hogy Lett Volna Ha... Szjg [BEFEJEZETT]

Reni és Cortez összejönnek Remény, szeptember 6 1/1 Cortez szemszöge

Szeptember 6., hétfő

Cortez szemszöge

A tizenegyedikes tanév első napja. Nekem. A többiek már egy hetet végigszenvedtek. A nyár elég mozgalmas volt. Mert ugye nyár elején New York-ban kezdtem, aztán Brazíliába utaztam. Ahol nagyon jól éreztem magam. De nem tagadom, hogy az egész nyaramat beárnyékolta az Ő hiánya. A kétségbeesés, hogy miért nem jelentkezik már. Majd vissza a szüleimhez, és idő előtt irány Budapest, mert ugye Kardos megbuktatott irodalomból. Szeptember első hetét pedig Párizsban töltöttem Momó-nál, a cserediák társamnál.

Végigjártuk az egész várost, megnéztünk egy csomó unalmas múzeumot, néhányban olyan hosszú volt a távlatvezetés, hogy azon kaptam magam, hogy az öngyilkosságot fontolgatom.

Párizs utcáin járva eszembe jutott, hogy nyár elején Reni is ugyanitt töltött el egy hetet és ugyanezeken az utcákon sétálgatott. És ezzel együtt rájöttem, hogy azóta sem jelentkezett. Pedig én, azt hiszem egy elég egyértelmű gesztust tettem felé. Ajándékoztam neki egy gyűrűt egy nyakláncon. De ő még egy köszönömre sem méltatott.

Pedig úgy terveztem, hogy ezzel elindítok köztünk egy beszélgetést és a végén elmondom neki, hogy mit érzek és kiderül, hogy ó is szeret és minden happy... Aha, ez mind álom marad. Soha nem fog olyasmit érezni irántam, amit én ő iránta. El kell fogadnom, hogy Neményit szereti, annak ellenére, hogy elhízott Párizsba.

Maradjunk pozitívak, lehet, hogy Reni meg sem kapta a borítékot, ezért nem reagált semmit. És lehet, hogy így hogy Neményi elment könnyebben Reni közelébe tudok férkőzni, hogy kiderítsem az igazságot a valódi érzéseiről.

Reggel szokásosan nehezen ébredtem, de ez van, vége a Hawai-nak és suliba kell mennem. Ennek azért van pozitívuma is, hiszen újra láthatom Renit 3 hónap után. Talán a mai nap arra is választ kapok, hogy miért nem jelentkezett.

A sulihoz érve a lépcső alján az egész suli körém gyűlt kb és kérdezgetni kezdtek. Én, mivel nem akartam bunkó lenni készségesen válaszoltam a feltett kérdésekre. De agyban teljesen máshol jártam. Az előttem álló tömeg fölött a domb felé bámultam, és vártam, hogy mikor látom meg őt.

A gitárommal a kezemben álltam a diákok gyűrűjében, amikor Kingát és Renit láttam meg a suli felé sétálni. Három hónapja láttam utoljára, lehet, hogy az emlékem koptak meg ennyi idő alat,t de valami olyan más volt rajta. Hát persze, a haja. Vagy a nap szívta így ki nyáron vagy befestette. Az utóbbi esélyesebb.

- Reni, de jó a hajad! - ujjongott Virág, köszönés nélkül.

- Sziasztok! - köszönt halkan.

- Sziasztok! - köszöntem én is.

Reni nem szólt hozzám, Kingával valami szórólapokról társalogtak. Mintha észre sem vette volna, hogy ott vagyok. Így hogy ott volt a közelben, láttam az ajándékomat a nyakában.

Szóval megkapta. Akkor miért nem írt? Mert ha arról lenne szó, hogy nem tetszik neki, vagy nem érez ugyan úgy, mint én akkor miért hordja? De ha ugyanúgy érez, és ezért hordja akkor miért nem reagált, amikor megkapta? Francba az egésszel! Nem igaz hogy ez a lány ennyi fejtörést okoz.

Aztán megtört a jég és felém fordult. Belenéztem abba zöld szempárba.

- Beszélhetnénk? - kérdezte félve. Nem értem. Miért fél és egyáltalán mit akar?

- Persze, mondd.

- Úgy értem, négyszemközt – Na, kezd érdekessé válni a szitu.

- Persze, hova menjünk?