Hogy Lett Volna Ha... Szjg [BEFEJEZETT]

Reni és Cortez összejönnek Remény, október 31. 1/1 Cortez szemszöge

Október 31., vasárnap

Cortez szemszöge

A szünet nagy részét Momóval, a francia cserediákkal töltöttem, akinél én is voltam szeptember első hetében. Mondjuk Nagyi izgatottabb volt Momó érkezése miatt, mint én. Már jó előre eltervezte, hogy mit mutassak meg a francia srácnak, Parlament, Bazilika, Budai vár, Nemzeti Múzeum, Margit-sziget. Néhányat ebből meg is néztünk, de többnyire PS-eztünk, és Ricsiékkel lógtunk. És elvittem a magammal a Szent Johannás Halloween-i buliba. Ami mondjuk úgy, hogy nem egészen úgy alakult, ahogyan terveztem, de végül happy end lett.

Szóval, vasárnap Momóval indultunk a sulifelé. Útközben nem nagyon dumáltunk, szerintem észrevette, hogy a gondolataim valahol másutt jártak. De mégis hol máshol, mint Reni körül. Mai terveim között szerepelt, hogy végre tegyek felé egy lépést, reméltem, hogy a szünet előtti angolórai dalszövegem a segítségemre lesz. Amilyen stréber, tutira megcsinálta már a szünetre feladott fordítást, és remélem rájött, hogy neki szól. Meg persze a zenelejátszómat is neki adtam a szünetre, hogy ne unatkozzon a szüleivel való utazáson.

Mire a suli tornatermébe értünk az osztályból már mindenki ott volt. Hál'Istennek a thriller tánc után érkeztünk. A helységben mindenkin zombi jelmez volt, és arcfestés. Felmentünk a lelátóra, bemutattam Momót a többieknek. Zsák-kal gyorsan meg is találták a közös hangot, úgyhogy én belevágtam a terveim megvalósításába. A tánctérre mentem, hogy megkeressem Renit. Mikor megláttam, háttal állt nekem, körülötte mindenki ugrálni kezdett a felgyorsult zenére.Én pedig gondolkodás nélkül odaléptem hozzá, és átöleltem a derekát. Reni szembefordult velem a karjaim közt és a nyakam köré fonta az övét. Közelebb húztam magamhoz. Nem akartam többé elengedni egy pillanatra sem. De mivel tudtam, hogy mi vagyunk azok, felkészültem a legrosszabbra, hogy nem fog sokáig tartani ez az idilli pillanat. Miközben átölelt a vállára tettem az állam és mélyen beszívtam a haja illatát. Majd óvatosan eltolt magától, hogy köszönjön.

- Szia! – előztem meg.

- Szia! – mosolyodott el. Kicsit creepy volt a száján az a hullakék rúzs. – Kivel jöttél? – kérdezte.

- Momóval.

- Momó? – nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- A francia cserediák. Egy hete nálam van. – mondtam, mintha ettől megkönnyebbült volna. Azt hitte, hogy valami csajjal jöttem? – Egy hete nálam van.

- Melyik az? – nézett érdeklődve a lelátó felé.

- Zsák-kal beszélget, ha jól látom. Milyen volt a szünet? – váltottam témát.

- Nem túl jó. Neked?

- Nem volt teljes. – válaszoltam és mélyen a szemébe néztem, nyomatékosítva, hogy miatta nem volt az. Bár még mindig szünet van és még nincs késő, hogy teljessé tegyen, nem? Tartottam a szemkontaktust, készültem rá, hogy majdnem egy év után most újra megcsókoljam, de ez még várat magára.

- Iszunk valamit? – kérdezte furán, mintha valami baj lenne. Úgyhogy kézen fogtam, összekulcsoltam az ujjainkat és utat törve magamnak a lelátó felé indultunk. És innen jött csak a fekete leves.

- Hol van, a Ló? Ez érdekelni fogja. – kérdezte Zsolti

- Itt jön

- Te, hallod! Hogy is hívják a francia barátodat?

- Benoit. – Igen, Kinga és Reni francia srácai. Reninek max csak a volt barátja.

- Aha. Az melyik ismerősöd a Facebook-on?