Hogy Lett Volna Ha... Szjg [BEFEJEZETT]

Reni és Cortez a balatoni osztálykiránduláson összejönnek 1/1 Cortez szemszöge

Május 4, kedd

Korábbi egyeztetés alapján éjjel egykor találkoztunk a parton. Örültem, hogy Reni is lejött. Gondoltam, a délutáni gitározás után folytathatnánk egy közös éjszakázással. Zsolti kitalálta, hogy maradjunk fent, nézzük meg a napfelkeltét a partról. Lássuk, ki bírja legtovább ébren. Sokan hamar feladták, az A-sok, akiket mondjuk nem bántam, és Virág is. Reni nem volt köztük, de már látszott, hogy nem bírja sokáig.
- Renáta, élsz még? – Kérdezte Kinga Renit.
- Nem igazán. Szétfagytam. – Ezt hallva, már mentem is egy pokrócért, hogy a hátára terítsem.
- Köszi – nézett rám, azzal a csodás zöld szemével, ami még a sötétben is ragyogott, hálásan mosolyogva. Leültem mellé és mosolyogva néztem.
- Menj aludni.
- Nem, még bírom. Csak lefagyott a kezem – nekem pedig nem kellett kétszer mondani, megfogtam a kezét, ami egyébként tényleg jéghideg volt.
- Tényleg megfagytál – nevettem el magam.

Nem tudom mi ütött belém és miért tettem ezt, és lehet, hogy meg is ijesztettem ezzel a lépéssel. De rákulcsoltam az ujjaimat az övére és leengedtem magunk közé. Vártam, hogy mit tesz majd, vártam, hogy elrántja a kezét. De nem tette. Azt gondoltam, hogy most jött el az az idő, amire lassan két éve epekedve várok. Mosolyogva felé fordultam, a tekintetét kutattam a koromsötétben, de rám sem nézett. Fenébe C! Elszúrtad! Féltem, hogy bármikor elhúzhatja a kezét, de én nem akarom elengedni, soha. Ki kell találnom valamit, hogy ez a pillanat ne érjen véget. Segélykérőn Ricsire pillantottam, aki végig nézte az egészet, ő csak bíztatóan bólintott.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, elengedtem a kezét. Láttam, ahogy csalódottan a kezem hűlt helyét nézi az övén. Szóval nem szívesen engedne el, ez csak még inkább felbátorított arra, amit tenni akartam. Persze jobb lett volna, ha csak mi ketten vagyunk, de milyen bunkóság lett volna tőlem, ha megkérem a többieket, hogy húzzanak befelé. Különben is nekik már rég leeshetett, hogy mit érzek Reni iránt, Ricsi biztosra tudta, hiszen ő bíztatott, hogy a kiránduláson nem lesz ott Neményi, úgyhogy dobjam be magam.

Felálltam Reni mellől és elvettem a hátáról a pokrócot, amit korában ráterítettem, hogy ne fázzon. Erre kérdőn nézett rám. Leültem mögé a földre, az oldala mellett felhúztam a térdem és a pokrócot a hátamra terítettem. Majd előre hajoltam és átnyúltam a válla felett, hogy felhúzott térdét és a rajta pihenő kezét betakarjam. A vállára helyeztem az állam és így hallgattam a többiek beszélgetését. És persze vártam, hogy mit lép erre Reni. A pokróc alatt a térdén pihenő ujjai remegve rákulcsolódtak az enyémekre. Nem tudom eldönteni, hogy azért, reszkettek az ujjai, mert fázott vagy, mert zavarban volt. De Úr Isten ez a lány kész. Aztán kicsit fészkelődött, hogy hátrafordíthassa a fejét és a szemembe nézve elmosolyodott. Asszem' jó úton haladok. Visszamosolyogtam. Mire hátradőlt a mellkasomnak támasztotta a fejét és lehunyta a szemét.
- El fogsz aludni – suttogtam.
- Nem baj, olyan kényelmes itt – mondta kábán mosolyogva. Én pedig felemeltem a fejem és belecsókoltam a hajába.

Így ültünk a Balaton parton, tilosban, reggel fél hat tájban. Amikor is elkezdett feljönni a Nap. Miután mindenki kigyönyörködte magát, úgy döntöttünk visszamegyünk a szobáinkba, nehogy Máday rajtakapjon, meg azért eléggé leragadt már mindenki szeme.
Elkísértem Renit a szobájukhoz, hál' Istennek Kinga le volt maradva, Virág meg már jóval korábban feladta, az igazak álmát aludta odabent. Szóval kihasználtam, hogy ketten voltunk a folyosón. Megálltunk az ajtó előtt, szembe fordultam vele, elengedtem a kezét, amit egyébként azóta is fogtam, hogy elindultunk befelé a partról, de csak azért, hogy két kezem közé fogjam az arcát. Mielőtt megcsókoltam volna, mélyen a szemébe néztem, abba gyönyörű zöld szempárba, majd a tekintetem lejjebb kúszott az ajkára, majd újra a szemébe néztem, közelebb hajoltam, hogy megcsókoljam, de elfordította az arcát.
- Várj! Ezt nem lehet – tiltakozott. Nem értettem miért utasított el. Hiszen olyan jól alakult minden. Biztos csak szivatott, és én hülye meg persze bedőltem neki, beleéltem magam, reményt adott aztán elvette. Reményt adott, amikor a parton rákulcsolta az ujjait az enyémekre, amikor rám mosolygott, amikor a mellkasomnak dőlve elbóbiskolt. De miért? Neményi. Ez az egy oka lehet, hogy elutasít, hiszen vele jár. Elengedtem Reni arcát és karjaimat leejtettem a testem mellé.
- Neményi miatt, igaz?- kérdeztem fojtott hangon. Nem akartam, hogy a tanárok felébredjenek, de ideges voltam, nem tudtam türtőztetni magam.
- Hogy jön ide Arnold?
- Vele jársz, nem? És ezért nem csókolhatlak meg. Csak nem értem akkor mi volt ez az előbb a parton.
- Nem járok Arnolddal, soha nem is tettem. Ellenben, neked ott van Viki. Így is rettentően gyűlöl, hát még ha kiderül, hogy csókolóztunk.