Az Alakváltó és a Boszorkánymester

11. fejezet

A nap még alig kelt fel, a kakas már ébresztőt kiáltott Emília ablakától pár méterre. A lány hasra fordult, és fejére húzta a párnát. Nem tudta, pontosan mennyit aludt, de azt érezte, hogy semmire nem volt elég, miután éjszaka újra meglátogatta a Kazinczy birtokot.

Kiment a konyhába, a lavórba hűs vizet mert a kútból, abban mosta meg az arcát. Remélte, hogy ez kellően felrázza, de nem volt hatása. Felöltözött, a tekintete a tükörre vándorolt. Közelebb lépett. Megijedt a szeme alatti sötétlő karikáktól.

Gyorsan összekapta magát, haját a megszokott módon elkészítette; két oldalt befonta, hátul kontyba tekerte. A reggelit kikészítette az apjának, aztán a kertbe sietett, hogy répát, petrezselymet, zellert és némi almát összegyűjtsön. Lemosta róluk a földet, a kosaraiba tette, lovát felnyergelte, elindult a piacra.

Emília a megszokott módon viselkedett, de még mosolya sem fedte el teljesen fáradtságát. Akik jól ismerték mind megkérdezték, hogy nem aludt eleget az éjszaka? Szerencsére kevesen voltak, nem kellett sokat magyarázkodnia.

Tíz óra tájban Margit szokása szerint megjelent a feltűnő öltözékében, hogy lelkiekben jelenlétével támogassa barátnőjét a munka alatt. Bement mellé a pult mögé.

– Hosszúra sikerült az éjszaka? – érdeklődött Margit.

– Igen – válaszolta határozottan, majd halkan folytatta. – Egész éjszaka a palotát kutattam.

– Ott voltál egész éjszaka? – kérdezte döbbenten. – Hogy tudtál akkor felkelni?

Emília észrevette, hogy két középkorú asszony figyeli. A szemközti asztalnál álltak, és mióta kiejtette száján az igen választ, arról pletykáltak, hogy mennyire ráfért már egy férfi. Emília összevonta szemöldökét, elővette szikrázó tekintetét, és egyenesen rájuk meredt. Ettől a két nő megijedt, tovább álltak. Margit felnevettet.

– Csodás vagy – mondta még mindig kacagva. – Bár ettől a pletyka most már fennmarad. Azt hiszik férjet találtál.

Emília felé is vetett egy dühös pillantást.

– Még csak az kéne!

– Találtál valamit? – folytatta a kérdezősködést Margit, nem foglalkozva barátnője rosszalló tekintetével.

– Nem, még nem. Elképesztően nagy az a ház, és alig láttam valamit.

– Hogy csináltad? Csakhogy ötletet merítsek. – Margit az ujjait morzsolgatta. – Bár még azt se tudom, merre lakik.

Emília közel hajolt hozzá, hogy véletlenül se hallja senki, miről beszélnek, és mindent elmondott részletesen. Margit időnként csak elismerően hümmögött.

– Erzsi néni most is itt van. – Emília az egyik távolabbi sorra mutatott. – Csak ne áruld el neki a valódi okot.

Margit kérdően nézett vissza Emíliára. A lány tudta, hogy barátnője nem jött ki jól az idősekkel, de úgy érezte, maga is idő szűkében van, így nem pazarolhatta az idejét. Bár annyiból előnyben volt, hogy ő bármilyen állati formát magára tudott ölteni, miközben barátnője csak farkas alakot.

– Ez nem fog menni. Majd máshogy kiderítem – sóhajtotta kedvetlenül Margit.

Emília kérdőn nézett rá, majd megrázta fejét.

– Te tudod – jegyezte meg rosszallóan, hiszen a barátnője még a kezdeti lépést sem volt képes megtenni.

– A jó hírt nem is mondtam! – Hirtelen lelkesedésében oldalba vágta Emíliát, pedig ő már épp egy vásárlóval beszélt. Margit elhallgatott, Emília így nyugodtan tudta pakolni a zöldséget.