𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌

🔥5.Rész🔥

Mikor este sétáltam haza mert találkoztam Jiminnel, úgy éreztem végig, hogy valaki figyel. Felhívnám a bátyám hogy jöjjön értem, de ő a ribancával van elfoglalva..

Épp egy sikátor mellett haladtam el amikor valami fura hangot hallottam. A józan eszem azt mondta azonnal menjek el onnan, de a kívácsiságom azt hogy nézzem meg.

Szerintem sejtitek melyik győzött.

Mikor közel értem a szemeteshez megláttam egy öregembert lőtt sebbel. Egyből oda mentem hozzá és ki akartam hívni a mentőket, de ekkor megszólalt.

-Ez a tiéd. - nyújtott felém egy csokor rózsát.

-Vigyázz vele Jungkook és ne ellenkezz. - mondta, majd hátradőlt. Megnéztem a pulzusát, de nem éreztem semmit. Meghalt. Elvérzett.. Mind ezt miattam? Nem, ez nem lehet igaz. Biztos, hogy nem. Miért velem történik ez? Csak 17 éves vagyok.

Ismeretlen szám:

Én mondtam, hogy nem tudsz lerázni

Elolvastam az üzenetet és ekkor valami furcsa érzésem lett. Nem hallottam semmit, csak a szívem hangos dobogását. Éreztem, hogy nehezebben kapok levegőt, majd egyszercsak elsötétül minden, de nem estem keményre. Valaki elkapott.

Hangos csipogásra keltem, amiből tudtam hogy ez nem a szobám. Először nem tudtam hol vagyok, de a szag mindent elárult. Egy kórházban vagyok.

Nyitogatni kezdtem a szemem és pár homályos alakot vettem észre magam körül.

-Jungkook, kicsim jól vagy? - kérdezte anya megfogva a kezem.

-Mi történt? - kérdeztem kicsit feljebb ülve, de nem kaptam választ.

-Menjenek ki, kérem. - bejött egy orvos, mire anyáék egyből kimentek. Pedig anya már pont szóra nyitotta a száját.

-Hogy érzed magad? - kérdezte leülve mellém egy székre. Valamiért nem szimlatikus nekem..

-Furán. - mondtam ki az első szót ami eszembe jutott. Nemrég még egy haldokló öreg virágot, adott. Hogy kellene éreznem magam?

-Eltudod mondani mi történt? - kérdezte, mire eszembe jutott hogy az ismeretlen mit mondott.

-Csak megtaláltam a hullát a sikátorban és elájultam. - mondtam röviden. Még csak az kelltovább fokozódjon a baj..

-Jó fiú. - mondta mire nagyon meglepődtem. Hogy mit mondott?

-Tessék? - kérdeztem nagyot nyelve. Mondja hogy csak rosszul hallottam.

-Alacsony a vérnyomásod. Igyál vizet. - mondta a mellettem lévő kis szekrényre mutatva, mire észrevettem a rózsát.

Nem ez csak valamilyen vicc..

-Elvinné azt a virágot? - kérdeztem távolabb ülve. Nem akarom látni ezt a hülye csokrot.

-Miért? Olyan szép. - mondta az orvos, majd a rózsához nyúlt aminek a tüskéje megszúrt az ujját. Fura. Csak az egyiken van tüske. A többiről le van vagdosva.

-Csak nem szeretném látni. - mondtam bizonytalanul. Nagyon furán viselkedik.

-Ezesetben sok vér fog még folyni. - mondta miközben az ujjáról lefolyó vért a hófehér ágyneműre csöpögtette.

-Jobb ha nem ellenkezel. Kinézett magának. Már nincs vissza út. - mondta majd elindult az ajtó felé.

-Holnap elmehetsz. Reméljük hazajutsz. - mondta nevetve majd kiment. Ezután egyből bejöttek anyáék.

-Na végre. - mondta Jimin leülve mellém. Bevallom máskor megnyugtat a jelenléte, de ez most egyáltalán nem így volt.

-Ki kell mennem. - mondtam miközben leszedtem magamról a kis csipeszt ami a pulzusom mérte. Erre persze a gép egyből sípolni kezdett.

-Mi a baj? - jött utánam anya.

-Hányingerem van. - mondtam kilépve a folyosóra. Felfordult a gyomrom.

-Kérem menjen vissza nem szabad kijönnie. - próbált megállítani egy nővér, de nem figyeltem rá. Csak mentem tovább egyenesen a wc-ig. Mikor oda értem egyből a fülkébe mentem és kiadtam magamból mindent.

-Ez nem jó jel. Visszahívom az orvost. - mondta a nővér aki utánam jött.

-Ne, hívja az orvost - nyöszörögtem az ajtónak dőlve.