𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌

🔥34.Rész🔥

-Bemutattam a szüleimnek.. Akik mint tudod homofóbok. Azt mobdták, ha nem szakítok vele, kitagadnak. Ez persze engem nem érdekelt, de Yoongit nagyon is.. Szakított velem.. - mondta a párnaba nyomva a fejét.

-Jólvan, letelt az egy perc. Sírj a saját kabinodban. - mondta Tae mire elvettem Jimin párnaját és hozzá vágtam.

-Viselkedj! - mondtam mérgesen.

-Jó. Akkor tudod mit csinálj? Menj oda a szüleidhez Yoongi előtt és mond meg nekik, hogy nem érdekel a véleményük, na szia. - mondta Tae mire Jimin szipogva kiment.

-Boldog vagy? - kérdeztem a vállára csapva.

-Igen. - mondta mosolyogva, mire csak rosszalló pillantásokat kapott tőlem.

-Még úgy is, hogy tudod nem fogok segíteni megoldani a kis gondod? - kérdeztem gúnyosan mosolyogva mire az ölébe rántott.

-Dehogynem. - ráültetett a mervedésére amitől zavarba jöttem. Szép volt Jungkook. Elvesztetted a magabiztosságod.

-Na.. Baby.. - a nyakamba puszilt, majd benyúlt a pólóm alá és erősen a derekamra fogott.

-Tae egy temetésen vagyunk. Viselkedj. - mondtam már szinte szenvedve.

-Kit érdekel? - elkezdett mozgatni magán, mire feladtam a küzdelmet ellene.

-És ha Jimin visszajön? - kérdeztem miután levette a pólóm.

-Kint marad. - ismét a nyakamra tapadt. Olyan jó amikor ilyen közel érzem magamhoz.

-Viszont, nincs nálam óvszer. - mondta mire elkerekedtek a szemeim.

-Nem akarom hogy belém vagy rám élvezz. - csaptam a vállára, miközben megálltam a mozgásban.

-Te is mindig rám élvezel, amúgy meg csak viccnek szántam, mindig van nálam óvszer. - elővette a kis tasakot a zsebéből és a kezembe nyomta.

-De én nem akarok ragadni és amúgy kettőnk közül nekem vannak utána fájdalmaim az hogy olyan leszel az a te bajod. - mondtam karbatett kézzel.

-Jólvan baba most nem ez a lényeg. - mondta egy puszit nyomva az arcomra, majd kigonbolta a gatyám és lassan lehúzta. Persze segítettem neki, mert amilyen szerencsétlen, nem ment volna neki.

-Csak nem bátrabb lettél? - kérdezte mosolyogva.

-Ne beszélj. - szóltam rá. Még a végén beszélgetni akar majd velem közbe. Most is örülök ha nem vörösödik el az arcom minden mozdulata után.

-Ezt igennek veszem. - mondta majd lehúzta a saját pólóját és ismét lehúzott magához. Lassan levezette rajtam a kezét egyenesen a fenekemig majd váratlanul felnyomta az egyik ujját, mire felnyőgtem. Nem akartam. De kijött..

-Kicsim máskor nem kérnék ilyet, meg nem is fogok, de most fogd vissza a hangod mert itt elég vékonyak a falak és tényleg egy temetésen vagyunk. - mondta Tae mire feladtam a küszködést. Zavarba jöttem nem is kicsit.. Le akartam róla szállni, de nem nagyon engedett el.

-Ne menejülj el nem azért mondtam. - szorosan tartott szóval nem volt más esélyem csak a nyakába nyomni a fejem. Tudtam, hogy nem kellett volna bele mennem.

-Ah.. Baba tényleg nincs baj, csak mondtam.. Ne bújj el mert már tényleg meghalok ott lent. - mondta szenvedve, de csak azért se engedtem el.

-Jó akkor maradunk így. - átölelte a derekam.

-Tényleg nincsenek fájdalmaim.. Dehogy.. - szenvedett tovább. Direkt csinálja, hogy megsajnáljam. Az a baj, hogy el is érte ezt. Lassan felemeltem a fejem és a szemébe néztem.

-Gyors legyél, aztán szerezz nekem egy fagyit. - mondtam összeszedve magam.