🔥33.Rész🔥

1.8K 137 4
                                    

-Taehyung szó szerint éhen halok.. Már mozogni se tudok.. Mit csinálsz már ilyen sokáig? - kérdeztem kifeküdve a kabinunknak az ágyán.

-Fontos telefon volt. - jött ide mosolyogva.

-És az nem fontos, hogy meghalok? - kérdeztem a hasamra téve a kezem.

-Na gyere. - mondta felhúzva.

-De ha megint félre kell menni a telefonod miatt esküszöm szakítok veled! - vágtam hozzá mérgesen, de szerencsére erre nem volt szükség mert sikerrel lejutottunk az étkezőbe ahol valamilyen tésztát adtak, nem tudom mi a neve, de nagyon jó. Tae meg csak kávezott mellettem amíg tömtem magam.

-Te nem eszel? - kérdeztem furcsálva. Ne mondja, hogy csak én voltam a kihalás szélén.

-Nem. Annyi ideig készülődtél, volt időm reggelizni. Szerintem még a maratont is lefuthattam volna. - mondta mire csak összeszűkített szemekkel néztem rá.

-Taehyung. Jó, hogy megtaláltalak lenne egy ajánlatom. - jött ide az a srác aki annyira oda volt az apja vagyonáért.

-Mit akarsz? - kérdezte Tae unottan.

-Mi lenne ha megvenném tőled a gyűrüt? Mondjuk 35 millió dollárért. - mondta mire kicsit meglepődtem. Miért akar annyit költeni rá?

-Tudom, hogy a dupláját éri, nem fogsz átverni. - mondta mire majdnem félrenyeltem 70 millió dollárt ér az a gyűrű?

-De.. Ez nem ér! Miért kaptál ilyen drága köves gyűrűt? - kezdett hisztizni, mire Tae csak elővette a telefonját és írt valakinek egy üzenetet. Nem is kellett sok idő két srác idejött és elvitte. Aztán az a Mia vagy ki leült hozzánk.

-A gyűrűt biztonsági okokból leszállítottuk a ház széfjébe. A hamvakat nehezen de láthatólag szétválogattuk, szóval kilencven százalék, hogy nem veszi észre senki. Jungkooknak miután vissza értünk a házba rá két órára tudtunk orvost hívni a keze miatt. Már csak azt nem tudjuk mi legyen a lánnyal aki összetörte az urnát. - olvasta fel a kis jegyzetfüzetét. Remélem azért jön az orvos, hogy levegye rólam ezt a szart.

-Öljétek meg. - mondta ki könnyedén.

-Rendben, akkor én hagyom is önöket, ha szüksége van rám csak szóljon. - mondta majd elment. Miután én is végeztem az evéssel mi is felmentünk a kabinunkba. Én kényelmesen kifeküdtem az ágyra Tae meg megint telefonálni ment. Egy idő után meg is elégeltem.

-Muszáj megint telefonálnod? - kérdeztem sóhajtva.

-Legalább most ne dolgozz. - mondtam, mire lerakta a telefont és idejött.

-Jó.. Nem fogok telefonálni, de cserébe.. - nem fejezte be csak fölém mászott és a derekamra simított.

-Tényleg csak ilyenkor tudsz figyelni rám? - nem válaszolt csak elkezdte szívni a nyakam.

-Tudom, hogy te is akarod. - mondta helyzetet cserélve. Én voltam fellül és hát.. Pont ott ültem.. Azt várja, hogy én cselekedjek.. Huh.. Gyerünk Jungkook. Mit kell ilyenkor tenni.. Bizonytalanul lehajoltam hozzá és az ajkaira tapadtam. Szerencsére itt már át vette az irányítást, ami megnyugtatott. Már kezdtem belejönni amikor hirtelen a fenekmbe markolt, ennek köszönhetően a szájába nyőgtem, ami nagyon kínos volt.

-Bocsi.. - mondtam lehajtott fejjel.

-Nem baj, tetszett. - mondta majd ismét az ajkaira húzott és tovább fogdozta a fenekem, majd egy idő után felültem mert valaki kopogtatott. Hát nem a legjobbkor jött, mert érzem, hogy Tae már kőkemény.. Nem is akarta engedni, hogy felkeljek, de nehezen sikerült leszállnon róla és ajtót nyitottam, mint kiderült Jiminnek.

-Szia. Beszélhetnénk? - kérdezte mire már mondtam volna, hogy persze, de Tae rávágta, hogy nem.

-Ne figyelj rá. -mondtam beinvitálva. Ránéztem Taera aki csak leült a fotelba és egy párnával takarta a dudort a gatyáján.

-Kapsz egy percet, vagy még annyit se. - mondta Tae unottan.

-Megint összevesztem Yoongival. - kezdett bele Jimin.

-Mit csináltál? - kérdezte Tae figyelmesen.

-Miért hiszed azt, hogy az én hibám volt? - kérdezte sértődötten.

-Jó bocsi folytasd. - mondta elhúzva a száját.

-Szakítottunk..

𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt