𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌

🔥41.Rész🔥

-Kérem csak egy kis haladékot szeretnél és esküszöm megadom. - szó szerint patakban folytak a könnyek a nő szeméből. Én már kétszer is megsajnáltam, Tae meg csak nyugodt tekintettel tűrte.

-Nem szeretem ha átvernek. - mondta oldalra húzva az öltönyét amitől kilátszódott a fegyvere.

-Egyedül nevelek három gyereket. Az egyik komoly orvosi ellátásra szorul. Kérem csak egy hetet adjon. -könyörgött neki. Ha nem lennénk elkerítve most biztos megbámulnának.

-Te, hogy nem tudod megsajnálni? - tört ki belőlem. Mindjárt én bőgöm el magam.

-Ne szólj bele. - szólt rám mérgesen, mire békén hagytam.

-Nem jó egy hét múlva. - fordult vissza a nőhöz aki egy szalvétával törölgette a szemeit. Ismét ránéztem Taera jelezve, hogy essen már meg a szíve, de ugyan olyan komoly tekintettel ült.

-Kérlek beszélj vele. - nézett rám a nő reménykedve mire nyeltem egy nagyot. Hiába vagyok együtt Taehyungal. Nem tudom ledominálni.. Fölényben van felettem.. Nem is kicsit.

-Ne szólj hozzá. - váltott idegesebbre Tae, mire közelebb csúsztam hozzá.

-Biztos nincs más lehetőség? - kérdeztem aranyosan nézve rá, hátha az megtöri. Hát mit ne mondjak.. Olyan fintorral nézett, hogy az összes érzelmem elszállt iránta. El is engedtem és csak vissza csúsztam a helyemre.

-Van útleveled? - kérdezte Tae sóhajtva, miközben a combomra tette a kezét.

-Persze. - kezdett egyből bólogatni a nőt.

-Jövök egy barátomnak, szóval nem kell a maradék pénzt vissza fizetned ha átmész japánba és egy nagy utazó táskányi hamisított pénzt áthozol a határon. - mondta mire először a nő nagyon elgondolkodott, de nem volt túl sok választása, szóval belement.

-Mostmár menj. - mondta neki vissza váltva a komoly tekintetére. Miután pedig elment a nő felém fordult és elég mérgesen nézett rám.

-Többé nem hozlak magammal. - mondta szúrósan.

-Nem én akartam jönni. - vágtam rá miközben tovább ettem a tésztám.

-Nem tudnál tárgyalni. Túl nagy a szíved. És engem is megnyengítesz az aranyosságoddal. - most ő húzódott közelebb ami fura volt. Rég volt velem magától kedves.

-Fura vagy. - mondtam az arcára simítva.

-Lehet. - vont vállat. Ezután már nem is zavart evés közben. Csak telefonozott és az oldalam simogatta.

~~~

-Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian. Miután beültünk az autóba.

-Majd meglátod. Sajnos még mindig keresnek. Szóval az egyik hiradós barátomhoz. Leadjuk, hogy láttak téged Szöul határában egy erdő közelében. - mondta beindítva a kocsit.

-Úgy beszélsz rólam mint ha a jeti lennék. - mondtam szemforgatva.

-Hát.. Lehet az vagy. - mondta mosolyogva mire vállba csaptam.

-Szemét. - mondtam szúrós tekintettel, mire a derekamra fogva át húzott az ölébe.

-Szereted ezt a szemetet. - simított fel az oldalamon.

-Még jó. - átöleltem a nyakát és egy puszit adtam a szájára.

-Tudod, van egy jobb ötletem hova menjünk. Majd egy emberem elmegy helyettem a találkozóra. - hirtelen belemarkolt a fenekembe és a nyakamra tapasztotta a száját.