𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌

🔥44.Rész🔥

Egy órába telt, de kész lettünk a reggelinkel, amit egyből el is kezdtünk tömni magunkba. Sose tudtam úgy enni ilyen ételt, hogy ne legyek maszatos, de szerencsére Jimin se, szóval nem csak én néztem ki úgy mint egy óvodás.

-Tudod.. Tae és Yoongi nem igazán tartja be a szavát, de legalább sok pénzük van és nem is csúnyák. - mondta elgondolkodva két falat között.

-Bunkó mind a kettő. - értettem vele egyet.

-Ugye tudjátok, hogy a két pénzes bunkó itt áll mögöttetek? - hallottuk meg Yoongi hangját, ami nem igazán érdekelt. Tae azt ígérte velem lesz egész nap. Erre már reggel itt hagyott.

-Na és? - kérdezte Jimin ridegen ami meglepett. Szóval még mindig haragszik Yoongira.

-Még mindig duzzogsz? - kérdezte Tae leülve mellém.

-Nem. - mondtam szemforgatva. Már beletörődtem, hogy mindig van valami dolga és rám nem tud egy egész napot szánni.

-Még csak kilenc körül van. A nap többi részében csak a tied leszek. - felsímított a hátamra mire vettem egy nagy levegőt. Végülis még mindig jobb mintha csak egy két órára lenne velem.

-Megígéred? - kérdeztem letéve a villát.

-Igen, kis maszatos. - mondta mosolyogva, mire hirtelen átöleltem a nyakát és az ajkaira hajoltam, hogy ő is csokis legyen, de persze nem lett olyan csak a szája meg az orra egy kis helyen. Ezután azt hittem mérges lesz, de csak áthúzott az ölébe és egyik kezével szorosan átölelte a derekam. A másik kezébe meg egy szalvétát fogott amivel törölgetni kezdte az arcom.

-Még mindig haragszol? - hallottam meg Yoongi hangját mire oldalra fordultam. Még mindig veszekednek.

-Igen. - vágta rá Jimin. Nem kellene itt maradnunk. Rá néztem Taera és Jiminék felé biccentettem, mire ő vette a jelet. Kiszálltam az öléből és elindultam a szobánkba. Oda mentem az ágyhoz és megfogva a távirányítót bekapcsoltam a tv-t.

-Ne mesét indíts. - szólt Tae amint be ért ő is.

-Jó, akkor keress te valamit, de ne horrort. - mondtam oda adva neki a távirányítót.

-Csak nem félsz a szellemektől? - kérdezte mosolyogva.

-Csak nem akarod, hogy elmenjek? - kérdeztem vissza összeszűkített szemekkel.

-Nem tudsz elmenni. - mondta könnyedén mire vállba csaptam.

-Te se fogsz ott lent egy jó ideig ha ezt folytatod. - mondtam mosolyogva.

-Ha már az elmenésről beszélünk, holnap nem leszek itthon. Csak este jövök haza. - szorosan magához húzott. Szépítené a helyzetet..

-Hova mész? - kérdeztem kíváncsian.

-Igazából amikor azt mondtam nincs cégem, az nem volt igaz. Tényleg van, csak táv munkában vagyok, de most be kell mennem. Azért jó ha néha ott vagyok. - mondta elhúzva a száját.

-Jó, oda elengedlek. - mondtam az arcára simítva. Olyan helyes arca van. Annyira szeretem.

-Nem kell az engedélyed. - mondta mosolyogva, majd ő is az arcomra fogott.

-Akkor nekem se kell a tiéd? Ma Jimin el akart vinni moziba, de nem mentem mert gondoltam mérges lennél, ha nem kérdezném meg, de akkor szólok neki, hogy mehetünk.- vágtam vissza, miközben leszálltam róla. Nekem persze mindenért engedélyt kell kérnem.

-Az teljesen más, mert téged keresnek. Legalább egy hétig még nem mehetsz sehova. - mondta visszahúzva.

-Hát.. Nem kell az engedélyed. Ha elkapnak így jártál. - vontam vállat. Igazából nem szándékozok menni sehova, csak húzom az agyát.

-Jungkook. - nézett mélyen a szemembe.

-Még mindig nem te vagy az aki irányít. - teljesen lehúzott magához és maga alá gyűrt.

-Na és ez kit érdekel? - kérdeztem kötekedve. Hát nem kellett volna..

-Ugye tudod mindig vigyázok rád amikor lefekszünk. - elkezdett egyik kezével lejjebb simítani, miközben a másikkal szorosan fogta fent a két karom. Megpróbáltam kihúzni, de nem ment. Hogy lehet hogy egy kézzel erősebb nálam?!

-De mivan ha mondjuk el engedem magam és a feneked jobban fog fájni, mint amikor eltört a karod? - kérdezte a kezemre nézve, amiről nemrég vették le a gipszet.

-Megtehetném, de nem teszem. Tudod miért? - kérdezte az orromra pöckölve.

-Mert szeretlek, de ez nem jogosít fel téged mindenre, szóval tégy egy szívességet és ne akard, hogy mérges legyek. - mondta mosolyogva, ami amúgy kicsit ijesztő volt. Keménykedik itt aztán fél kézzel elverném.