𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌

🔥47.Rész🔥

Bement Jimin a nappaliba mire én utána siettem. Viszont elég sok mindenről lemaradtam, hisz pár percig mozdulni se tudtam. Csak annyit láttam amikor beértem, hogy Tae meglőtte valamivel.

-Szóval másokkal beszélsz velem meg nem. - mondta hitetlen mosollyal.

-Mivel lőtted meg? - kérdeztem a kis tollas tűre nézve.

-Nyugtató. A kutyámnak akartam, de rajta is megteszi. Majd holnap reggel talán felkel. - vont vállat.

-De ha már itt vagy.. -lassan idesétált és megfogta a karom.

-Melyik a kedvenc színed? - kérdezte óvatosan magához húzva. Nem tetszik ez nekem. Nagyon fura és ez ijesztő.

-Nincs kedvenc színem. - mondtam nagyot nyelve..

-Mindenkinek van. - egyik kezével felsimított az arcomra, majd még közelebb hajolt ami nyomasztó volt.

-Ijesztő vagy. - mondtam kicsit hátrébb húzódva.

-Te meg gyönyörű. - olyan közel hajolt hozzám, hogy csak egy miliméter választott el az ajkaitól.

-Újra megkérdem. Mi a kedvenc színed? - rendesen éreztem a lehelletét amitől kirázott a hideg.

-A piros. - mondtam, miközben ő óvatosan ringatózni kezdett velem.

-Jó választás. - nyomott egy gyors csókot a számra majd elengedve az asztalhoz lépett ahol rengeteg fegyver helyezkedett el. Ráadásul mind más más színű. Elvett egy hatalmas piros fegyvert és a kezembe adta.

-Képes lennél megölni valakit? - kérdezte a hátam mögé lépkedve, majd lassan átölelte a derekam.

-Tudod én már nagyon sok embert öltem meg. - suttogta a fülembe.

-Most mire célzol? - remegett meg a hangom miközben óvatosan letettem a fegyvert.

-Semmire. - vont vállat majd megragadta a fegyvert és bebiztosította.

-Lődd szét azt a vázát. - adta ismét a kezembe. Beállította a kezem, már csak lőnöm kellett volna, de annyira féltem, hogy nem ment.

-Nem akarom.. - mondtam ki nehezen mire elvette a fegyvert és lőtt, amitől én összerezzenve a karjai közé bújtam.

-Gyenge vagy. Egy ilyentől nem szabadna félned. Ez csak egy fegyver, te irányítod. - mondta letéve az asztalra.

-Remélem mostmár az eszedbe vésted ki irányít és nem hozol több ilyen önálló döntést. - mondta mire bólintottam. Nem hittem volna, hogy tényleg ilyen lesz..

-Na látod megy ez. - mondta a hátamra simítva. Miért van az, hogy én szeretem ezt az idiótát mégha ilyen is? Vagy a történtek után miért esik jól az érintése?

-Nekem el kell mennem, de szóltam a szakácsnak, hogy majd vigyék fel a vacsorád. Nem hagyhatod el a házat. - mondta le nézve rám, mire én is fel emeltem a tekintetem és így egymás szemébe néztünk.

-Jólvan. - mondtam végleg behódolva mire elmosolyodott.

-Látod, ezt már szeretem. - rá csapott a fenekemre és elindult.

-Várj. - szóltam utána, mire megállt és vissza fordult. Utána mentem és átöleltem a nyakát.

-Mikor jössz vissza? - kérdeztem szorosan hozzábújva.

-Holnap délben. - óvatosan felsimított az oldalamra és egy puszit nyomott a hajamba.

-Hova mész? - kérdeztem furcsálva. Egész este el lesz. Mi tart olyan sokáig.

-Át kell mennem a szüleimhez mert segítenem kell apának. Majd ha nem keresnek téged is elviszlek. - mondta mosolyogva. Jó gyorsan változik a viselkedése.

-Vigyázz magadra. - hátrébb húzódtam és újra a szemébe néztem.

-Én mindig. - ajkaimra hajolt és lassan falta az ajkaimat. Régen csókolóztunk már ilyen nyugodtan. Még talán nagyon az elején, de nem is bántam, mert tudom, hogy szeret. Sajnos én is szeretem, még ha ilyen fura is. Igazából az a baj már el is felejtettem miket művelt az elején amikor rám írt. Nem egy embert megölt és gyújtogatott. Viszont már késő lenne elszakadnom tőle. Túlságosan megszerettem..