𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌

🔥20.Rész🔥

Itt ülök anyával a sűrgősségin és úgy érzem mindjárt én vágom le a karom.

-Rakni fogok korlátot a fürdődbe. - mondta anya idegesen. Nem tudom rám ideges vagy arra, hogy már két órája itt vagyunk.

-Mi tart ilyen sokáig?! - idegeskedett tovább. Szóval nem rám mérges.

-Még jó, hogy a bal kezeddel történt. Legalább tudsz írni az iskolában. - jajj de jó..

-Jeon Jungkook. - hallottam meg a nevem mire megkönnyebbülve felkeltem és bementünk a rendelőbe.

-Kérlek ülj fel ide. - mutatt az orvos a bent lévő fekvős valamire. Felhúzta a pulcsim szárát és szembesült a duzzadt csuklómmal. Hát igen. Két óra alatt a duplájára duzzant.

-Ránézésre azt mondanám törés, de csinálunk egy röntgent és majd arról kiderül. - mondta az orvos mire bólintottam. Meg is csinálták a képet. Hát persze hogy a csontom két felé áll. Tényleg nagyon szerencsétlen vagyok, ezt már nem tudom hangsúlyozni. Kaptam egy fura kis gipszet a kezemre, majd adtak időpontot meg a jelentést és végre elmehettem.

-Holnap nem mehetsz gyakorlatra. Leiratlak. Pihenni fogsz. Ha meglátom, hogy kiszöksz beragasztom az ablakod. - hát igen.. Anya még mindig ideges. Ez abból is látszott, hogy elég gyorsan haza értünk. Ilyenkor mindig gyorsabban megy. Nekem meg halál félelmem van.

-Menj feküdj le, viszek neked enni. - mondta kicsit nyugodtabban. Nem akartam ezt elrontani, úgyhogy csak elindultam fel a szobámba.

Ismeretlen szám:

Szép volt

Ez az egész a te hibád

Most miért?! Én csak sikosítót nyomtam a padlódra. A saját hülyeséged miatt estél el.

Az miattad volt! Nem mertem lehajolni a tubusért!

Jajj szerinted még nem láttalak pucsítani?

Reménykedtem

De nézd a jó oldalát. Be vállt a tervem.

Szemét

Most miért? 🥺

Mert az vagy!

Nem érdekel 😂

De legalább raktam neked csokit a szekrényedre

Oldalra néztem és tényleg ott volt egy doboz csoki. Mérges voltam így nem érdekelt, hogy ez a kedvencem. Egy gyors mozdulattal kidobtam az ablakon.  Nem kell a hülye csokija. Még mindig fáj miatta a karom!

-Nem tudtam, mit akarsz enni, szóval egy szendvicsit hoztam. - jött be anya egy tányérral. Letette mellém, majd itt is hagyott, mert neki még dolgoznia kell. Nem vagyok éhes. Csak fáradt. Nem adtak fájdalomcsillapítót mert én hülye elutasítottam.

Ismeretlen szám:

Ilyen korán alszol?

Fáj a karom muszáj

Aki elutasítja a gyógyszert ne hisztizzen

Miért akarod, hogy megutáljalak?

Miért most szeretsz?

Nem

Akkor meg?

Csak hagyj

Betakaróztam majd az oldalamra fordulva próbáltam elaludni, de szinte ez lehetetlen. Aztán megahllottam, hogy valaki bejön az ablakon, de nem szántam neki túl nagy figyelmet. Most hogy ilyen mozdulatlan vagyok nem fáj annyira a karom. Éreztem, hogy befekszik mögém, és hogy átölel úgy mint legutóbb.

-Tudom, hogy hiányoztam. - mondta a szokásos mély hangját. Egy kicsit ismerős, de nem tudom kihez kötni.

-Egyáltalán nem - mondtam lehunyva a szemem.

-Akkor miért szorongatod a karom? - kérdezte mire észre vettem hogy tényleg a kezét fogom.

-Gondolom, hogy neked is fájjon. -mondtam vállatvonva.

-Aha.. Ugye tudod, hogy semmit sem ér a szorításod? - kérdezte közelebb húzva magához.

-Ugye tudod, hogy semmit sem érnek a szavaid? - kérdeztem mérgesen.

-Méregzsák. - mondta mire tényleg rászorítottam a karjára.

-Egy hangya csípés többet ér. - nevetett ki, mire én is elmosolyodtam.

-Csak ezért jöttél? - kérdeztem az álom szélén. Kezdek álmos lenni.

-Azért jöttem, hogy eltudj aludni. - mondta a hasam simogatva. Elég jó úton halad. Már nem is válaszoltam, csak hümmögtem valamit, majd egy hirtelen mozdulattal megfordultam és a nyakába nyomtam a fejem.

-Cseles. - mondta szorosabban ölelve magához. Nem tudom miért teszem ezt. Az eszem minden mozdulatom ellenzi, de mégis bennem van az, hogy akarom..