𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌

🔥22.Rész🔥

Amikor azt hittem, hogy az a ismeretlen alak nem mostanában fog elvinni akkor hatalmasat tévedtem.. Na de elmesélem, hogy történt, mind ez egy nap alatt.

Reggel korán felkeltem az iskola miatt. Lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, majd a táskám a hátamra véve elindultam a suliba. Út közben lelassított mellettem egy autó, de nem, nem ő volt, csak egy random srác vett fel egy lányt aki előttem sétált. Sikeresen beértem a suliba és csak könnyedén bementem a fiú öltözőbe, ugyanis első óra tesi, amire a karom miatta felmentésem van. Egészen február végéig. Szóval nagyon boldog vagyok. Csak leültem Jimin mellé és vártam, hogy végezzen.

-Olyan jó neked. Nem akarok Mr.Choi-val tesizni.. Biztos, hogy kötelet kell másznom.. - mondta sóhajtva.

-Hát igen, elég nagy szívás. - mondtam mosolyogva.

-Majd neked lesz az ha mindent egyszerre kell pótolnod. - mondta viszonozva a mosolyom, mire az enyém letört. Ekkor még nem tudtam, hogy erre úgyse kerül sor.

-Miért rontod el a hangulatom? - kérdeztem a vállára hajtva a fejem.

-Hogy olyan legyen mint az enyém. - mondta sokkal vidámabban.

-Na gyere, ess túl gyorsan a halálon. - mondtam felkelve. Hát mit ne mondjak igaza lett. Kötelet másztak egész órán. Én meg kényelmesen ültem a padon. Még az se rontotta el a kedvem, hogy minden tanár engem feleltetett és még a szendvicsem is bele ejtettem a kukába. Szóval mondhatni jó napom volt egészen kicsengetésig. Úgy volt, hogy a bátyám visz haza, szóval ő már ott várt az ajtóban. Az ismeretlen szám se zaklatott, tényleg nagyon jó kedvem volt. Aztán összetalálkoztam Minhoval, aki átalános óta zaklat.

-Na mivan hercegnő? Hol hagytad a herceged? - kérdezte nevetve. Megjegyzem herceg alatt Jimint érti. Tőle félnek mert tudnak a zavaros múltjáról, pedig ha megismernék rájönnének, hogy a semmitől tartanak. Mondjuk én félek tőle, de csak mert egyszer elvert egy papuccsal.. Na de térjünk vissza a srácra.

-Szerintem ehhez semmi közöd. - mondtam, majd indultam volna tovább, de nem engedett. Ahhj.. Miért nem lehetett egy jó napom?

-Jungkook, gyere már. - jött ide Jeongin egyenruhában mire egyből lelépett Minho, meg a kis csicskái.

-Én menni akartam. - mondtam nyafogva, majd elindultam a kocsihoz. Egész haza úton hozzám se szólt aminek nagyon örültem. Na de otthon. Ott már nem tudtam elkerülni.

-Tudom, hogy az a fiú szekállt, csak azt nem, hogy miért nem álltál ki magadért. Ha majd rendőr leszel megvárod amíg a bűnöző megkésel vagy mi? - kérdezte hitetlenül. Na és itt rontódott el az egész napom.

-Szerintem teljesen mindegy mert nem leszek az. - mondtam szemforgatva.

-Öhm. De igen. Az leszel. Ennyivel tartozol apának. - mondta kicsit mérgesen.

-Miért is? - kérdeztem ledobva a táskám. Már csak ez a vita kellett.

-Mert talán miattad halt meg? - kérdezte gúnyosan.

-Öt éves voltam amikor meghalt, hogy lehetne az én hibám? - na ez már tényleg sok volt.

-Mert nem tervezett téged, se anya, se apa. Egy gyerekkel már így is óvatosabb kellett lennie, de mivel én már tizenegy éves voltam, nem érdekelte annyira mint a hülye öt éves fejed aki annyira ragaszkodott hozzá. Te is tudod, hogy az idióta óvatosságába halt bele! Ha te nem lennél ő még élne. Szóval igen! Tartozol neki ennyivel! - vágta hozzám, mire nekem könnyek gyűltek a szemembe.

-Ez egyáltalán nem az én hibám volt. Ő döntött így, amúgy meg te vagy minden egyes hülye szokásának a rabja! - próbáltam vissza vágni. Nem lehet az én hibám. Nem foghatja rá.

-Igen én mindent próbálok megőrizni belőle. Már csak az a vicces, hogy téged jobban szeretett. - mondta idegesen a falba ütve.

-Amúgy meg tudom, hogy Jimin miatt szöksz ki egyfolytában szóval mostantól vedd úgy, hogy el vagy tiltva tőle! - nézett rám fenyegetően.

-Nem tilthatsz el tőle. - vágtam vissza hitetlenül. Nem ő az anyám.

-Tudod anyával sokat beszéltünk erről. Szerinte csak jó barátok vagytok, szerintem csak faszhiányod van.

-Tudod mit? Ha idegeskedni akarsz menj a ribanc barátnődhöz, de engem hagyj békén. Vagy rájöttél, hogy csak a pénzedre hajt? - kérdeztem gúnyosan majd felmentem a szobámba.