𝑪𝒓𝒊𝒎𝒊𝒏𝒂𝒍 🔥 𝑻𝒂𝒆𝒌𝒐𝒐𝒌

🔥35.Rész🔥

Miután végeztünk Taeval a szobában, hozatott fel nekem fagyit. Most jelenleg mesét nézek vele a laptopján miközben tömöm magam. Meg néha őt is.

-Miért kell ezt a hülyeséget néznünk? - kérdezte Tae sóhajtva.

-Ez nem hülyeség. - csaptam a combjára.

-De az. - mondta szemforgatva miközben elővette a telefonját.

-Tudod mi hülyeség? Hogy azt hiszed jó vagy az ágyban. - vágtam rá karbatett kézzel. Jó most igaz hazudtam, hisz nagyon jó, de miatta fáj a fenekem és még a mesém is lehülyézi. Pedig igazából ez nem is mese hanem anime.. Már vártam is hogy kiakadjon, de csak hümmögött és tovább nézte a telefonját. Valakivel irogat..

-Mindig szemét vagy velem. Csak akkor figyelsz rám ha akarsz valamit.. - lehajtottam a laptopot és felkeltem mellőle.

-Aha.. - továbbra se figyelt rám csak a telefonját nézte.

-Tudod mit? Már kezdem megbánni, hogy eljöttem veled. Inkább maradtam volna otthon, de érjen csak partot a hajó. - mondtam dühösen majd bementem a fürdőbe. Tényleg nagyon kezdem megbánni, hogy eljöttem vele. Amióta lefeküdtem vele szinte rám se néz csak ha kanos.. Lehet csak arra használ? Végülis bárkit megkaphat. Gazdag és jól néz ki. Honnan is vettem, hogy egy olyan rondaság kell neki mint én. Nem nekem való ez az élet..

-Kicsim.. Nyisd ki az ajtót. - kopogott Tae amitől csak jobban felhúztam magam.

-Hagyj békén! - eddig hozzám se szólt most meg már becézget? Hagyjon engem a hülyeségével.

-Hát jó. - mondta mire azt hittem elmegy, de aztán meghallottam, hogy valamit babrál a zárral. Gondoltam nem jut be ugyanis kulcs van az ajtóban szóval csak nyugodtan leültem a kád elé  és hallgattam ahogy bénázik. Csak az a baj hogy a bénázása csak egy percig tartott. Valahogy kijátszotta a zárat és bejutott.

-Ugye tudod, hogy csak húztam az agyad? - kérdezte leguggolva elém, de csak azért se néztem rá. Sőt. Nem is válaszoltam.

-Na gyere te nagy csecsemő. - hirtelen a derekamra fogott és felkapott az ölébe.

-Tegyél le. - csaptam a hátára, de csak azért se tett le. Átvitt a szobába és lefeküdve az ágyra jó erősen magához szorított.

-Tudod miért nem fogsz elmenni? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.

-Mert szeretlek és nem engedlek el magam mellől. Ha megszöksz visszahozlak. Nem tudsz elég távol menni tőlem. Ha kell a világ másik oldalára is elmegyek érted. - mondta szorosabban tartva mire kicsit meghatódtam.

-Kimondtad, hogy szeretsz.. - mondtam szinte sokkolva.

-Mert így is van. - simított egyik kezével az arcomra.

-Én is szeretlek. - mondtam nagy levegőt véve.

-De ha mégegyszer bunkózni mersz velem megverlek. - mondtam őszintén, mire elmosolyodott.

-Próbáld meg. - tárta szét a karjait mire végre kiszabadultam. Igaz szívesen megvertem volna, de fáradt vagyok, szóval csak átöleltem a nyakát és szorosan hozzá bújtam.

-Ugye nem csak ki akarsz használni? - kérdeztem rá miután átölelte a derekam.

-Ha csak ki akarnálak használni, egy nap legalább ötször megrontanám a feneked. Konkrétan járni se tudnál úgyhogy inkább ne is gondolj ilyenre. - mondta lejjebb simítva, majd gyengén a a fenekembe markolt.

-Még mindig fáj szóval el a kezekkel. - szóltam rá, de csak azért se vette el.

-Ha megint kanos leszel tényleg itt hagylak. - mondtam elhajolva.

-Jólvan. - mondta mosolyogva majd ismét a derekamra helyezte a kezét és óvatosan az ajkaimra hajolt.