Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ8ﾟ･:*✿

Daenerys:
-Tegnap mintha többször is megjelent volna a régi éned-néz fel rám Faye, miután befejeztük a házi megírását.
Kicsit fura a szitu, mert Faye átjött tanulni, meg csajos délutánt tartani-ami tökéletes kifogás arra, hogy ellenőrizhesse az állapotom-, viszont Jared meg a szokásos pasis délutánt tölti Hardynnal, a nappaliban játszva az XBoxon. Itt a legjobb fiú barátom, de úgymond nem lehetek vele egy szobában, mert ez most a fiúk délutánja együtt. Na nem mintha zavarna, hogy a legjobb barátnőmmel kell csak töltenem a napot. Hiányzott már az ilyen, mert régen rengeteget csináltuk és, ha most visszakaptam őt-márpedig nagyon úgy fest-, akkor azzal együtt ezeket a napokat is visszakaptam vele.
-Igen, igaza volt Flynnek, tényleg jót tett, hogy kicsit kimozdultam veletek-rajzolgatok a füzetem sarkába.
-És most is jobban érzed magad? Mármint, tudom, hogy ez nem megy ilyen gyorsan, csak...hogy tényleg segített?
-Amikor másokkal vagyok, akkor nagyon jól elterelődik a figyelmem-kezdem el magyarázni, hogy mi a helyzet most velem.-Amint azt láttad és mondtad is, tényleg volt a régi énemből olykor és nem is gondoltam a történtekre, csak amikor ugye elúsztam a csillagokat nézni. Azonban, amikor utána este egyedül maradok a gondolataimmal, az sokkal rosszabb, mert még jobban egyedül érzem magam. Tegnap este még Hardyn bejött beszélni arról, hogy Flynn azt mondta, hogy mind a ketten menjünk vele Bostonba, de előtte, mielőtt erre kitért volna, egy kicsit komolyabb beszélgetés zajlott le köztünk. Annyira fura volt, hogy Hardyn Hayes épp nem a seggfej oldalát mutatja, tudod?-Hagyja el egy kis hitetlen kacaj a számat.-De ami igazán furcsa volt az az, hogy miután elment, enyhült az egyedüllét érzése. Ráadásul nem volt éjjel rémálmom a szüleimmel, ami haladás, szóval azt hiszem, hogy igen, tényleg segített és egy fél fokkal jobban vagyok-bólogatok a hajamba túrva.-Még nagyon friss a seb, szóval az igazi régi énem nem fog csakúgy előjönni már holnap reggel, vagy a jövőhéten és biztos, hogy lesznek olyan napok, amikor érzékenyebb leszek, vagy csakúgy eszembe jutnak és elsírom magam, de lassanként fel fogok épülni ebből a gyászból. Biztos menni fog, ha ti mellettem vagytok-szökik halvány mosoly az ajkaimra, bár a szemeimbe beszöktek a könnyek a kis monológom alatt.
-És már nem is megyünk sehova-ül fel, majd mellém kuporodik és magához ölel.-Én sem, ezt megígérem. Soha többet nem követek el olyan hibát, mint régen-rázza a fejét, miközben én hozzábújok.
-Tudom-suttogom a kezét fogva, s akaratom ellenére is legördül pár könnycseppem, amit azonnal le is törlök.-De ne szomorkodjunk-rázom meg a fejem, s elválok tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.-Jól láttam tegnap, hogy te és Jared, mintha...elindult volna valami?-Mosolyodom el, ahogy visszagondolok a két legjobb barátom csillogó tekintetére, ahányszor csak egymásra néztek.
Faye arca pirosra vált, s lesüti a szemeit. Zavarban van. Ebben biztos vagyok, ugyanis még a füle is piros lesz, ami régen is akkor volt, amikor valami csoda folytán zavarba hozták valamivel.
-Szóval igen?-Válik szélesebbé a mosolyom, s a szemöldökeim felszaladnak a homlokomon.
-Nem tudom-motyogja és zavarában a lepedővel kezd játszani.-Az túlzás, hogy elindult valami. Vagyis...ez bonyolult.
-Azt hiszem, hogy van időnk arra, hogy ezt elmeséld és kifejtsd. Ha kell, még popcornt is hozok hozzá, vagy ami van itthon.
Az utolsó szót kiejtve a hangom elbizonytalanodik. Jelenleg tényleg ez az otthonom, de még sosem hívtam annak. Jó, mondjuk csak pár napja élek itt és vannak cuccaim, amik a régi házunkban vannak, csakhogy legyen valami ürügyem, hogy visszamenjek oda. Tudom, hogy ez nem segít abban, hogy tovább lépjek, de annyi emlék köt ahhoz a házhoz, hogy egyelőre képtelen vagyok ott hagyni. Hiszen ott nőttem fel. Megfordult már a fejemben, hogy tényleg elhozok mindent, anyáék ruháit a szegényeknek adom és a képeket és a többi holmit áthozom ide, aztán majd eladom a házat, de még képtelen vagyok rá. Ha valaki körbenéz a szobámban, akkor ezt pontosan látja, ugyanis nem sok dolog van, amitől el lehetne hinni, hogy az enyém. Momentán kábé semmi néhány képen és ruhán, meg sminken kívül. Szeretnék eljutni oda, hogy képes leszek majd berendezkedni itt és megvalósítani a házzal való terveimet, de még nem megy. És azt sem tudom, hogy mikor jutok el oda, hogy menjen. Majd egyszer talán.
-Jaj, hagyd már-lök meg játékosan, mosolyogva, s látom, hogy az arca még pirosabb lesz.
-Hát jó, ha nem kell rágcsa, akkor azok nélkül kell végighallgatnom, hogy mi a helyzet közted és Jared között.
-Semmilyen konkrét helyzet nincsen köztünk-rázza meg a fejét.-Jared és én az elmúlt egy hétben egész közel kerültünk egymáshoz és lehet, hogy egy piciiiit-nyújtja el az i betűt, miközben az ujjaival mutatja azt a kicsit-bejön, de nem akarom beleélni magam, meg semmi-ingatja ismét a fejét hevesen és mélyen a szemembe néz.-Elég fura lenne, ráadásul nem is egy klikbe tartozunk, szóval es...
-Nem az-szakítom félbe határozottan.-És egyébként ez hülyeség, hogy más klikben vagyunk. Hardyn az unokatesód, mi pedig barátok vagyunk. Szinte testvérek. Minden évben lefoglalom neked a mellettem lévő üres helyet év elején, csak Oliviáék tojnak rá. De még akkor is neked tartottam fenn azt a helyet, amikor nem álltunk szóba egymással és egyébként, nem mellesleg, alig bírom elviselni azokat a lányokat. A srácokkal még elvagyok, de soha, egyikük sem vette át a te helyed. A két fiú is hasonló véleményen vannak. Alig tudják tartani a szájukat, hogy ne szóljanak be nekik. Jared még csak-csak bírja tartani a száját, de Hardyn a pöcs stílusával néha komolyan odaszúr nekik, csak fel sem fogják. Komolyan a falra mászom tőlük-forgatom meg a szemem, ahogy belegondolok.-Ráadásul szerintem igazán jó páros lennétek. Én shipellek titeket-kacsintok rá vidáman, mire ő forgatja meg a szemét.
-Ettől még messze állunk. De, hamár suli, meg minden...jössz már holnap?-Kérdezi kissé bizonytalanul újra felvéve a szemkontaktust.
A gyomrom összeszorul és a torkomban is gombóc nő. Nem terveztem.
-Holnap lesz egy hete a robbanás-bizonytalanodom el.-Nem állok készen a sok sajnálkozó tekintetre, a részvétnyilvánításra és jópofizásra. Lehet, hogy ezen a héten még itthon maradok és Boston után megyek újra. Addigra talán felkészülök mindezekre a dolgokra és Flynn is tud pár tanácsot adni, hogy hogyan kezeljem majd. Na meg te is el tudod mondani Francescának, hogy kibékültünk és mostmár gyakrabban lát majd engem is a ti társaságotokban-lesem a reakcióját, ami most egy szájhúzás.
-Francesca nagyon rendes lány és jól elvagyunk, de mint azt láthattad is hétfőn, nem vagyunk olyan szoros barátok. Amolyan tipikus iskolai haverok, vagy nem is tudom, hogy pontosan hogyan írjam le, de érted. Te mindig félszavakból értettél.
-Akkor...ha úgy van, akkor lenne is kedved visszaülni mellém?
-Ki akarod túrni a menőket?
-Amennyire én tudom-húzom ki magam határozottan-, azért lógnak velem, mert engem tartanak az osztály, sőt az évfolyam és végzős mivoltunk miatt a suli menőjének, bár magam sem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt a címet. Szóval, ha te oda akarsz ülni mellém, akkor oda fogsz, ugyanis én melletted akarok ülni. A legjobb barátnőm mellett, nem egy csaj mellett, aki az első pillanatban, amikor nem vagyok ott, kibeszél és mindenféle pletykákat mond rólam-rázom meg a fejem, neki pedig az ajkai mosolyra görbülnek.
-Úgy imádlak-ugrik a nyakamba, de a nagy lendülettől hanyatt esünk, amitől kiszakad belőlem egy kacaj.
-Én is téged, te dilis-ölelem magamhoz szorosan.
-De várj, most én kérdezek-válik el pár hosszú perc után.
-Már most félek-nézek a szemébe, de lusta vagyok felkelni a fekvő pozícióból.
-Szóval Flynn elvisz Bostonba jövő héten és Hardyn is megy. Ugye nem fogjátok kinyírni egymást?
-Te is tudod jól, hogy ugyan cukkoltok ezzel minket, de sosem bántanánk egymást és most tekintsünk el a kiskori csínytevésektől, amiket régen elkövettünk egymás ellen.
-Oké, tegyük fel, hogy így van-kezd el gondolkozni.-De mégis mit fogtok csinálni Bostonban?
-Hát, remélem, hogy bulizni és inni azt fogunk. Ha elmegyek, akkor tényleg ki akarok kapcsolni. Megnézni egy egyetemi bulit. Talán oda fogok járni, szóval nem árt a terepszemle.
-És mi lesz a Julliarddal?-Vonja össze a szemöldökét értetlenül.-Mióta az eszedet tudod, te oda akarsz menni és ki is jelentetted, hogy oda fogsz járni.
-Igen, ez így van. És mióta Hardyn közölte, hogy a Harvardra megy, ez egy plusz motiváció, hogy ne oda lyukadjak ki, mert akkor még legalább négy évig ölni fogjuk egymást. Az pedig nem lenne jó-sóhajtok fel.-Meg is próbálom a felvételit, most, hogy anyáék meghaltak még annál is jobban akarom, de oda nagyon durván jónak kell lenni és nem biztos, hogy felvesznek. Nagyon küzdök most ezért, de majd meglátjuk.
-Véletlenül sem akarok beleszólni, de annak ellenére, hogy Hardyn ilyen seggfej, olyan pöcs, jelenleg ő az egyik legnagyobb motivációd. És azt mondtad, hogy tegnap jófej volt.
-Az túlzás-húzom el a szám.-Anyáék a legnagyobb motiváció és Hardyn csak a második, hogy ne kelljen tovább néznem az öntelt képét. Tegnap sem jófej volt, csak nem volt farok-jegyzem meg, de aztán elhagyja a számat egy újabb sóhaj.-Na jó, tegnap egész aranyos volt. Egészen addig, amíg majdnem olyan közel nem hajolt hozzám, hogy lekapott. Akkor meg is öltem volna. Tudod mit? Nem aranyos volt. Csak normális.
-Hát persze-horkant fel a fejét rázva.-Reménytelenek vagytok.