Hater {+18} (✔️)

✿*:･ﾟ36ﾟ･:*✿

Daenerys:
-Nem hittem, hogy ezt mondom, de örülök, hogy meg lesz tartva a bál-néz rám Faye a tükörből, miközben fonom a haját.-Jó lesz kiszakadni a stresszből és nem azzal foglalkozni, hogy egy vagy két oldal beadandót kell írni magyarból, vagy hogy vajon mi lesz a következő elbeszélgetésen.
-Tényleg, nem is mesélted, hogy mi volt New Yorkban-pillantok rá, amikor begumizom az egyik fonatot.-Hogy ment a felvételi elbeszélgetés?
-Nagyon jól, baromi kedvesek voltak, remélem, hogy nem csak azért, mert így utasítottak vissza-húzza el a száját a legjobb barátnőm.
-Ez biztos nem, Faye, baromi tehetséges vagy, kizárt, hogy nem vesznek fel.
-Bezzeg, amikor mi mondjuk ezt neked, akkor nem hiszed el-nyújtja rám a nyelvét, amit viszonzok.
-Teljesen más a szitu, te született tehetség vagy, én hobbiból kezdtem el zenélni, mert meg akartam tanulni zongorázni, a többi meg csak úgy jött. A Julliardra pedig nem hobbizenészeket keresnek, hanem igazi profikat. Sőt, sokszor olyanokat is elutasítanak, akik zsenik.
-Mert annyiszor jelentkeztél már oda és utasítottak el, hogy te már csak tudod-cukkol, mire meghúzom a fonatot, amin épp dolgozom.-De most komolyan, Daeny, hihetetlen érzéked van a zenéhez, az, hogy csak hobbiból kezdtél el azzal foglalkozni, nem jelenti azt, hogy nem vagy tehetséges benne és nincs érzéked hozzá. Az őstehetség sem tudja, hogy az, amíg nem kezd el foglalkozni az adott dologgal. És abból, amit te és a fiúk is meséltek, tudom, hogy hihetetlen voltál.
Jól esnek a szavai, de nem akartam magamra irányítani a szót róla, úgyhogy vissza is terelem a témát a barátnőmre.
-Lehet, de most nem rólam van szó, hanem rólad-gumizom össze a két fonatot.-Hogy érzed az elbeszélgetést, azon kívül, hogy kedvesek voltak?
-Hát-vesz nagy levegőt, miközben én a hajgöndörítőért nyúlok-, a kedvenc alkotásaimat válogattam össze és így magasan a legjobb rajzaimat vittem oda, némelyik egyértelműen lenyűgözte őket, láttam az arcukon. Az egyik nőnek szerintem kifejezetten szimpatikus voltam, ő volt a legkedvesebb és ő kifejezetten meg is dicsérte a rajzaim. Az volt az egyik kedvence, amit rólad rajzoltam-vallja be, mire felkapom a fejem.
-Te lerajzoltál engem?-szaladnak fel a szemöldökeim a homlokomon, s visszarakom a göndörítőt.
Ez egy új információ. Valószínűleg azért sem tudtam róla, mert csak a robbanás óta vagyunk megint jóban, egészen addig azt hittem, hogy egyenesen utál. Mióta megint barátok vagyunk, azóta mutatta pár alkotását-amik egytől egyig zseniálisak voltak-, de eddig egyszer sem említette azt, hogy én is szerepelek valamelyik rajzon.
-Rengetegszer-bólint és az arca átvált halványrózsaszínbe.-Amíg nem beszéltünk, így próbáltam enyhíteni a hiányod, nagyon sok rajzomon szerepelsz csak te, vagy te és a fiúk. Olyat is csináltam, amit egy régi közös képünk ihletett, azon értelemszerűen mi ketten vagyunk. De most felvételin egy olyan rajz volt az egyik nagy kedvenc, amin épp a zongora mögött énekelsz, téged színessel rajzoltalak, kiemelve, hogy a hangod ad életet az üres, fekete szobának. A másik amiért még odavolt, azon te és Hardyn voltatok, illetve volt egy az öcsémről, meg egy, amin Jared és én vagyunk. Leginkább ez a négy vitte a prímet, de ez az aranyos nő oda meg vissza volt a családomról készült rajztól is, meg a tájképeimtől is. Igyekeztem minél több stílust és típust bemutatni, hogy az én oldalaimat is bemutassam, vittem színeset, fekete-fehéret, tájképet, emberekről rajzolt, csendéletet, fantasy témájút, állatokat, tényleg... mindent, amit csak tudtam. De ez a tanár folyamatosan az emberek ábrázolását dicsérte, az mondta, hogy nem sok velünk egyidős fiatallal találkozott, aki ennyire jól tud embert és ruhát rajzolni. Meg ami még nagyon tetszett neki, hogy a színekkel mennyire ki tudom fejezni a magam és a kép érzéseit egyben.
Kell egy kis idő, amíg felfogom, amit mondott. Már nem azt kell feldolgoznom, hogy imádták a felvételiztetők, hanem, hogy tényleg lerajzolt és nem is csak egyszer. És ha ez nem lenne elég, elvitte magával a felvételire a rólam készült rajzokat.
Annyi ideig hittem azt, hogy csak nekem hiányzik ő, fordítva nem, hogy most egyenesen meghatódom és magamhoz ölelem.
-Valami rosszat mondtam?- kérdezi, de ő is magához szorít engem.
-Nem, csak... annyira örülök, hogy visszakaptalak és olyan büszke vagyok rád. Biztos, hogy fel fognak venni, nálad jobban senki sem érdemli meg.
-Én is szeretlek, Daeny-simogatja a hátam és tudom, hogy mosolyog, hallom a hangján.
Ez is hiányzott, miután elveszítettem, hogy neki nem kellett konkrétan kimondanom, amit éreztem, mert tényleg félszavakból is értette mindig is.
-Ha már ennyire érzelgősek vagyunk-néz a szemembe, amikor elválunk-, tudom, hogy még semmi nem biztos azzal kapcsolatban, hogy melyikünket hova vesznek fel és hova megyünk majd tovább, de...-elharapja a mondatot és zavarában beharapja az alsó ajkát.-Amikor ott voltam New Yorkban, gondolkoztam. Ha úgy döntenél, hogy te is New Yorkot és a Julliardot választod és engem is felvesznek ebbe a suliba, akkor... lenne kedved összeköltözni? Úgy, ahogy kicsiként terveztük, hogy majd az egyetemen lakótársak leszünk?
Képtelen vagyok parancsolni az arcizmaimnak a kérdést hallva.
-Persze, hogy összeköltözünk, ha egy városba járunk majd, akkor mindenképpen, ezen a terven semmi nem változtat. Viszont... kérdezhetek én is valamit?
-Tudod, hogy akármit-bólint az arcomat fürkészve.
-Te nem félsz attól, hogy mi lesz az érettségi után? Hogy hogyan fogjátok tudni tartani a kapcsolatot Jareddel? Hogy mi lesz veletek?
Nem tudom, hogy meg fog-e nyugtatni az a válasz, amit kapok, de egy próbát megér. Talán, ha Faye kicsit is pozitívabban látja ezt az egészet, akkor én sem fogok mostantól minden alkalommal azon agyalni, ahányszor csak Hardynnal vagyok, hogy vajon melyik lesz az utolsó közös napunk vagy éjszakánk, mielőtt rájövünk, hogy a távkapcsolat nem fog működni. Persze még semmi nem biztos, lehet, hogy nem is vesznek fel a Julliardra és akkor Hardynnal maradok a Harvardon-már nem mintha Faye-t annyira könnyű lenne elengednem, vagy akár Jaredet-de képtelen vagyok kiverni a fejemből, hogy talán messzebb kell költöznünk egymástól és akkor nem bírjuk majd sokáig együtt. Ahányszor hozzábújhatok, vagy a szemébe nézhetek, eszembe jut, hogy már nem sokáig lesz minden ennyire szép és boldog vele és ez kiborít. Igyekszem a pillanatban ragadni és megélni a jó dolgokat vele és a barátaimmal is, de képtelen vagyok teljesen kikapcsolni a néha üvöltő gondolatokat a fejemben.
-Tagadhatatlan, hogy néha félek, de nem attól, hogy elveszítem bármelyikőtöket is, hanem, hogy mi van, ha rossz utat választok magamnak. Én biztos vagyok benne, hogy a mi kapcsolataink olyan erősek, hogy nem tudnak csak úgy elmúlni egy költözés miatt. Jareddel éveket vártunk egymásra gyakorlatilag, tudom, hogy nem fog ennyivel elmúlni a dolog. Csak néhány órára leszünk egymástól, ha nem is egy helyre megyünk, mindegyik iskola annyira van egymástól, hogy elviselhető legyen és egy jó órarenddel, meg a kis távokkal a hét nagyobb részét együtt tudjuk tölteni-vonja meg a vállát.-Nem lesz könnyű, az biztos, de nem tartok tőle halálosan. Ráadásul kizárt, hogy a mai világban, ilyen technológia mellett nem lehet rendesen tartani a kapcsolatot.
Tényleg szükségem volt mindarra, amit most elmondott. Nem állítom, hogy innentől nem stresszelek majd a jövőn, de az biztos, hogy igyekszem kicsit pozitívabb fényben látni azt, ami ránk várhat. És tartom magam az eddigi terveimhez, hogy minden pillanatot kihasználok, amit csak kapok a szeretteimmel. Már a robbanás is efelé a gondolkozás felé terelt, de a Julliard meghallgatás után még inkább ragaszkodom ehhez, valami tényleg történt aznap ott a teremben.
-Remélem, hogy igazad lesz-mosolygok rá halványan, miközben elkezdem begöndöríteni a haját.-De most egyelőre koncentráljunk a bálra.
-Zavarna, ha Francesca esetleg hozzánk csapódna a bálon? A lelkemre kötötte, hogy kérdezzem meg tőled ezt.
Váratlanul ér a kérdés és őszintén megdöbbent.
-Már miért zavarna?-vonom össze a szemöldököm értetlenül.
-Azért, mert...-elharapja a mondatot és vesz egy nagy levegőt.-Francesca nemrég szakított a barátjával, elég komoly kapcsolat volt és csúnya lett a vége és most egy darabig nem is akar másik pasit az életébe, ezért nincs is kísérője. Viszont szeretne velünk lógni, de tudja, hogy mi milyen kapcsolatban vagyunk és azt is tudja, hogy volt konfliktusunk és abból lettünk most megint jóban és nem szeretne kellemetlenséget okozni neked. Ezért kérte, hogy kérdezzelek meg.
-Faye, ne már! Nem harapok-rázom meg a fejem.-Igen, megvan a magunk múltja és igen, te vagy a legjobb barátnőm a kihagyott idő ellenére is, hihetetlenül örülök, hogy visszakaptalak, de nem vagyok olyan barát, aki nem hagyja, hogy mással is jóban legyenek a barátai. Nem ismerem annyira, de Francesca aranyos lánynak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy melletted volt, amíg én nem tudtam és ezért nagyon hálás vagyok neki. Boldog vagyok, ha a szeretteim boldogok, úgyhogy még örülnék is neki, ha kicsit jobban megismerhetném.
Tagadhatatlan, hogy régen fájt együtt látni őket a bulikon, mert volt idő, amikor én álltam Faye mellett ezeken a rendezvényeken, de az is igaz, hogy örültem, hogy Faye nem maradt magára, miután a mi barátságunk megszakadt.
-Akkor írok neki, hogy megnyugodjon-mosolyog rám és a szemében hála csillog.
-De azt is írd meg neki, hogy még kapni fog, amiért félt tőlem és külön engedélyt kért, hogy a társaságunkban lógjon-viccelődöm.-Ki vagyok én az angol királynő, hogy engedély kell ehhez?-vonom fel a szemöldököm, mire a legjobb barátnőm felnevet.
-Jó, ezt is megírom neki.
-Helyes! Jobb lesz, ha felköti a gatyáját.
Persze nem gondolom komolyan egyik szavamat sem, eszemben sincs szegénnyel még szórakozni, pláne azok után, hogy még arra is figyelt, hogy nehogy nekem okozzon kellemetlenséget azzal, hogy csatlakozik ma este hozzánk. Mondjuk ezek után kíváncsi lennék, hogy ki milyennek lát kívülről. Tudomásaim szerint sosem ártottam senkinek-legalábbis szándékosan biztosan nem-és mindig igyekeztem mindenkivel kedves lenni, de lehet, hogy még jobban kell figyelnem mostantól erre. Bár az is benne van a pakliban, hogy Fran tényleg csak a Faye-jel közös múltunkra és történetünkre akart tekintettel lenni, meg az én érzéseimre. Mindenesetre ezt még szeretném majd vele is letisztázni, ha ott vagyunk, csak, hogy minden rendben legyen és egyikünk se érezze magát kellemetlenül vagy rosszul a ki nem mondott gondolatok és aggodalmak miatt. Ha valaki, akkor én tudom, hogy mennyi zűrt tudnak ezek okozni a fejünkben és az érzéseinkben.